Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Dr. Takács Sándor: Nyomelemek az epidemiológia tükrében

401 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Nyomelemek az epidemiológia tükrében Dr. TAKÁCS SÁNDOR« az orvostudományok kandidátusa A higiéné és fiziológia szoros kapcsolata hosszú múltra tekint vissza. Szocialista keretek között az élettan előretörése településhigiénés munkánk egyik új vonása. A víz fiziológiai szerepe igen sokoldalú, az emberi szervezet életfolyamataiban többek között tápanyagként is szerepel. Ez mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy az élethez szükséges anyagokat; sókat, nyomelemeket visz a szervezetbe. Tekintve, hogy a víz különböző anyagok oldata, melyek ionos állapotban vannak, így táplálkozás élettani szempontból (felszívódás, beépülés) fontos szerepük van [1, 2]. A táplálékainkban előforduló és ismert élettani hatású makro- és mikroelemek a vizekben is megtalálhatók változó mennyiségben. A táplálékokban és vízben található nyomelemek biológiai hatásáról keveset tudunk, bár számos összefüggést már feltártak. Feltételezhető, hogy ezek a nyomokban kimutatható és változó számú elemek biológiailag aktívak. Hiányuk jellegzetes hiánybetegséget, fokozott mennyiségük szintén jellegzetes klinikai tüneteket produkál. Az emberi szervezetben az alkotóelemek között a nyomelemek összessége nem tesz ki többet, mint negyed százalékot, mégis bizonyos funkciók normál folyamataiban nélkülözhetetlenek [3, 4]. A nyomelem-kutatás nem tekint vissza régi múltra. Alig 40 éve, hogy behatóan foglalkoznak előfordulásával, biológiai jelentőségével. Hart E. B. [5] 1928-ban felismeri anyatejes táplálkozásnál a réz essentiális szerepét, igaz a réz jelenlétét az oxigóntransportot bonyolító haeinocyaninban már 1847-ben megállapították. Baumann E. J. [6] 1895-ben a pajzsmirigyben megtalálja a jódot, bár azt golyvagyógyításra már 1820-tól alkalmazzák. A nyomelemek bizonyított és feltételezett biológiai hatása és ezek szervezetre gyakorolt krónikus behatása indokolja néhány poliaethiológiájú krónikus megbetegedésben játszott szerepük tisztázását. A továbbiakban néhány megbetegedés és nyomelem összefüggésére szeretném felhívni a figyelmet. Cardiovascularis (szív-érrendszeri) ártalmak és a nyomelemek Az érmegbetegedések között mint haláloki tényező első helyen szerepel az érelmeszesedés (atherosclerosis), melynek során a verőerek falában különböző — elsősorban zsírnemű — anyagok rakódnak le [7]. Az atherosclerosis okaként igen sok tényezőt feltételeznek, melyeket itt nem kívánok részletezni. Mindenesetre a zsíranyagcsere az érelmeszesedés probléma középpontjában áll, így érthető, hogy a Cholesterin anyagcsere minden vonatkozása felkelti az érdeklődést. Sokan foglalkoznak a megbetegedés területi halmozódásával, ennek eredményeként a környezeti tényezők tanulmányozásával. A kutatók egyrésze összefüggést talált a * Borsodmegyei Köjál, Miskolc. víz keménysége, vanádium tartalma, kalcium és magnézium mennyisége, valamint az atherosclerosisos halálozási arány között. A kérdés tisztázására több állatkísérletet és statisztikai adatfelmérést végeztem, továbbá több ezer boncolási jegyzőkönyv adatait dolgoztam fel. A kísérleti állatként alkalmazott nyulakat tiszta cholesterinnel etettem, majd egyrészüknek különböző mennyiségű vanádiumot illetőleg vanádium, kalcium és magnéziumot tartalmazó folyadékot adtam. A kísérlet idején a szérum összcholesterint és össz-zsírt valamint fehérje frakciókat meghatároztam. A kísérlet végén az állatok nagyereit szövettanilag feldolgoztam. Laboratóriumi vizsgálat szerint cholesterinnel etetett nyulak szérum össz-cholesterinje és zsírja egyaránt emelkedett 100—160%-kal. A vanádiummal ellátott nyulak szérum össz-cholesterinje és zsírja nem emelkedett, sőt csökkent, de emelkedett a gamma-globulin mennyisége. A szövettani vizsgálat szerint a csak cholesterinnel etetett állatok aortájában főleg az intimára lokalizálódva igen tömeges, finomcseppes intracellnláris lipoid tárolás látható, főleg az intima sejtjeiben. A cholesterinnel etetettek, de vanádiumot is kapott állatok aortájában lipoid lerakódás biztonsággal nem mutatható ki az ér falában. Ezt követően vizsgáltam az ivóvizek nyomelem tartalma — főleg vanádium, kalcium-magnézium, keménység vonatkozásában — és a keringési rendszer megbetegedési (morbiditás), halálozási (mortalitás) aránya közötti összefüggéseket. * Az eredményeket az 1. táblázaton tüntettem fel. Az adatokból megállapítható, hogy a keringési szervek okozta összes halálozás a kalcium, magnézium, vanádiummal és keménységgel jellemző összefüggést mutat. A keménység, kalcium, magnézium, vanádium növekedésével párhuzamosan és progresszíven csökken a halálozás. A magas keménységű területek mortalitása az alacsony keménységű terület mortalitásához viszonyítva kb. 35%-kal alacsonyabb. A keringési szervek okozta megbetegedésnél folyamatos csökkenést nem lehetett megfigyelni. Ennek feltehető oka, hogy az intézményi statisztika adataiba a keringési rendszer egyéb betegségei is be vannak sorolva. Megvizsgáltam, hogy a keringési rendszer okozta össz halálozáson belül, mely csoportokból adódik a progresszív csökkenés. Ennek érdekében a nemzetközi betegségi és haláloki névjegyzék VI. és * morbiditás (a megbetegedés gyakorisága) = egy bizonyos betegségben megbetegedettek száma X 100 000 a lakosság száma mortalitás (a halálozás gyakorisága) = egy bizonyos betegségben elhaltak száma X 100 000 a lakosság száma