Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Csanády Mihály: Az eleveniszap-minőség értékelése tisztítástechnológiai szempontból

Dr. Csanády M.: Az eleveniszap-minőség értékelése Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 413 dók — a homokfogó és előülepítő ellenére erős lerakódások keletkeztek a levegőztető medencében. Az iszapkoncentráció — a csekély recirkulációs arány ellenére — igen 'nagy volt (15—20 g/l), de a sok szervetlen anyag miatt igen kis hányada volt aktív. Az oldott oxigén tartalom a szokásos (Winkler-féle) módszerrel nem volt mérhető a zavaró ipari anyagok miatt. A dorogi példa alapján annyi mindenesetre megállapítható, hogy sok szervetlen lebegő anyagot tartalmazó szennyvíz esetében a légbefúvásos rendszer célszerűtlen. 4.1.4. A BTAERÁTOR-os légbevitel. Ezek a berendezések általában csak 1970—71-ben léptek üzembe, ezért kevés mérésre volt lehetőség, akövetkeztetések is bizonytalanok. A pécsi telepen az addig is igen jól ülepedő iszap jellegét nem változtatta meg a Kessener rotorról ABTA rotorra való áttérés. Balatonfüred és Hévíz példáján úgy látszik, mintha az iszap ülepedőképessége romlott volna az ABTA rotorok beállítása óta. Ennek azonban más oka is lehet (pl. a terhelés növekedése, Hévízen rossz műszaki megoldás az utóülepítőnél), ezért nem vehető bizonyítottnak az összefüggés. A minden esetben ABTA rotorral felszerelt TABTA telepek közül Balatonalmádiban az iszapkoncentráció jelentős volt ugyan, de az iszap ülepedőképessége nem volt nagyon jó. (Bár ehhez a részleges kiiktatás okozta alulterhelt állapot is hozzájárulhatott.) Királyréten és Badacsonyban a kis koncentrációjú iszap jól ülepedett, Badacsonyban a nagyobb koncentrációjú (kisebb fajlagos terhelésű) kevésbé. 4.2. Az utóülepítés és a recirkulációs rendszer hatása az iszapszerkezetre Mivel az egyes vizsgálatok végzésekor az ilyen irányú értékelés még nem szerepelt célkitűzésként, a recirkulációs szivattyú előtt és után külön nem vettünk mintát, hanem a legtöbb telep esetében csak a medencébe való beömlós helyén mintáztuk a recirkuláló iszapot. Így a levegőztető medencében és a recirkulációban levő iszap közötti különbség általában az utóülepítós és a recirkulációs szivattyú együttes hatását mutatja. Mivel ez a hatás ellentétes (az utóülepítés sűríti az iszapot, a szivattyú szétveri a pelyheket), az értékelés elég nehéz. Néhány berendezés esetében (pl. Keszthely, Vecsés) az utóülepítőből távozó iszap volt egyszerűbben mintázható, itt tehát az utóülepítő hatását a recirkulációs szivattyú hatása nélkül vizsgálhatjuk. Mérsékelten laza szerkezetű iszap esetében a Dorr ülepítő az iszap ülepedőképességét (Mohlmann index) nem javította, még akkor sem, amikor az ülepítőben jelentős iszapmennyiség volt [(Keszthely). Eleve jó ülepedőképességű (teljesoxidációs) eleveniszap ülepedőképessége dortmundi ülepítőben sem javult észlelhetően (Vecsés). A laza szerkezetű iszap ülepedőképessége igen jelentősen javult a dortmundi utóülepítőben, az iszapszerkezet a mammutszivattyús átemelés után is kedvező maradt (Budakeszi). Közepes ülepedő-képességű iszap esetében a recirknláció pehelytörő hatása sokkal erősebb volt, mint a dortmundi műtárgy iszapsűrítő hatása (Sajószentpéter, Heves, Visonta). Máshol gyengébb volt ez a hatás (Aggtelek), de a legjobb [ülepedőképességű iszapnál is jelentkezett (Bükkszék). Dorr típusú ülepítő esetében a recirkulációs szivattyú pehely törő hatása, még jó ülepedőképességű, ipari jellege miatt kis szervesanyag-tartalmú iszapnál is, erősen érezhető volt (Ózd, Pécs). Kivétel is akadt: az ipari szennyvízzel erősen terhelt délpesti telepen általában nem volt észlelhető ez a hatás. Egyes berendezések esetében az átlagos értékekből kiolvasható kép nem jellemző, itt az egyes vizsgálatok eredményét külön célszerű megnézni. Az átlagértékek alapján Balatonfüreden (dortmundi utóülepítő) és Hévízen (uniflow) úgy látszik, mintha a kétféle iszap ülepedőképessége azonos volna; Hajdúszoboszlón és Hatvanban (Dorr ülepítő) úgy látszik, mintha a recirkulációban jelentősen jobb lenne az ülepedőképesség. Az egyes vizsgálatokat külön nézve, mindegyik telep esetében — vagyis az utóülepítő típusától függetlenül— az adódik, hogy laza iszap (nagy, 200 ml/g fölötti Mohlmann index) esetében az iszapsűrítő hatás dominált, közepesen vagy jól ülepedő iszap esetében viszont a pehelytörő hatás volt nagyobb. A nagyon laza iszapok esetében (így Hatvanon kívül a már említett budakeszi telepen is) igen jelentős volt az iszap tömörödése. Ez a jelenség kedvezően értékelhető, mivel ott, ahol az iszap már laza volt, a recirkulációs szivattyú nem rontotta lényegesen az iszapszerkezetet. Nagyobb koncentrációjú — jó ülepedőképességű — iszap esetében a jelentkező pehely törés viszont általában nem veszélyes, sőt az aktív felület növekedésével még esetleg hasznosnak is tekinthető. Azt is meg lehet állapítani az adatok alapján, hogy a Dorr műtárgynak alig van iszapsűrítő hatása; a dortmundinál ez már jelentősebb, de nyilván függ a benne levő (tárolódó) iszapmennyiségtől is. A recirkulációs rendszerek közül a centrifugáiszivattyúnak van pehelytörő hatása, az iszapemelő keréknek (Keszthely, Ajka, Pestlőrinc) és a mammutszivattyúnak (Budakeszi) gyakorlatilag nincs. Talán itt érdemes megjegyezni, hogy a mamutszivattyú ilyen célra való alkalmazása hazánkban talán méltatlanul szorult háttérbe. Igaz, hogy energetikai hatásfoka gyenge, ha csak mint emelő szerkezetet nézzük. Ha viszont figyelembe vesszük oxigónbevivő hatását is, már sokkal kedvezőbb a kép. Ehhez járul még az üzembiztonság: nincs vízben mozgó alkatrósz. Kis telepeken jóval szélesebb körben volna alkalmazható; feltéve természetesen, hogy üzembiztos kompresszorok állnak rendelkezésre. (Nagyobb telepeken valószínűleg a csigaszivattyú a legcélszerűbb e cólra, ahol pehelytörő hatással szintén nem kell számolni. Sajnos erre a vizsgálati időszakban még nem volt hazai példa.) Összefoglalóan itt is azt állapíthajuk meg, hogy bár az utóülepítő és a recirkuláció megoldása befolyásolja bizonyos mértékig az iszap fizikai szerkezetét, a szennyvíz minőségének és a fajlagos terhelésnek a szerepe sokkal jelentősebb. A mért adatok értékelése során foglalkoztam még a tisztítási hatásfok és az eleveniszap-minőség összefüggésének a vizsgálatával; az iszapelúszás gyakoribb okainak elemzésével, hatásfokrontó szerepének értékelésével, megakadályozásának módszerével. E témák ismertetése azonban — már csak terjedelme miatt is — külön tanulmányt igényelne, ezért ezekkel a kérdésekkel itt nem tudok foglalkozni.