Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

2. szám - Blum Anna: Szennyvíztisztító telepek méretezése a próbaüzemi tapasztalatok tükrében

Blum, A.: Szennyvíztisztító telepek Hidrológiai Közlöny 1973. 2. sz. 61 tatás időszakában majdnem nélkülözhetetlenné teszi. Az utórothasztóból az aerob biológiai tisztítási lépcsőbe—szinte kivétel nélkül — lökésszerűen visszavezetett iszapvizet — bár a napi terhelés 15—25%-át kitevő szennyező anyagot képvisel — a méretezés figyelmen kívül hagyja. Az iszapvíz elvételénél — előbbiek értelmében — gondosan ügyelni kell arra, nehogy a lebocsátás az érkező szennyvíz szennyezettségi csúcsával összeessen. Az iszapszikkasztó ágyakról az iszap kitermelése nagyon munkaigényes. A jelentős trágyaértékű szikkadt iszap értékesítése országosan megoldatlan. Az ipari szennyvíztisztító berendezések alapvető nehézségeit a tervezési alapadattól eltérő szennyvíz mennyiség és minőség, a reagens előkészítés és adagolás, valamint a mérőérzékelők karbantartása okozza. Míg gyártástechnológiai oldalról ugyanis vitathatatlan, hogy adott technológiai berendezés csak előírt mennyiségű és minőségű nyersanyagot képes a kívánt mennyiségű és minőségű késztermékké alakítani, addig a szennyvíztisztítástól elvárják, hogy berendezéseinek teljesítőképessége korlátlan legyen. Máskülönben a gyártástechnológia megváltozásakor nemcsak a gyártó gép vagy készüléksort szerelnék át, hanem a megváltozót körülményeknek megfelelően a szennyvíztisztító berendezést is. Ez főként a vegy- és gyógyszeripar területén gyakori, ahol a készítmények gyorsabb erkölcsi kopása és az azonos készüléksoron kissorozatokban előállított sokféle termék miatt a gyártások és vele együtt a szennyvíz jellemzők szinte állandóan változnak. Ilyen kívánalon az elrontott sarzsok, kimerült koncentrátumok helyi előtisztítás nélküli fogadása és tisztítása, a gyártástechnológiai fegyelem megsértéséből adódó helytelen munkaidő kihasználás miatti folytonosan változó nagyságú és időtartamú terheléslökések pontos követése. A jóminőségű mésztej készítés legfőbb akadálya az égetett mész megengedettnél nagyobb, állandóan változó meddőtartalma. Megfelelő nagyságrendű és üzembiztos oltó berendezések hiányában a nagy savsemlegesítők mészszükséglete nem mindig elégíthető ki a pillanatnyi igény szerint. A nagy meddőanyagtartalom miatt a számítottnál jóval nagyobb mennyiségű darabos szemcsék visszatartása sincs teljesen megoldva. Az adagoló vezetékbe bejutó mészrögök dugulást okoznak és meggátolják a szelepek, tolózárak tökéletes zárását. Nátronlúg adagolásánál gyakori, hogy karbonátkiválás miatt a szelepek nem zárnak teljesen és így a vegyszer túladagolódik. Erősen lúgos közegben — ciántalanítás első lépcsője — az eletkródokon karbonát bevonat képződik, ami miatt a mért érték hibás. Arany elektródoknál a segédfeszültséges elektród-tisztítás háromszorosra növeli az élettartamot. Üveg elektródoknál azonban, mivel a mechanikus tisztítás nem vált be, kétnaponkénti elektród csere szükséges. A próbaüzemek tapasztalatai szerint, a pneumatikus keverés sokkal rosszabb hatásfokú a mechanikusnál. A háromállású szabályzókkal — adott, sávban impulzus üzemben — működtetett szabályzókörök biztosítják az előírt értékek 0,2%-os pontosságú tartását. A tartózkodási idő méretezésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a meghatározó a leglassúbb sebességű reakció. Ellenkező esetben a folyamat a reaktoron kívül folytatódik és a beállított vég pH eltolódik, ill. a reagens felesleg elhasználódik. Ez közömbösítésnél, erős bázisok ill. savak és lassan disszociáló, a rendszernek nagy pufferkapacitást kölcsönző gyenge bázisok ill. savak együttes jelenlétében továbbá ciántalanítóknál, ahol a komplex cianidok aránya viszonylag nagy, fordulhat elő leginkább. Utóbbinál azonban sokkal ritkábban támad belőle zavar, mert az arany elektród csak viszonylag nagy 30—50 mg/l aktív klórfölösleg reprodukálható tartására képes. A grafitalapú membrán elektród ennél tízszer kisebb koncentrációknál is csúszás nélkül, pontosan érzékel. Hátrány azonban, hogy kizárólag savas közegben, átfolyásos mérőcellába építve használható. A fémipari szennyvizek közömbösítése és méregtelenítése során kicsapódó fémhidroxidok gépi víztelenítéséhez hazai eszközök még nem állnak rendelkezésre, ezért a kiülepített iszap további kezelése és elhelyezése megoldásra váró feladat. Súlyosbítja a helyzetet, hogy nincsenek hatóságilag kijelölt méregtemetők. A próbaüzemi tapasztalatok bizonyítják, hogy az ismertetettek ellenére, a szennyvíztisztító telepek a tervezett terhelésnél, tervszerint kivitelezve és a kezelési utasítás előírásai szerint üzemeltetve, kivétel nélkül szolgáltatják a várt tisztított vízminőséget. Az, hogy ez a hatósági követelményeket nem mindég elégíti ki, az élővizek fokozott védelmére időközben hozott megszigorításoknak tudható be. Azt is le kell azonban szögezni, hogy bár itt csak a méretezéssel kapcsolatos észrevételek íródtak le, a kivitelezés és az üzemeltetés részéről is mutatkoznak hiányosságok. A végkövetkeztetés mégis csak az lehet, hogy a kívánalomnak megfelelő minőségű tisztított szennyvíz csak úgy szolgáltatható, ha a tervezés, a kivitelezés és az üzemeltetés hármas egysége szorosan együttműködve, egymást kiegészítve munkálkodik. Dimensioning wasíewaler-l reatmeni plants on the basis of pilot-plant experience By Blum, A., Miss The design criteria of wastewater treatment plants are composed of particular, specific data known already at the time of designing and of factors estimating future development on the basis of stochastic probability. The function of pilot operation is — beyond the general testing of operating capacity — to check the correctness of these criteria, to determine the reasons of discrepancies, to redesign the equipment on the basis of actual data and to develop optimum operating parameters corresponding to changed conditions. The experiences gained in this respect arc; summarized in the present paper.