Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

2. szám - Blum Anna: Szennyvíztisztító telepek méretezése a próbaüzemi tapasztalatok tükrében

Blum, A.: Szennyvíztisztító telepek Hidrológiai Közlöny 1973. 2. sz. 59 bevonatot képez. Mivel az utóülepítő sem képes a teljes mennyiség visszatartására, az elúszó rész jelentősen rontja az elfolyó tisztított víz minőségét. Meg kell jegyezni, hogy a helyi előtisztítás a kívántnál rosszabb hatásfoka nemcsak a kezelés elhanyagolására vezethető vissza. Szerepet játszik benne az is, hogy a műtárgyak többségét nem ténylegesen mért adatok és nem kellő elméleti megfontolások (felúszási ill. ülepedési sebesség, emulzió mennyisége és típusa, hőfok) alapján méretezték, továbbá az, hogy kialakításuknál a kifogott anyag egyszerű, nem munkaigényes, gyors eltávolítását (súlyos fedlapok, kis tisztító nyílások, még részbeni gépesítés hiánya) nem tartották eléggé szem előtt. A konzervgyári szennyvizek lebegőanyag-tartalmának csökkentésére a dobszűrők igen jól beváltak. A mag és héjrészek kis hányada azonban még így is bejut a szennyvízbe és mivel igen rosszul ülepíthető, zöme keresztülúszik a berendezésen vagy a csepegtetőtest felületén szűrődik ki. Biológiai tisztíthatósági szempontból — a különféle feldolgozott nyersanyagoknak megfelelően — erősen változó bonthatóságú szerves anyagot tartalmaznak. Különösen a paradicsom feldolgozás és a káposztasavanyítás vizei veszélyesek, mert a pH-t savas irányban tolják el, erős habzást okoznak és megbontják a C : N : P aránv egyensúlyát. A változó szenny vízminőség megkívánná, hogv az oxigénbevitel arányosan kövesse a terhelés ingadozást. Kísérleti adatok támasztják alá, hogy folyamatos, automatizált szabályozásra nincs szükség, csak bizonyos kitüntetett értékekre történő kézi beállításra. Ma azonban sajnos, még sem ez, sem az oldott oxigéntartalom folyamatos mérése —- bár műszakilag mindkettő megoldott — nem valósult meg. A zakuska-készítés növény olajtartalmú vize — megfelelő helyi előtisztítás hiányában — nagymértékben rontja az ülepítés hatásfokát. Az ülepítő felületén kiváló olajos uszadék lefölözése itt sem tökéletes. Az édesipar szennyvizei — a szakaszosan lebocsátott nagy cukor és zsírtartalmú mosogató vizek miatt — lökésszerű koncentráció terheléseketokoznak. Ezek, mivel aszenynyeződések rendkívül gyorsan, nagy oxigénigénynyel bonthatók le, majdnem minden egyes alkalommal időszakosan felborítják az oxigénellátás és az iszapszaporodás egyensúlyát. A szesz- és élesztőgyártás szennyvize —- az előbbiekkel ellentétben — azért nehezen tisztítható, mert a mikroorganizmusok által könnyen felvehető szerves anyagot már a gyártástechnológia igyekezett a lehető legnagyobb mértékben hasznosítani. A maradék eltávolításának időszükséglete — a megfelelő C : N : P arány ellenére — a házi szennyvizének 8—15-szöröse. Gond a szellőztetés következtébeni erős habzás csillapítása is. A szerves vegv- és a gyógyszeripar szennyvizeinek városi szennyvizekkel történő együttes tisztítása nemcsak azért bonyolult feladat, mert szerves anyaguk biológiai úton nehezebben bontható, hanem azért is, mert az egymást ciklikusan váltó, rövid sorozatokban egyidejűleg gyártott igen sokféle termék vízszennyeződést képező anyagai is nagyon sokfélék és szinte folyton változnak. Súlyosbító tényező, hogy zömük csak hosszas adaptáció után és megfelelő mennyiségű N és P tápsó adagolásával válik kielégítően tisztíthatóvá. A textilgyári szennyvizek intenzív színhatású színezékei — nehezen bontható szerves anyagokként — a biológiai tisztítás folyamán csak részben távolíthatók el és így a tisztított víznek rendszerint valamilyen színárnyalata van. Kellemetlen lehet a króm(VI) és a szulfid-ionok jelenléte is. Előbbi sejtméreg és a különféle iszapokban feldúsulva gátolhatja a biológiai folyamatot. Utóbbi a kénbaktériumok elszaporodását segítheti elő, ami az eleveniszap ülepíthetőségét csökkenti. Savas ill. lúgos kémhatásuk — helyi semlegesítés hiányában —a városi szennyvíz pH-ját még ezerszeres hígításban is eltolhatja. A tényleges üzemelési tapasztalatok % A szennyvíztisztítás egyfajta speciális gyártástechnológia. Tervezése ezért, kizárólag csak a teljes folyamat optimális anyagmérlege alapján történhet. A pillanatnyilag kialakult gyakorlat ezzel némileg ellentétes. Az egyes műtárgyak méretezésében túl nagy szerepet juttat a részfolyamatok optimumának. így az egyes résztisztítási műveletek kapcsolata nem elég szoros ahhoz, hogy egyik a másik számára a legkedvezőbb minőségű nyersanyagot szolgáltassa. A technológiai méretezési hiányosságok szinte kivétel nélkül erre a „műtárgy szemléletre" vezethetők vissza. A csak házi szennyvizet tisztító, totáloxidációs elven működő kis berendezéseknél minden esetben meg kell vizsgálni, hogy a rendelkezésre álló tápanyag elegendő-e a biológiai folyamat fenntartására. Főként az ötnapos munkahétben dolgozó üzemek szociális létesítményeinek és a hétvégi üdülők szennyvizeire kell gondot fordítani. A városi szennyvíztisztító telepek több, párhuzamosan működő műtárgysorból állnak. Ezek legkedvezőbb méreteit a városiasodás egy korábbi, a mainál lényegesen lassúbb ütemével összhangban állapították meg. A ma már túlságosan kis egységek — főleg a csepegtetőtestes berendezéseknél — valóságos áttekinthetetlen „műtárgyerdőt" képeznek. Kezelésük alig megoldható feladat. Beruházási szempontból sem a leggazdaságosabbak már. Elősegítik továbbá annak a helytelen szemléletnek a fennmaradását, mely rosszul értelmezett takarékosságból, egy elképzelt optimális terheléseloszlásnak megfelelően, maximális kapacitásra méretez. Ezáltal közvetve, részben okai annak, hogy a telepek — néhány kivételtől eltekintve —-már üzem behelyezésük pillanatában túlterheltek. Kisebb városok szennyvizét tisztító csepegtetőtestes rendszerű telepeknél gyakori, hogy az átemelőszivattyúk nagy szünetidőkkel, nagy lökésekben szállítanak. A nagy vízlökések miatt az előlevegőztetőben és az előülepítőben a tartózkodási idő túlságosan lerövidül. A lökésszerű betáplálás következtében, még ráadásul a kétszintes ülepítő víztömege is rendszerint lengésbe jön és a már ülepedő lebegőanyag felkavarodik. A dortmundi utóülepítőkből az iszapvezetékek sorbakapcsolásával még szivattyús recirkulációval sem távolítható el