Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

11. szám - Dr. Karácsonyi Sándor: Kutak és kapcsolódó vízművek gázosságának problémája

476 Hidrológiai Közlöny 1973. 11. sz. Dr. Karácsonyi S.: Kutak és kapcsolódó vízművek feloldódó gáztérfogattal egyenlő. A kutatások azt mu­tatják, hogy a gáz oldódása nagymértékben függ a hő­mérséklettől, valamint az egymásra ható gáz ós folyadék összetételétől is. A vízben csekély mennyiségű gáz oldódik, így a metánból a vízben 1 °C mellett mindössze 0,055 m 3/m 3. A nyomás emelkedésénél fokozódik a gáznak vízben való oldódása, azonban a nyomással nem egye­nes arányban. A különböző gázok oldókonyságáról a 3. ábra a hőmérséklet, a 4. ábra pedig a hőmérséklet és nyo­más függvényében ad tájékoztatást. A széndioxid — mint a folyadékban egyik legjobban oldódó földgáz-kompo­nens — oldékonyságát a nyomás és hőmérséklet függvé­nyében az 5. és 6. ábra szemlélteti. A hőmérséklet emelkedésénél a gáz oldódási képessége a gáznyomás emelkedésével egyenes arányban csökken. Mindez könnyen magyarázható mivel a gázkeverékek a folyadékban a Dalton—Raoult-féle törvény szerint ol­dódnak. Adott folyékony, a gázfázissal keveredő i gáz parciális nyomása (Pí): Pi~ YP = xp, (7) ahol Y a gáz molkoncentrációja a gáz —, x a folyékony fázisban; P a gáz (parciális nyomásainak összege) teljes nyomása; p a gáz nyomása adott hőmérsékleten. E törvény értelmében folyadék ós gáz érintkezése ese­tén egyes komponensek elosztódása a folyékony- és a gázfázis között addig folytatódik, amíg a parciális nyo­más mindkét fázisban mindegyikükre nézve ki nem egyenlítődik. Ekkor következik be a fázis-egyensúly álla­pota. Így: Az Y/x arány a földgáz fázisok közötti eloszlási ténye­zője, egyensúlyi állandója (a). Adott hőmérsékleten az egyensúlyi állandó csupán a közös P nyomástól függ. Az egyes földgázok egyensúlyi állandójának megállapí­tására, — különféle nyomás és hőmérséklet esetén — grafikonok szolgálnak, ebből az etán jellemzőit a 7. ábra mutatja. A gázok oldódásából következik, hogy a folyé­kony-fázisban levő gáz mennyisége annál nagyobb, minél nagyobb a nyomás és minél alacsonyabb a hőmérséklet. A molekulasúly emelkedésével az egyensúlyi állandó erő­sen csökken, tehát a nehezebb gázokat sokkal könnyebb a folyékony fázisba átvinni, mint a könnyűeket. A rétegben levő teljes gázmennyiség feloldódása a folyadékban (vagyis gázfázis nincs), a telítettségi nyo­másnál következik be. A kezdeti rétegnyomás nagyobb lehet a telítettségi nyomásnál, ebben az esetben a folya­7. ábra. Az etán egyensúlyi állandója Abb. 7. Gleichgewichtskoeffizient des Etan 8. ábra. A szénliidrogén-gázkeverék fázisdiagramja Abb. 8. Phasendiagramm der Kohlenwasserstoff­Gasmischung dék nincs egészen telítve gázzal. Ha adott rétegnyomás mellett a rétegben levő gáz nem teljes mennyiségben oldódott fel, akkor a gáztöbblet a réteg magasabb he­lyén halmozódik fel ós gázsüveget alkot. Ebben az eset­ben a folyadék teljesen telítve van gázzal; itt a telített­ségi nyomás a rétegnyomással egyenlő. Az ismertetett törvényekből következik, hogy a nyomás csökkenésekor az oldott gáz kiválik a folyadékból és gázfázisba megy át. Telítetlen folyadéknál a gáz kiválási folyamata csak a kútban vagy a külszínen mehet végbe, hacsak a réteg­nyomás a telítettségi nyomás alá le nem csökken. Telí­tett folyadéknál viszont a rétegnyomás legkisebb csök­kenésénél az oldott gáz kiválása és a gázfázis térfogat­növekedése már a rétegben várható. Henry törvénye szerint az oldatból kilépő gáz mennyisége a nyomás­csökkenéssel arányos. A gáz folyadékban való oldódására vonatkozó törvé­nyek teljesen csupán a tökéletes gázokra nézve érvénye­sek. A valódi gázok ezektől a törvényektől eltérnek és­pedig annál nagyobb mértékben, minél nehezebb a gáz, vagyis minél jobbak oldódási feltételei. A rétegben ural­kodó viszonyok között az oldott gáz kiválási folyamata elmaradhat a nyomáscsökkenés ütemétől. Ennek következ­tében a folyadék bizonyos ideig gázzal túltelített marad és a fázis-egyensúly ily módon nem a telítettségi nyo­másnál következik be, vagyis ilyen esetekben eltérés figyelhető meg a Dalion—Raoult-törvénytől. így a kiter­melt folyadék gázkiválásából levezetett gázoldódási gör­bék rendszerint nem egyeznek Henry törvényével ós különböznek a laboratóriumi gázelnyelésre vonatkozó grafikonoktól is. A gázok — különösen a szénhidrogé­nek — oldódására vonatkozó eredmények különbözőek lesznek a gáztalanítás módjától is. Az oldott állapotból kiváló egész gáz a folyamat végéig érintkezésben ma­radhat a folyadékkal (érintkezéses gázkiválás). Más eset­ben az oldott állapotból kiváló gáz időnként elvonható és a folyadékkal az oldott állapotból kiváló egyre nehe­zebb komponensek érintkeznek (differenciális gázkivá­lás ). Az első esetben a könnyű frakciók állandó jelenléte következtében a nehezebb komponensek parciális nyo­mása mindinkább csökken, s ez a körülmény ezek to­vábbi kiválását teszi lehetővé. Ezzel szemben a könnyű frakciók elvonásának mértékében a nehezebb kompo­nensek parciális nyomása állandóan növekszik. Az ol­dott állapotból kiváló gáz mennyisége az érintkezéses­nól nagyobb, mint a differenciális gázkiválásnál. A ré­tegben és a kútban uralkodó körülmények között a gáz­kiválás folyamata — a nyomáscsökkenés során — az érintkezéses, szellőztetett medencében pedig a differen­ciális gázkiválási folyamathoz áll közelebb. Azokat az általános nyomás- és hőmérsókletviszo­nyokat., amelyek mellett a sok komponensből álló keve­rék az egyik fázisból a másikba való átmenete történ­het, a fázisdiagram fejezi ki (8. ábra). Az AB vonal a párolgás (a telítettségi nyomás), a BC a lecsapódás kez­detének vonala. A B pont az adott keverék kritikus kö­rülményeinek (nyomás és hőmérséklet) felel meg. Ebben a pontban a gáz- ós a folyékony-fázis fizikai sajátságai

Next

/
Oldalképek
Tartalom