Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Antók Ödön: A főváros árvízvédelme és belvízrendezése

Antók. ö.: A főváros árvízvédelme és belvízrendezése Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. 391 míg végre dugulást szerezvén a víz visszahatását, s tí—8 lábra való felemelkedését okozza, mint az 1830-dik jeges árvízben, amidőn 22 láb magos volt a 0 felelt. Ennél okosabban ma sem igen lehetne megfogal­mazni az 1838. évi és általában a jeges árvizek okait. Nem célunk az akkori drámai órákat, napo­kat ismertetni, mert erről igen sokan és sokszor beszámoltak már. A vész után a védőgátakat ki­javították, magasságukat megemelték, a mélyterü­leteket lehetőség szerint feltöltötték, egyes utak szintjét (Kerepesi-Rákóczi út, Üllői út) lokalizá­ciós gátként megemelték. A végleges megoldásra azonban 1870-ig várni kellett. Igaz, hogy közben a szabadságharcot követő önkényuralom kettétörte Széchenyi és korának építési lendületét. A politikai helyzetnek kellett megjavulni ahhoz, hogy a munkák az 1870. év X. tc. alapján megindulhassanak. Ekkor már a vízrendezés tudománya és a tech­nikai színvonal lehetővé tette a valóban nagysza­bású „természetátalakító" munkákat. A folyam szabályozását ugyan a hajózás kereskedelmi érde­keinek alárendelték, de ez nem mondott ellent az árvízvédelem kívánalmainak sem. Még Széchenyinek köszönhetjük, hogy nem töl­tötték fel indokolatlanul magasra a város területét — lerombolva a reformkor magas művészi értékű épületeit, illetve nem rontották el ezek Dunaparti látképét. Hosszú évtizedeken át ért a gondolat, neves szak­értők, többek között Vásárhelyi Pál, Gály István, Győry Sándor és Paleocapa Péter olasz építész bevo­násával. Elhatározták a Soroksári Duna-ág elzárását, a mai Műszaki Egyetem helyén levő Kopaszi zátony­nál vezető mű építésével a meder szűkítését, a Margitsziget két részének összeépítését és a rak­partok kialakítását. A hajózás, a kereskedelem és az árvízvédelem céljait egyaránt szolgáló partfalak építését a Lánc­híd 1849. évi megnyitása után, annak pesti hídfő­jénél — a Duna Gőzhajózási Társaság költségén — 345 m hosszúságban 1853-ban kezdték el. Az inten­zívebb éjjítés azonban csak a város gazdagodásával indulhatott meg a hatvanas éveket követően. A lakosság 1800—1890 között több mint nyolcszo­rosára növekedett, a város valóban főváros lett. A munkát helyesen a folyamszabályozással kel­lett volna kezdeni. A lánchídi partfalhoz csatlakozó szakaszok építési főmérnöke Iieitter Ferenc hang­súlyozta ismét a folyamszabályozás fontosságát. Szerencsére nem volt ez időben katasztrofális árvíz. Végül is Hieronymi Károly terveit fogadták el 1871-ben. A Duna medrét jelentősen szűkítették, és az így nyert területen alakult ki később — az építészek által vitatott architektúrájú -szálloda­sor. A magas partok a nagy hajók kikötésére, a lép­csős partok a kisebb dereglyék, halászcsónakok számára készültek. A mindenki által ismert, a főváros dunai látképét annyira kedvezően befolyásoló partvédőművek — alsó- és felsőrakpartok, lépcsők, rézsűk —- egyiit­1. kép. Árvíz lS76-ban a mai Battliyány-téren tes hossza ma kereken 45 km. A több mint 100 éves építési időszak alatt két rendkívül intenzív évtizedet lehet megemlíteni. 1870—1880 és 1930— 1940 között évente átlagosan 1 km-es szakasz ké­szült el. Visszatérve az árvízvédelem történetére szól­nunk kell az 1876. évi árvízről. Ez főpróbája volt az elgondolások helyességének és a mai Vigadó téri vízmérce „0" pontja felett 867 cm-el tetőzött. Okozott károkat és elöntéseket, de bebizonyoso­dott, hogy a terv helyes volt. Budapesten ma is ez a mértékadó árvízszint. Az 1838. évi ugyan maga­sabb volt és 1029 cm-el tetőzött, mégsem tekint­hető mértékadónak, mert a szabályozás előtti álla­potnak volt következménye. A védekezés szintjét 1876 után -f- 858 cm-ről -(-925 cm-re, majd 1891-ben mellvédfalak építé­sének elhatározásával -f-1000 cm-re emelték. Az 1900-as évek eddigi árvizei szerencsére már nem okoztak katasztrófákat, hiszen a veszélyes helyeket megerősítették — a Duna is „elfogadta" a szabályozást — és megalakult a védekező szer­vezet is. Nagy erőpróba volt az 1965. évi közel 100 napos nyári árvíz is. Őszintén meg kell vallanunk, hogy a védekezés a mértékadó árvízszint feletti 900 cm körüli vízállást jelzett, ennek bekövetkezése pedig, a már átázott töltésszakaszoknál igen sok bajt okozhatott volna. A csallóközi gátak szaka­dása miatt a vártnál alacsonyabban 845 cm-el tető­zött az árvíz. 2. kép. Védekezés 196ö-bm az A) anyhei/yi pataknál

Next

/
Oldalképek
Tartalom