Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Lipták Ferenc: Fagyvédelmi szórófejek

443 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Fagy védelmi szórófejek Dr. LIPTÁK FERENC* 1. Bevezetés A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Tanszéke a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium Műszaki Fejlesztési Főosztálya meg­bízása alapján 19G!)-ben tanulmányt készített a fagy védelmi esőztetés néhány kérdéséről. Ezek a következők voltak: az öntözőberendezések terve­zésének alapelvei és alapadatai (Dobos Alajos); a fagy védelmi szórófejek (Lipták Ferenc); a meg­levő öntözőberendezések felhasználási lehetősége fagy védelmi öntözésre (Dobos A.—Liptúk F.); meteorológiai viszonyok elemzése (Vas Károly) és a fagykárok nagyságának vizsgálata (Bognár Károly) Bács-Kiskun megyében [1]. A szakvéleményben foglalt alapelveket a meg­bízó elfogadta és így kiindulási alapul szolgáltak a témához kapcsolódó kísérletek megkezdéséhez, valamint a kutatásban érdekelt intézmények együttműködésének kialakításához. A tanulmány e kísérletek körébe tartozó egyik témakörrel foglal­kozik és ismerteti annak néhány eredményét. 2. A lágy védelmi szórófejekkel szemben támasztott követelmények A fagy védelmi szórófejekkel szemben igen nagyok az igények. Kis csapadékintenzitást (zöldségkerté­szeteknél —2,5 mm/ó, szőlőnél, gyümölcsös­nél i%2,5—3,5 mm/ó) kell biztosítani, igen finom cseppekkel, a lehető legegyenletesebb permetel­oszlással. Az egyenletes permeteloszlást az egész öntözött területre — a szórófejek kötési módját, az egyes szórófejek által öntözött területek átfedé­sét is figyelembevéve — kell értelmezni. Az emlí­tett adatok a hazánkban gyakran előforduló ta­vaszi fagyok (—2— —6 °C) esetére érvényesek. Fagyvédelemre egysugárcsöves, kis fúvókaát­mérőjű (d= 3—5 mm) szórófejet alkalmaznak, ál­talában háromszöges kötésben, a jó porlasztás ér­dekében :— a nyári öntözéseknél alkalmazottnál nagyobb —- H= 35—50 m-es nyomással. A védendő területen az öntözés folytonosságá­nak biztosítása érdekében a szórófej körülfordulási ideje 1—1,5 percnél ne legyen nagyobb, és irodalmi adatok szerint a lengőkar fordulatonként 200—300­szor üssön bele a vízsugárba. A növényzetre az igen kis intenzitással és csepp­nagysággal kiadagolt víz ráfagy és ezáltal a növényi részek gyakorlatilag jégburokba kerülnek. A jég­burokba zárt virágok és egyéb növényi részek külső levegőhőmérsékletre való lehűlését a jégburokra hulló és hozzá fagyó vízcseppek felszabaduló fagyási hője akadályozza meg. 3. Üzemi kísérletek A Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet szórófej­bemérő és minősítő állomásán, majd üzemi körül­mények között a Kertészeti Kutató Intézettel (Ger­* Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézet. Budapest. gely István) közösen kísérleteket végeztünk külön­féle szórófejekkel, elsősorban a működési biztonság megfigyelésére [2, 3], ezekből néhány részlet: A magyar műanyag KME—2 szórófej fősugár­csövét lezártuk, segédsugárcsövébe kis (4,5 és 5 mm-es) fúvókát helyeztünk és így a szórófej egy­sugárcsővel működött. A törzsre, sugárcsövekre és a lengőkarra — magának a fúvókának és a lengő­kar kanálrészének kivételével, amelyet közvetlenül ért a + 2 °C-os vízsugár — a rácsapódó víz egy része ráfagyott, a jégréteg vastagodott és az öntö­zés elkezdése után (—4 °C levegőhőmérsékletnél) 1—2 órán belül leálltak a szórófejek. A sugárcsőre és a lengőkarra ráfagyó jég miatt nem tudott a kanál beütni a vízsugárba. Az új műanyag Tisza—I szórófejjel is hasonló tapasztalatunk volt. Ezt az üzemzavart az okozza, hogy a műanyag nem vezeti a hőt (úgy mint a fém), a sugárcső külső felülete nem veszi át a víz hőmérsékletét. A fém szórófejek átveszik a víz hőmérsékletét, s helyes kialakításuk esetén üzembiztosan működ­nek. Meg kell azonban jegyezni, hogy nem minden, egyébként hidraulikai és mezőgazdasági szempont­ból megfelelő fém szórófej alkalmas fagyvédeke­zésre. Ha pl. a lengőkart működtető rugó nincs védőkupakkal ellátva, a rugó közé fagyó víz szin­tén megbéníthatja a lengőkar működését, vagy ha a lengőkar kanálrészével ellenkező vége túl hosszú, s kedvezőtlen állású, arra a víz ráfagy, a lengőkar súlya ezért fokozatosan nő, így a forgássebesség ós a fordulatonkénti ütésszám jelentősen változik. A fagyvédelmi öntözésre tehát az igényeknek meg­felelően kialakított szórófejek — fagyvédelmi szó­rófejek — szükségesek. Decemberben —4,5 °C-os léghőmérsékletnél el­kezdett méréssorozatnál 4,6 mm-es fúvókával, II = 35 in nyomással Q = 0,38 l/s vizet adtunk ki, a víz hőmérséklete a mérőállomás szívótartályában + 8 °C volt, a szórófej 55 s alatt fordult körbe, a lengőkar percenkénti ütésszáma 240 volt. A mérő­pályára (a szórófejtől sugárirányban) 4 m-től 14 m-ig méterenként csapadékfelfogó edényt állítot­tunk, az i [mm/ó] mérésére, s a felfogó edények 7. ábra. A KME-2 szórófej i—11 jelleggörbéje és a jég­burok alatti hőmérséklet R — 4— 7 4 m között Puc. 1. XapaKmepHaH Kpueaii i-R HacadKa KME-2 u meMnepamypa nod jiedoewM nonpoeoM na ducmanifiiii R — 4—14 M Abb. 7. Kennkurve i — R des Regners KME-2 und, die Temperatur unter der Eisdecke zwischen R 4 — 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom