Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és Műszaki hírek - Könyvismertetés

384 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. tás egyébként szénhidrogénkutatásainkra is érvényes, amit — egyebek mellett — a CH-ra meddő fúrások feltű­nően nagy száma is bizonyít. (Az utóbbi 5 óv alatt az OKGT 228 CH-ra meddő fúrást adott át az OYH-nak hévizes kút kiképzése céljából.) Mi ennek a tapogatózás­nak az oka: Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha az okot abban látom, hogy a kutatás általában csak lépé­senként halad előre, nem vévén figyelembe, hogy a Pan­nóniai medence mélyszerkezete (a medencealjzat és en­nek következtében a közvetlenül reá települt mezozóos képződmények törésszerkezete) merőben más rendszerű, mint a felszínről ismeretes hegyszerkezetek. Tucatjával sorolhatnánk fel a bizonyítékokat arra, hogy a medence mély szintjeiben már nem a felszínről ismeretes ÉK— DNy-i, hanem egy ezzel kb. 80—85, illetve 95—100 fo­kot bezáró ÉNy—DK-i csapás szerint felépült emelet­szerkezetek vannak jelen. Legmélyebb szintű hévizeink, gázos kútjaink, kőolaj- ós földgáztelepeink, sőt felszíni vízfolyásainknak túlnyomó százaléka ehhez a láthatat­lan, ós geológus által soha fel nem tárható, de különböző geofizikai kutatómódszerekkel jól megközelíthető törés­rendszerhez kötött. A szerzők által említett kutatásnak ebbe az irányba lesz célszerű fordulnia, és a mély szin­tekbes a Conrad- és a Mohofelület közötti tektonikai emeletbe leszállnia, s az eredmény nem marad el! (Ez a forma ós a tér nem teszi lehetővé, hogy erről a tárgykör­ről itt többet mondhassunk, de utalok az Österr. Geolog. Gesellschaft közleményeinek legutóbbi, 1970-es kötetére, ahol bővebben talál erről részleteket az érdeklődő ol­vasó.) * Mielőtt az ismertetett mű tartalmi felépítéséről szól­nánk, érdemes lesz megemlítenünk, hogy az 1965—1970 közötti öt évben összesen 375 hévizű kutató helyeztek üzembe. Ezek közül 202 a langyos vizű kút, 173 pedig 35—95 °C közötti vizet szolgáltat. Meglepő, hogy egyes megyék mennyivel gazdagodtak ezen a téren. Tájékoz­tatásul az alábbi „rangsor" szolgálhat. 35 °C 26-34 °C fölötti közötti f Megye vizet szolgáltató kutak száma Csongrád 42 51 93 Békés 16 39 55 Szolnok 25 22 47 Somogy 12 20 32 Pest 10 7 17 Hajdú-Bihar 9 19 28 Baranya 8 10 18 Győr-Sopron 9 2 11 Bács-Kiskun 9 1 10 Heves 5 12 17 Összesen. . . 145 183 328 Az érdekelt 19 megye hévíztároló szerkezeteiről és az eddigi eredményekről a kiadvány megyénkénti bontás­ban nyújt igen jó beszámolót. Ezt a megyéknek — me­gyénkónt külön-külön lapokon — 1 : 500 000-es vázlatai követik, az új furatok, illetve kutak helyének feltünteté­sével. Ezekből a leírásokból és térképekből képet kapunk a kutak vízhőmérsékletének statisztikus megoszlásáról: 35—45, 46—60, 61—75, illetve 75 °C fölötti bontásban. Egy másik kimutatás arról tájékoztat, hogy az új kutak közül hány ad ivásra, fürdésre, lakások és kórházak fűté­sére, mezőgazdasági fűtésre, ipari célokra (pl. kender­gyáraknak) hasznosítható vizet, illetve hány nincs még. hasznosítva. E tekintetben talán Szolnok megye áll leg­jobban, ahol csak a kutak 10%-a nincs még kihasználva; de vannak megyék, ahol ez a szám a 25%-ot is eléri, sőt talán meg is haladja. Vas megye hévízkútjai országos viszonylatban is az utóbbi idők legnagyobb ós kellemes meglepetései közé számítanak. E területen (csak az utóbbi 5 évben) Szom­bathelyen 3 db 35—45 °C-os, Sárvárott, Bükön és Borgá­tán egy-egy 46—60 °C-os, Mesterin és Rábasömjénben pedig egy-egy 61—75 °C-os vizet adó kutat nyertünk. Közöttük Rábasömjén kútjának a vize ásványi sókban országosan a leggazdagabb: 45 g/l, de ha a kút nincs le­fojtva, már 72 g/l ásványi sótartalmat is mértek. A söm­jéni víz jód- és bróm-tartalomban is országosan vezet (28,5 mg/l jód, 100 mg/l bróm). A sömjéni kút vizének fajlagos sótartalma 2 , illetve 3 -szerese az országos átlagnak !ós 2—2 14-szerese az eddig ismert legmagasabb sótartalomnak. Nehéz elkép­zelni, hogy ilyen sókoncentrációjú víz sósagyagok kiol­dott sóját hozná felszínre. A Kisalföldnek az északi fele, ós annak is az a része, melynek keleti szárnyán a sömjéni fúrás létesült, 6000 méteres, vagy talán annál is nagyobb mélységeivel, tek­tonikai helyzeténél fogva alkalmas arra, hogy kiinduló pontja legyen egy jól megszervezett sókutatásnak. A szlovákiai példa követésre méltó. 30 évvel ezelőtt senki sem hitte, hogy az abaúji és beregi medencék a legérté­kesebb sók milliárd tonnáit rejtik. A sömjéni kút magas sókoncentrációja is a további kutatásra int. Lehetetlen­ségnek tartom, hogy a földtörténet során több ízben megismétlődött tengeri transzgressziók vize úgy vonult volna le, vagy úgy száradt volna be területünkön, hogy egy arra alkalmas mólyedmélny seho sem akadt volna, ahol a sók besűrűsödhettek volna. Erre — például Söm­jén környékén — megvolt a tektonikai adottság. Egyébként a hazai hévízkutak termelési állapotáról ós hasznosítási módjáról egy 14 oldalas kimutatás tájékoz­tat. Kiválóak a megyei térképekhez mellékelt ós a megyék területére jellemző földtani szelvények. A táblázatos, számszerű kimutatásokon kívül (140 oldalnyi terjede­lemben) közli a kötet az elektromos karotázs-szelvénye­ket is. A kötet nyomdai kiviteléért a MTA Csillagvizsgáló Intézete Házinyomdájának dolgozóit illeti dicséret. Dr. Bendeffy László

Next

/
Oldalképek
Tartalom