Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

11. szám - Dr. Zsuffa István: A Duna bajai szelvényében 1971/72 telén végzett jégmérések

Dr. Zsuffa I.: A Duna bajai szelvényében Hidrológiai Közlöny 1973. 11. sz. 507 §-20 S-30 "fi-40 -50 SO Ii. libra. II. grafikon. A megmért jellemzők ncipi differenciái | -w ^-60 A jégfelület — %-os jégborítottság — napi 10—10 adatát ugyancsak valószínűségi változónak tekintettük, középértékét és szórását ugyanígy számítottuk és meghatároztuk az átlagos jégborítottság 10, 30, 70, 90%

jos tűrési sávjait is. Ezekre a számításokra szolgál a: „Jégfelület számítási jegyzőkönyv IV." A jéghozamok számítására napi 9—9 adatunk volt, és ezen 9 adat alapján a „Jéghozam számítási jegyzőkönyv V."-ön végeztük el az előzőekkel teljesen azonos módon az átlagos jégfelülethozam, ill. adott szintű tűrési sávjainak a számítását. A vastagságmérések felhasználásával a jéghozam m

3/s értéke is becsülhető. A várható értékek szorzata nyilván megadja a jégtömeg várható értékét, ill. a középértékek szorzata megadja a várható értékre vonatkozó becslést. E becslés tűrési sávjainak meghatározásához ki kell számítani a jégtömegadatok szórását. Ehhez feltételeztük, hogy a jégfelület és a jégvastagság mérési hibái egymástól független valószínűségi változók. Két, normálisnak feltételezett eloszlás szórása a másodrendű momentumok szorzataival, ill. az elsőrendű momentumok négyzeteinek a szorzataiból számítható. E szórásadatok és az eloszlás normális jellegének feltételezésével a tűrési sávok ugyancsak számíthatók. Nehézséget az adatok számának az eltérő volta jelent, hiszen a jég vastagságát 30, a jég sebességét 9 adat alapján elemeztük. A Student-eloszlás megfelelő szabadságfokának megválasztására — elméletileg ugyan nem igazolt módon — a Szmirnov—Kolmogorov-próbánál alkalmazott n = 2— n l + n.. „átlagos" n értékkel számoltunk. így tehát a vizsgált szelvényben naponta levonuló jégtömeg, tűrési sávjaivaJ együtt, számítható. Számításainkat a „Jéghozamszámítási táblázat VI." e. űrlapon* végeztük. Mérési adatainkat havonta és állomásonként táblázatban, ill. grafikonon foglaltuk össze (5.ábra). Az 5. ábrán feltüntettük a jégképződést befolyásoló legfontosabb hidrometeorológiai paramétereket, a léghőmérséklet átlagos és szélső értékeinek menetét, a vízhőmérsékletet és a vízállást. A mért adatok közül felraktuk a jégvastagság, a jégfelület, a jégfelülethozam és a jégtömeghozam átlagos értékeinek görbéit, tűrési sávjaikkal együtt. Kiszámítottuk és ábrázoltuk a jégképződésre jellemző napi jégvastagság, jégfelület, jégfelülethozam és jégtömeghozam megváltozását mutató differenciagörbéket (6. ábra) és a jégviszonyokat együttesen jellemző, az időszak alatt képződött, ill. a szelvényen áthaladt jégmennyiségre jellemző integrálgörbéket is. Az eredmények összefoglalása A bemutatott mérési és számítási módszer az eddigi mérésekkel szemben objektív mérési eredményekre támaszkodik és figyelembe veszi a jégjelenségek mérhető paramétereinek jelentős mértékű véletlen ingadozását is. A mérési és feldolgozási módszer a mai eszközökkel mérhető értékek alapján a jégre vonatkozó maximális információk összegyűjtését és felhasználását teszi lehetővé. A helyszíni mérések és az irodai feldolgozás eredményei — a tűrési sávokkal jellemzett átlagos vastagság, jég-