Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

9-10. szám - Egri István: A főváros csatornázása

388 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Egri /.: A főváros csatornázása vonatkozásában. Vállalatunknak felül kellett vizsgálnia a — Budapesthez csatolt területek — hálózati és csatornaműtárgy terveket. A felülvizsgálat eredménnyel nem járt, mert tervek nem voltak, illetve amit találtunk, az nem vízgyűjtő területre lett tervezve, hanem saját közigazgatási határra. A Fővárosi Tanács által kijelölt feladatok A Fővárosi Tanács az alábbi kérdések megoldását határozta el, mint távlati feladatot. Komplex, műszaki és gazdasági terv készítését a csatornázásra. Ehhez a régi — 1938-as — terveket kellett felülvizsgálni és átdolgoztatni, hogy a fokozódó iparosodás következtében megnövekedett szennyvizek elvezetésére alkalmas legyen. Az iparosodás hatására a háztartási szennyvizek lassan átalakultak ipari jellegűvé, s ennek tisztítását kell megoldani. A célkitűzések megoldása nem kisebb feladatot jelentett, mint a főváros 38-as távlati tervének átdolgozását. A Főváros 1962. évi távlati csatornázási terve Az 1938-as terv átdolgozásához 1957-ben kezdtünk hozzá. A terv átdolgozását szükségessé tette, hogy Budapest lakóinak számát távlatban reálisan állapítsuk meg, a szárazidei szennyvízmennyiséget a várható távlati mennyiségre határozzuk meg. A Főváros távlati csatornázási terve 1962-ben készült el, 50—75 éves előrelátással. A főbb célkitűzések az alábbiak: távlatban 2,3 millió budapesti lakosra kell számolni, a csatornákat és berendezéseket úgy kell méretezni, hogy szárazidei szennyvízelszállítás elérje a 17,4 m

3/s-t. Egy lakosra 660 l/fő vízfogyasztást kell feltételezni. A Duna jobb oldali szennyvízelvezetésére a Duna közelében főgyűjtőt kell építeni. A csapadékvizeket közvetlenül a Dunába kell vezetni. A pesti oldalon a meglevő három nagy átemelőtelep, illetve szennyvíztisztítótelep — az Angyalföldi, a Ferencvárosi és a Délpesti fogja össze a vízgyűjtő területek vizeit és továbbítja a Dunába. A Duna vizének tisztaságát a Csatornázási Művek rendszeresen vizsgálja. Megállapításaink szerint, a fővárosból a Dunába kerülő szennyvizek hatására a folyamban emelkedett a szervesanyag-tartalom, valamint az élő kórokozó baktériumok is kitenyészthetők. E megállapítás hatására lett előirányozva a távlati tervben, hogy az Angyalföldi, a Csepel északi, a Buda déli szennyvíztisztító telepeket kell létrehozni. A Délpesti szennyvíztisztító telepet pedig bővíteni kell, határozta el az 1962. évi távlati terv. Az 1945 — 70-es években végzett tevékenységek összefoglaló tapasztalatai A fenti időszak alatt a csatornaépítés nagymértékben meggyorsult. A csatornázás erre a korszakára jellemző: a gyűjtőhálózat fokozott ütemű építése. A főgyűjtők hossza: 25 év alatt több mint kétszeresére emelkedett az 1938-as évhez mérten. 725 km-ről 1660,2 km-re. Nagy-Budapest kialakításánál a csatornázatlan terület hirtelen megnőtt, így a rendelkezésre álló eszközöket elsősorban ezen területek alapberuházásaira fordítottuk. Ez teszi lehetővé napjainkban és a későbbi időben a mellékhálózat kiépítését és mind nagyobb számú lakás bekapcsolását a hálózatba. A fejlesztési célkitűzéseinket alá kellett rendelni a fokozott ütemű lakásépítési, a csomópont kialakítási, az útépítési program korszerűsítésének. A fent vázolt feladatok megoldása lekötötte a vállalat rendelkezésére álló pénzügyi forrásokat és kimerítette a Főváros rendelkezésére álló építőipari kapacitásokat is. A Főváros jelen és jövő feladatai a csatornázás továbbfej lesztésében A vállalat három alapvető tevékenység ellátására bonthatja fel feladatait. így: a csatornahálózat, a szennyvízátemelő, a szennyvíztisztító létesítmények fejlesztésére és üzemeltetésére. A fővárosban huszonkét önálló, egymástól független vízgyűjtőterületen üzemelnek közcsatornák. A hálózat 93%-a egyesített rendszerű. Az elvezetett vizek befogadója a Duna és a Ráckevei Dunaág. A Duna vízállásától függően az érkező szennyvizeket rövidebb-hosszabb ideig át kell emelni és meg kell akadályozni, hogy a folyó vize benyomuljon a csatornahálózatba. A Duna két partján a főgyűjtők végpontjain nyolc törzsszivattyútelep látja el a szennyvízátemelést. Magas Duna-vízállás esetén további 31 helyen kell a lezsilipelt csatornák szennyvizét átemelni. A mély fekvésű területek közúti és gyalogos átjárók víztelenítését 32 újabb szivattyúzási hely látja el. A törzstelepek mindegyike nyomócsövönvezeti a Duna sodorvonalába a szennyvizet. A szabad kiömlőkön csak többszörösen hígított víz jut a befogadóba. Minden törzstelepen homokfogó, durva-és finom rácsszűrő üzemel és tartja vissza a szennyező anyagok egy részét. A szivattyútelepeink biztonságos üzemeltetése — a gépészeti berendezések elavultsága miatt — a szükséges kapacitásmennyiséget nem biztosítja. Ebből adódóan a hálózat kihasználtsága is 100% alatt marad. A törzstelepek rekonstrukciója a közelmúltban megkezdődött, bár üteme elég alacsony. A főváros csatornázottsága a belvárosban teljes, a külső kerületekben kifelé haladva fokozatosan csökken. Pl. a belvárosban 36,8 km, a XVII. kerületben 0,9 km csatornahossz esik egy km

2-re. E tény hátráltatja a lakásépítést is. A külső kerületekben a közüzemi vízellátás magasabb arányú, sőt jelentősen meghaladja a csatornahálózatba kapcsolt lakások számát. Ez a lemaradás évről évre növekszik. Ennek következménye, hogy megemelkedik a talajvíz és feltörési veszélynek van kitéve. Az elmúlt huszonöt évben az alaplétesítmények építése kötötte le a vállalat pénzügyi forrásait. A mellékhálózat fejlesztésére és az elhasználódott csatorna felújítására szükségesnél kevesebb ráfordítás történt. Pl. az 1660 km hálózatból 370 km teljesen elhasználódott. Ez is mutatja, hogy a hálózatrekonstrukciót el kell kezdeni. A szennyvíztisztítás követelménye a Főváros és a vállalat életében rövid múltra tekint vissza. Pedig a környezetvédelem, az emberi civilizáció egyik legfontosabb létfontosságú kötelezettségévé vált. Röviden úgy kell fogalmazni, hogy maradandó