Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Csanády Mihály: Az eleveniszap-minőség értékelése tisztítástechnológiai szempontból

Dr. Csanády M.: Az eleveniszap-minőség értékelése Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 409 N 60Kessener házi Kessener ipari 0

J Oxidációs árok 0

J INKA 5

0 Iszapkoncentráciá Mohlmann- index ML Izzitási veszteség VS Oldott oxigén 0, -50 -0 6

0 ^ L° I híO | 0 h 50 L0 200 60 ' i i i i i i 5 t0 M Mg] [•/•] H/ű 1. ábra. A különböző típusú berendezéseknél mért adatok megoszlása Abb. 1. Verteilung der an Einrichtungen verschiedenen Typs gemessenen Daten 4. A vizsgálati eredmények értékelése A mérések meglevő, ténylegesen működő berendezéseknél történtek, üzemi körülmények között. Ezért sem a szennyvíz minőségét, sem a mennyiségét nem lehetett befolyásolni, és nem volt módunk a technológiába való beavatkozásra (pl. az iszapkoncentráció módosítása, recirkuláció változtatása) sem, ezért a tényleges adottságok mellett fennálló állapotot tudtuk csak tanulmányozni. Sok esetben a helyi adottságokból (pl. szennyvízminőség) eredő eltérések jelentősebbek voltak, mint a vizsgálni kívánt tényező hatása, ezért egyes szempontok esetében csak nagyon óvatos következtetésre nyílik lehetőség. így például a szennyvíz minősége (ami városonként eltérő) vagy az eleveniszap fajlagos terhelése (ami berendezésenként eltérő és sokszor pontosan nem is ismert) sokkal erősebben befolyásolja az eredményeket, mint például a levegőztetés rendszere, az utóülepítő típusa vagy a recirkuláció megoldási módja. Ezért az értékeléskor az adottságokból származó különleges jelleget, az egyes berendezések egyedi sajátosságait mindig szem előtt kell tartani, ami egyes kérdések értékelését nehézkessé teszi. 4.1. Összefüggés az iszap tulajdonságai és a levegőztetési rendszer között Az előbbiekben mondottak itt is érvényesek, vagyis a szennyvíz minősége és a fajlagos iszapterhelés sokkal jelentősebb tényezőnek bizonyult, mint a levegőztetési rendszer. Ezt szem előtt tartva, nézzük meg egyenként a vizsgált különböző levegőztetési rendszereket. A berendezések csoportosításakor — bizonyos mértékig önkényesen —- együtt tárgyalom a vízszintes tengelyű rotorral ellátott eleveniszapos medencével rendelkező berendezéseket (függetlenül a rotor kiképzésétől, fordulatszámától, a medencealaktól, a szennyvíz-bevezetés megosztott vagy meg nem osztott voltától), viszont külön tárgyalom az oxidációs árkokat. A függőleges tengelyű rotorral ellátott berendezésekre még csak kevés adatot tudtam gyűjteni, mégis lényegesnek látszik ezek értékelése, mivel e rotor-típus alkalmazása erősen terjed. 4.1.1. Vízszintes tengelyű (Kessener) rotoros berendezések. Az eleveniszapos medencében tartható iszapkoncentrációt az iszap ülepedőképessége és a recirkulációs arány szabja meg. A recirkulációs arány általában 50 és 150% között volt. Az ülepedőképességet mutató iszap index viszont a szennyvíz minőségétől erősen függött, ezért a berendezések bizonyos csoportosítása szükséges. A tipikusan házi szennyvizet tisztító berendezésekben (Hévíz, Keszthely, Pestlőrinc, Sajószentpéter) a Mohlmann-féle iszapindex általában 100 és 200 ml/g között volt, a leggyakrabban a 100 és 125 közötti értékek fordultak elő. A leggyakoribb iszapkoncentráció ebben a kategóriában — az 1. ábra szerint — az 1 és 2 g/l közötti érték volt, ezt azonban részben a nem megfelelően üzemeltetett berendezések, részben a tipikustól eltérő budakeszi telep adatai okozták. A jobb berendezések esetében az eleveniszap koncentrációja 2,3—2,9 g/l volt. Az iszap izzitási veszteséggel mért szervesanyag-tartalma terén a 60 és 85% közötti értékek gyakorisága közel azonos volt, az átlagos érték így 70—75 százalék közé esik. Az oldott oxigénnel való ellátottság általában megfelelő volt. Iszapfelfúvódást csak kellően be nem dolgozott állapotban (kis iszapkoncentráció, nagy fajlagos iszapterhelés) észleltem. Egy berendezés (Budakeszi) a többitől lényegesen eltérő eleveniszappal dolgozott. Az iszapindex itt általában 500 és 700 ml/g között volt (és amikor kisebb volt, akkor volt gyengébb a hatásfok!), az iszapkoncentráció kicsi (1,5 g/l), a szervesanyagtartalom nagy (78—85%). A hatásfok mégis jó volt (sőt igen jó), mivel a rendelkezésre álló nagy utóülepítő megakadályozta az iszapelúszást. A városi csatornába jutó élelmiszeripari (konzervgyári, tejüzemi) szennyvíz az iszap szervesanyag-tartalmát növelte, ülepedőképességét ronI