Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Babos Zoltán: Magyarország legnagyobb egynapi csapadékai

452 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Babos Z.: Magyarország legnagyobb egynapi csapadékai A nagycsapadékok ismétlődésének és halmozódásának gyakoriságáról néhány hegyi mérőhelyünk adatsorai alapján a 4. táblázat tájékoztat. 4. táblázat Nagycsapadékok ismétlődésének gyakorisága Tabelle 4. Wiederkehr-Häufigkeit der Grossniederschläge Mérőhely Egy éven belüli Egy hónapon belüli Mérőhely 1 2 3 4 2 | 3 előfordulás gyakorisága százalékban Kőszeg— Stájerházak Dobogókő Galyatető Bánkút— Hármaskút 52 49 63 60 27 21 37 29 9 6 16 14 0 0 8 3 3 6 8 6 0 0 3 3 Átlag 56 28 11 3 6 2 Eszerint a nagycsapadékok egy éven belüli ismétlődésének gyakorisága az előfordulás számának növekedésével rohamosan csökken. Már az egyszeri ismétlődés gyakorisága felére mérséklődik, a kétszeri ismétlődésé hatodára csökken, a háromszori ismétlődés (4 előfordulás) már ritka jelenségnek minősül és ugyanazon az észlelőhelyen legfeljebb 30 évenként egyszer várható. Veszélyes halmozódásuk gyakorisága viszonylag mérsékelt. Az egy hónapon belüli kétszeri előfordulás gyakorisága átlagosan csak 16—17 évre adódik, a háromszori előfordulás pedig ugyanazon a mérőhelyen mintegy 50 évenként egyszer várható. A táblázat gyakorisági értékei hegyvidéki területekre vonatkoznak. A sík- és dombvidéki mérőhelyek nagycsapadékainak ismétlődési és halmozódási gyakorisága feltehetően kisebb. IV. Legalább 100 min nagyságú egynapi csapadékok Nagycsapadékaink közül külön is tárgyalom azokat az eseteket, melyeknél a csapadék egynapi összege elérte, sőt meghaladta a 100 mm-t is. Ezeknek a ritkán jelentkező szélsőséges esőknek a kivételes kezelését sokáig indokolni látszott az a körülmény, hogy a múlt század utolsó három évtizede alatt hazánk mai területén mindössze négy ilyen méretű nagycsapadékot észleltek, majd a nyilvántartott esetek száma századunk első évtizedében is csak 8, a követő 10 év folyamán pedig csak 12 újabb előfordulással növekedett. Eszerint a rendszeres éghajlatkutatás első 50 éve (1870—1920) alatt mindössze 24 ilyen rendkívüli méretű esőt tudtak mérési adattal is rögzíteni. Azóta a napjainkig eltelt kereken 50 esztendő sok új mérési eredménnyel, megfigyeléssel és tapasztalattal bővítette a 100 mm-t meghaladó egynapi nagycsapadékokra vonatkozó ismereteinket. Mai nyilvántartásunk a fentiekkel szemben, a rendszeres csapadékmérések bevezetése óta eltelt 95 évre vonatkozóan, az 1967 évvel bezárólag 107 ilyen méretű szélsőséges esőt tart számon. Ma már igazoltnak tekinthető az a megállapítás, hogy a legutolsó évtizedekben szembetűnően megszaporodott 100 mm-t meghaladó nagy csapadékok nem időjárásváltozásnak, hanem a mérőhálózati sűrűség nagymértékű növelésének következményei. Eddig észlelt legnagyobb egynapi csapadékunk elérte a 245 mm-t és már több 200 mm körüli egynapi csapadékot igazoló mérési eredményünk is van, így a 100 mm-t túlszárnyaló egynapi csapadékok elvesztették kivételes helyüket és indokoltan bevonultak mindennapi számításainkba. 1. Területi eloszlásuk Csapadékmérő hálózatunk adatai alapján megszerkesztve a 2. ábrán bemutatott térkép tünteti fel hazánkban azokat a területeket, melyeken az elmúlt kereken 100 év folyamán 100 mm-t meghaladó egynapi csapadék minden bizonnyal már előfordult. Természetesen a térképet terhelik mindazok a hiányosságok, melyek az észlelési anyag egyenlőtlenségeiből, időbeli szakadozottságából, főképpen pedig a mérőhálózat múlt- és jelenbeli nem kellő sűrűségéből származnak, ezért a térképi helyzetkép egy viszonylag legjobb közelítésnek tekintendő. Ezt módosíthatják olyan jövőbeli nagycsapadékok, melyek az ország eddig még nem érintett vidékein is jelentkezhetnek. A térképre tekintve szembetűnő az a jellegzetesség, hogy a vizsgált szélsőséges esők által látogatott területek általában 10—25 km széles, DNy— ÉK irányban fekvő sávok, folyosók, vagy ezeknek szigetszerűen szakadozott összefüggéstelen részei. Ezek a területsávok összefüggően csak a Bakony— Vértes—-Gerecse—Pilis—Börzsöny hegységek, délen pedig a Zselic—Mecsek—Duna—Tiszaközi vízválasztó hát vonalán fekszenek rá domb-hegyvidéki vonulatokra, míg a Mátra—Bükk—Hegyalja vonal csak láncszemekből áll. Közelebbről szemlélve, a Dunántúlon az Alpok nyúlványainak előterében fekvő határszéli területsáv délen a Mura mentén Letenyéig nyúlik, majd a Kerka—Cserta—Válicka—Sárvíz patakok völgye mentén kapcsolódik a Felső-Rába vidékéről induló szélesebb folyosóhoz, amely a Rába—Zala—Marcal vízválasztó vonalát követve átvált a Torna patak völgyébe és felhúzódik a Bakony felé. Ebből ágazik ki a Marcal forrásvidékén az a folyosó, amely a Kisbalatonon át lenyúlik egyrészt a Zala—somogyi határdombokra, másrészt a Balaton mindkét oldalára kiterjedően fel a Tihanyi-félszigetig. A leggazdagabb nagycsapadék övezet a Torna völgyén át ráfekszik a Bakony keleti részére és széles előterére, majd kiterjeszkedik a Vértesre és a hegyvidék egész északi előterére is, ahonnan elvékonyodva áthúzódik a Gerecsére és a Duna mentén a Börzsöny—Pilis vidékére, végül pedig Budapest környezetében csatlakozik az Adonytól a Mátráig elnyúló nagykiterjedésű esőterülethez. Ennek délnyugati végéhez megszakítással illeszkedik az a keskeny és ugyancsak szakadozott párhuzamos folyosó, amely a Mezőföldön a/t, & Koppány-völgy érintésével, a