Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
9-10. szám - Dr. Csanády Mihály: Az eleveniszap-minőség értékelése tisztítástechnológiai szempontból
416 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Dr. Csanády M.: Az eleveniszap-minőség értékelése pontok megállapítása, a helyes üzemmenet mellett a hibaelhárítás módszereinek a kialakítása. Igaz, hogy a próbaüzem bizonyos többlet-költségekkel jár, de a szakszerű próbaüzem szakmai szempontból olyan eredményeket hozhat, amelyeknek a későbbi tudatos felhasználása a berendezés által adott lehetőségek helyes kihasználásával többszörösen megtérülhet. Ennek természetesen feltétele az is, hogy a későbbi üzemeltetés szakmai színvonala is megfelelő legyen. Ennek részét kell hogy képezze az iszapvizsgálatok szerepének felismerése is. Ennek során el kell majd jutni oda, hogy a jelen tanulmányban — és majd a későbbi hasonló tanulmányokban — foglaltakat a gyakorlati szakemberek közvetlenül is hasznosítsák, vagyis a ma még elméletileg tűnő megállapítások a mindennapi gyakorlatban, az operatív döntések alapjául szolgáljanak! Összefoglalás A tanulmány a hazai eleveniszapos szennyvíztisztító berendezések jelentős részére kiterjedő, több éven át végzett vizsgálatok iszapminőségre vonatkozó adatait gyűjti össze, rendszerezi és értékeli. A vizsgálatok alapján egyrészt az állapítható meg, hogy a szennyvíz minősége, jellege az eleveniszap minőségét (pl. ülepíthetőség) jelentősen befolyásolja. Másrészt az is megállapítható, hogy az évek során az eleveniszapok minősége változott; az egyes berendezések esetében fennálló egyedi problémákon túlmenően, a különböző eleveniszapok ülepíthetősége határozottan romló tendenciát mutat. A tipikusan házi szennyvizet tisztító berendezések esetében — a levegőztetés rendszerétől csaknem függetlenül — a recirkulációban 6—7 g/l-es iszapkoncentráció volt elérhető, ami azt jelenti, hogy a levegőztető medencében 100% recirkuláció mellett 3—3,5 g/l-es iszapkoncentráció tartható. Szervetlen — többnyire ipari eredetű — lebegőanyagot is tartalmazó városi szennyvíz'esetében az iszap jobb ülepedése következtében jóval nagyobb értékek tarthatók: a recirkulációban 10—12 g/l, illetve magában a medencében 5—6 g/l. Az előülepítés elhagyása ezt a hatást erősíti. A szerves szennyezésű ipari szennyvizeket (konzervgyár, tejüzem) tartalmazó városi szennyvizek esetében — a szokásosnál nem nagyobb fajlagos iszapterhelés esetén is — rossz ülepedőképességű eleveniszap alakul ki, ami a tartható iszapkoncentrációt lényegesen csökkenti. Ez azt jelenti, hogy ilyen szennyvizek esetében a levegőztető medence térfogatát nemcsak a szervesanyag-többlet arányában kell megnövelni, hanem ennél jóval nagyobb mértékben, hogy a kisebb iszapkoncentráció mellett is tartani lehessen a szükséges fajlagos terhelést, illetve az előírt tisztítási hatásfokot. Oxidációs árkokban a hazai szabvány méretezési utasításában szereplő 4 g/l-es iszapkoncentráció csak kivételes esetben volt elérhető. A jellemző — ezért tervezési alap-adatként javasolható — érték 3 g/l-nek vehető fel. Az ülepíthetőségre vonatkozóan mondottak az utóülepítő méretezésekor veendők figyelembe. Roszszul ülepedő iszapok esetében az ülepítési idő növelése szükséges, és célszerű — a lehetőségekhez képest — jó iszapsűrítő hatású műtárgyat (pl. dortmundi) választani. IRODALOM [1] Pató T., Sz. Muhits K.: Hazánk első felületi levegőztetéssel működő élesztett-iszapos berendezésének tanulmányi vizsgálata. Hidrol. Közi. 39, 140— 50 (1959). [2] Lesenyei J.: Magyarország csatornázása és szennyvízkezelése. Budapest, 1943. [3] Körösmezey L.: Szellőztető árkok hazai alkalmazása Műszaki Tervezés 1964. 2. [4] Bertók L.: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás helyzete Magyarországon. Hidrol. Közi. 50, 219—25 (1970). [5] Csanády M.: Hazai eleveniszapos szennyvíztisztító berendezések hatásfoka. Egészségtudomány, 12, 135—45 (1968). [6] Eckenfelder, W. W., O'Connor, D. J.: Biological Waste Treatment. New York, 1961. [7] Benedek P.: Az eleveniszapos szennyvíztisztítás kinetikai jellemzése. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1966. [8] McCarty, P. L., Brodersen, C. F.: Theory of extended aeration activated sludge. J. Water Poll. Control Fed. 34, 1095—1103 (1962). [9] Porges, R., Morris, G. L. et. al.: Sewage treatment by extended aeration. J. Water Poll. Control Fed. 33, 1260—66 (1961). [10] Benedek P.: Tervezési irányelvek módosítása az eleveniszapos szennyvíztisztításnál I—II. Hidrol. Közi. 51, 105—11 és 156—65 (1971). [11] Isenberg, E., Heukelekian, H.: Sludge volume index. Water a. Sewage Works, 106, 525—27 (1959). [12] Juhász J.: Az utóülepítőkben lejátszódó folyamatok vizsgálata az eleveniszapos szennyvíztisztítási technológiában. Diplomamunka. Budapest, 1970. [13] Bucksteeg, W.: The determination of activated sludge activity using 2,3,5-triphenyl-tetrazoliumchloride; a possible means of controlling activated sludge plants. Proc. III r d Int. Conf. on Water Poll. Res. IAWPR. Washington (1966). [14] Farkas P.: Method for measuring aerobic decomposition activity of activated sludge in an open system. IV t h Conf. on Water Poll. Res, II/l. Prague, 1968—69. [15] Ábrahám E.: Szennyvíztisztító kisberendezések függőleges tengelyű forgókerekes levegőztetéssel. Előadás a M. Hidrol. Társ. szennyvíz szakosztályának vitaülésón. Budapest, 1969. ápr. 16. [16] Pasveer, A.: Investigation on the control of filamentous bulking. IV t h Int. Conf. of Water Poll. Res., 11/14., Prague, 1968—69. Wertung der effektiven Belebtschlammgüte aus Klärtechnologischer Sicht Csanády, M. Schlammgütedaten der einen bedeutenden Teil der ungarischen Belebtschlamm-Abwasserkläranlagen erfassenden, mehrere Jahre hindurch vorgenommenen Untersuchungen sind eingesammelt, systematisiert und gewertet. Aufgrund der von Abwasserbeschaffenheit und vom Reinigungssystem abhängigen praktischen Erfahrungen wurden für die Projektierung der Kläranlagen äusserst wichtige Parameter, in erster Reihe die zweckmässigen und realiserbaren Werte der Belebtschlammkonzentration festgesetzt. Aufgrund der Untersuchungen kann einerseits festgestellt werden, dass Qualität und Charakter des Ab vvassers, die Qualität des Belebtschlammes (z. B. Sedimentierbarkeit) bedeutend beeinflussen, weiters, dass im Laufe der Jahre auch die Qualität der Belebtschlämme zurückgegangen ist; über die bei einzelnen Einrichtungen bestehenden individuellen Probleme hinaus, zeigt die Sedimentierbarkeit der verschiedenen Belebtschlamme eine entschieden verschlechternde Tendenz. Bei den typisch häusliche Abwässer reinigenden Anlagen — fast unabhängig vom Belüftungssystem — konnte in der Rezirkulation eine Schlammkonzentration
