Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Dr. Vágás I.: A Tisza szegedi árvízi hozamai

Dr. Vágás I.: A Tisza szegedi árvízi hozamai Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. 373 kezésével indokolja. Itt valószínűleg egy a KözépTiszában „elveszett" másodlagos árhullám nyomai bukkantak elő, ugyanúgy, mint ahogy a június 26-i lokális vízhozam-növekedés kétséget kizáróan a június 12-i második Felső-Tisza menti árhullám nyoma volt. A Körös és Maros júniusi árhullámainak egyidejű Szegedre érkezéséből keletkezett újabb árhullám tetőzése már sokkal szabályosabb volt az előzőknél: június 9. és 26. között az árvizi hurokgörbe alakja megfelelt az általánosan ismertnek. Június 16-án 3530 m

3/s volt a lokális vízhozam tetőzés 919 cm vízállásnál. Június 18-án pedig 924 cm volt a vízállás tetőzése Szegeden 3430 m

3/s vízhozammal. (1932-ben viszont a 923 cm-es tetőző vízálláshoz 3994 m

3/s tartozik. Ezúttal mind 1932-ben, mind pedig 1970-ben megmért vízhozamról volt szó.) Rátekintve az 1. ábrára, látható, hogy az 1932. évi, valamint az 1970. évi május 21-i, június 1-i és június 16-i vízhozam tetőzések semmiesetre sem vihetők rá egyetlen vízhozamgörbére. Nyilvánvaló kívánság volna, hogy ilyen rendkívüli esetben többváltozós vízhozamgörbót igyekezzünk értelmezni. Csakhogy nem tudhatjuk, hogy milyen hatótényezőket vonjuk be az összefüggésbe! A most kimutatott négy árvízi tetőzés pedig aligha elégséges bármilyen statisztika megalapozásához. így nem marad más hátra, mint annak belátása, hogy célszerű az áradások során a vízhozammérések mielőbbi megkezdése a szegedi szelvényben, és egyúttal természetesen Makón és Mindszenten is, és a tényadatok értékelésén túl kerülni kell, hogy mindenkor kötelező vízhozam-vízállás összefüggéseket kényszerítsünk a folyóra. A szegedi szelvény vízhozamainak alakító tényezőiről egyenlőre még túlságosan keveset tudunk, és információink lényeges kibővüléséig tartózkodnunk kell a vízhozamgörbe erőszakos egyértelműsítésétől, annak árvízi szakaszán. Ez azt is jelenti, hogy a hosszú idősorra viszszatekintő szegedi vízállás-statisztikát determinisztikus arányosításokkal semmiképpen sem szabad vízhozam statisztikává alakítani, annál is inkább nem, mert a vízhozamok növekedése nem feltétlenül utal árvízveszélyre. A Tisza csúcs vízhozamát a csúcsvízállásnál akár egy méterrel alacsonyabb vízállással is képes elvezetni, viszont a legveszélyesebb árvízszintekhez nem feltétlenül tartozik a legnagyobb vízhozam. A mérési és számítási bizonytalanságok mellett még az a gondolatunk is támadhat, hogy a közölt eredmények megbízhatósági foka nem kielégítő. Aligha valószínű azonban, hogv minden mérés hibás legyen és az még kevésbé valószínű, hogy 1932ben és 1970-ben tendenciózusan ugyanazt a hibát ugyanúgy elkövessék a vízhozam mérők. Két különböző nemzedék 38 évi időtávlatban egymástól függetlenül dolgozva, azonos hibákat sorozatban nem követhetett el. III. Néhány szó az 1970-ben végzett közvetett vízhozam-számításainkról Az 1970. évi árvíz 2. táblázatában közölt vízhozam adatai közül elég nagyszámú: nem-közvetlen mérés eredménye. Amennyiben a sorozatmérés alkalmából egy-két napon át szünetelt a mérés, a vízállás ismeretében és a folyamatos vonallal megrajzolt árvízi hurokgörbén eszközölt interpolációval a hiányzó vízhozamadatot elég jó közelítéssel pótolni lehetett. Ezt a módszert követhettük a makói vízhozammérések hiányzó adatainak pótlásánál, de a szegedi vízhozamok június 2-át követő hiányainál is. Sokkal nagyobbak voltak a nehézségek a Tisza május 13 —június 1 közötti szegedi vízhozamainak megállapításában. Közvetlen mérés ugyanis május 28-ig nem történt, vagy nem volt értékelhető. A Szeged fölötti szakaszon, Szolnoknál és Algyőnél is csak a szegedivel azonos időszakban kezdődött meg a mérés. Egyedül a Maros makói vízmércéjének szelvényében mért vízhozamokat lehetett a szegedi vízhozamok meghatározásához felhasználni (2. ábra). A Tisza — áprilisi árhullámát követően — május elején középső és alsó szakaszán lassú apadásban volt. Ez az apadás május 13-ra megállott és május 13—18. között a Közép-Tiszán alsó tetőzési nyugalmi helyzet alakult ki. Szolnokon 708—715 cm között állott a vízállás az említett napokon. A vízhozamgörbe szerint — amit pontosabb eszköz híján tájékoztatásul alapul vehetünk — ennél a vízállásnál 1550— 1650 m

3/s folyhatott át a szolnoki szelvényen. A Körös vízszállítása a gyomai vízhozamgörbe szerint — számítva a Körös visszaduzzasztott állapotára is — nem lehetett több 300—350 m

3/s-nál. Körös alatti Tisza-szakaszon tehát május 18-ig kb. 1850—2000 m

3/s volt a nagyjából állandó értékű vízhozam. Ezt tekinthetjük a Maros betorkolása fölötti alap-vízhozamnak. Szegeden május 13-án az alsó-tetőzési 718 cm vízálláshoz az itt még szintén érvényesnek tekintett vízhozamgörbéről 2450 m

3/s vízhozamot valószínűsíthetünk. A Maros előző napi vízhozama — szintén nyugalmi helyzetben — 550 m

3/s-ra tehető, azaz az összefolyó vízhozamok összege nagyjából egyezik a szegedi végösszeggel. A Maros hamarább kezdte el az áradást, mint torkolatánál a Tisza és árhulláma már május 16-án kezdte éreztetni hatását a szegedi szelvényben. Május 19. és 22. között viszont már az első marosi árhullám teljes nagyságában befolyásolta a Tisza akkor még nem sokban változó alap-vízhozamát. Május 19-én 18 óra volt a marosi árhullám tiszai intenzív jelentkezésének jól megállapítható kezdeti időpontja Szegeden. A tiszai alap vízhozamot 1900 m

3/s-nek tekintve, ehhez 950 m

3/s marosi vízhozamot számíthatunk, mert egy nappal előbb a Maroson 428 cm makói vízállásnál a visszafelé meghoszszabbított makói árvízi hurokgörbe szerint ennyinek az átfolyását valószínűsíthetjük. A május 19-i makói vízhozammérés eredménye, az 1140 m

3/s érték, a legbizonyosabban május 20-án 9 és 11 óra között érvényesülhetett Szegeden, 3050 m

3/s kerekített vízhozammal. A május 20-án 10 órára vonatkoztatható makói mért csúcs vízhozam Szegedre érkezése május 21-én 8 órára tehető, míg az árvízi hurokgörbén megszerkeszthető makói abszolút vízhozamcsúcs, kb. 2500 m

3/s, néhány órával később, május 21-én 11 órakor