Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Antók Ödön: A főváros árvízvédelme és belvízrendezése

Antók Ö.: A főváros árvízvédelme és belvízrendezése Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 393 3. héj). Tünkre meni szádyervndak és aláüregelődés a partfaluknál Igen fontos a kialakult jó kapcsolat továbbfejlesztése a fővárosi szakigazgatási szervek, a vállalatok és a vízügyi szervek között, hiszen céljaink közösek. A belvízrendezés fogalma a fővárosban nem egészen fedi a hivatalos meghatározást, mert tulajdonképpen az állandó és időszakos kisvízfolyások rendezését jelenti. Természetesen ehhez a témakörhöz tartozik az úgynevezett lefolyástalan, mélyterületek vízrendezése is. Nevezetesebb állandó kisvízfolyás a főváros területén Budán az Aranyhegyi patak, a Határárok és a Hosszúréti patak. Pesten a Szilas patak, a Rákos patak és az igazán belvízjellegű Sósmocsár árok és a Gyáli patak. Valamennyi a földtörténeti korszakokban keletkezett törésvonalakban É—NY, D—K irányban folyik. Történelmük alig van, talán csak a Rákos patak menti Rákosmezeje szerepel, mint országgyűlési színhely a históriákban. A XVIII. századig lényeges szabályozások nem történtek, csupán hidakat építettek az árkokra, patakokra és időnként — minthogy a lakosság már akkor is szemétlerakóhelynek használta az árkokat — némi tisztítási munkát végeztek. Nincs helyünk valamennyi vízfolyás rendezésének történetét említeni, ezért csak néhányról közlünk vázlatos adatokat. A Rákos patak szabályozását a XVIII. század első felében kezdték el a Váci út és az úgynevezett Pascal malom közötti szakaszon. A patak alsó szakasza mocsaras, kétágú volt. A végleges rendezési terv csak 1925-ben készült el. A mai burkolat a Szőnyi útig 1932-ig épült meg, majd csak jóval később 1940-ben folytatták a munkát. A második világháború pusztítása miatti helyreállítás a felszabadulás után hosszú ideig nem tette lehetővé a szabályozás folytatását. 19G3-ban katasztrofális esőzés a hidak jó részét elsodorta, a szabályozott szakaszok burkolatát tönkretette. Mint rosszban a jó a károk ismét a vízrendezésre terelték a figyelmet, és a hitelek biztosításával megkezdődhetett a vízfolyások rendezése, köztük elsősorban a Rákos pataké. Ma a rendezés a XVII. kerületben tart és néhány éven belül a főváros határáig elkészül az új meder, most már korszerű előregyártott elemekből. Érdekességként meg kell említenünk a városligeti tó vízellátását, amelyet 1894—1896 között megépített duzzasztómű, ülepítőmedence és 80 cm átmérőjű csatorna építésével oldottak meg. Ennek elbontására csak néhány éve, a milleneumi FAV meghosszabításakor került sor. Minthogy a Rákos patak vize szennyezettsége miatt a tó feltöltésére már nem alkalmas, a városligeti tó feltöltését a Vízművek által szolgáltatott ívóvízzel végzik. A budai Aranyhegyi patak eredetileg a mai III. ker. Mozaik utca vonalában torkollott az óbudai Hajógyári sziget melletti Duna-ágba. Minthogy az elmúlt évszázadok folyamán a Duna árvize a patak mentén felhatolva árasztotta el Óbuda területét, az Északi Összekötő Vasúti Híd építésével egyidőben 1916—21 között a vasúti töltéstől Északra új medret készítettek. 4. kép. A Rákos patak előregyártóit elemekből készített új szakasza