Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában alkalmazott módszere, erősen szennyezett felszíni vizek tisztítására

366 Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. Bauer M.: A talajvízdúsítás Hollandiában a kapacitáson. A ténylegesen felhasznált vízmenynyiségek már 1964-ben túllépték a tervezésnél becsült értékeket, sőt meghaladták a vezeték szállítási kapacitását is, 1980-ra pedig ennek az igénynek kétszeresével lehetett számolni. 1. táblázat A becsült és a ténylegesen felhasznált vízmennyiségek 1964-ben Becsült Ténylegesen felhasznált Amsterdam . . . 28 millió m

3/év 38 millió m

3/év Észak Hollan28 millió m

3/év 38 millió m

3/év 1 dia 12 millió m

3/év 20 millió m

3/óv Ipar 7 millió m

3/év 18 millió m

3/év 47 millió m

3/év 76 millió m

3/év 1962-ben került sor a második szállítóvezeték tervezésére hozzátartozó vízkivételi és előszűrő teleppel. Az új távvezetéket ugyancsak 75 millió m

3/év kapacitással tervezték, így a szállítható teljes vízmennyiség 150 millió m

3/év-re emelkedett. Ebből 70 millió m

3/év kerül talajszűrésre a fővárosnak, 20 millió m

3/év kerül talajszűrésre az északi tartományoknak , 60 millió m

3/év kerül talajtisztítás nélkül ipari felhasználásra A második szállítóvezeték 1967-ben lépett üzembe. 3.1. A távvezeték építése A vezeték számos csatornát, forgalmas közutat, vasútvonalat keresztez, beépített lakó- és ipartelepeken vezet keresztül. így már a tervezés előtt számos nehézséget kellett leküzdeni. A távvezeték építése pedig mind gazdasági szempontból, mind műszaki megoldását tekintve nagy körültekintést igénylő munkát jelentett. A csővezeték előfeszített beton csőelemekből készült, amely abban az időben még újdonságnak számított. Egy-egy csőelem hossza 6 m, belső átmérője 150 cm, az elemek gyárilag előregyártott elemek, egyenként 9000 kg súlyúak. A flexibilis vízzáró kötéseket gumigyűrűs tömítéssel látták el. A WRK 1 vezeték építésének tapasztalatait felhasználva a WRK 2 vezeték építése lényegesen kevesebb időt vett igénybe. A vezeték ugyanolyan módszerrel és anyagból készült, de nem egy, hanem két párhuzamos vezetéket fektettek le biztonsági okokból. Ezek a tervezettel szállítási kapacitásukat tekintve azzal hidraulikai lag egyenértékűek voltak, de árban ós az anyagmozgatási költségeket egészükben tekintve alig kerültek többe az eredetileg tervezett csővezetéknél. A WRK 2 vezeték Vijfhuizen községnél kettéágazik, északi ága közvetlenül a Velseni iparvidékre vezet, déli ága pedig Zandvoort tengeri üdülőhely közelében éri el a dünavidéket, ahol a beszivárogtató rendszer működik. A fontos út- és vasútkeresztezéseknél a csővezetékek védőcsőbe kerültek, és átsajtolással hajtották végre az út alatti átvezetéseket. 3.2. A Jutphaas-i szivattyútelep Az 1957-ben épült nyersvíz szivattyútelep vízkivételi művét és épületeit kétszeres kapacitásra tervezték, így a második távvezeték építésekor csak a műszaki berendezéseket (szivattyúk, szűrőegységek) kellett megkettőzni. A telep kapacitása a második távvezeték belépése után 20 000 m

3/óra lett. A vízkivételi mű zsilip-rendszerén keresztül a nyersvíz a szivattyúk szívóterébe jut. A különböző kapacitású csigaszivattyúk a vizet egy szifon-rendszeren keresztül a tisztítómű tápcsatornájába emelik, mely a vizet a szűrőépületbe szállítja és gravitációsan vezeti a gyorsszűrőkre. A WRK l-es telep épülete 40 gyorsszűrőt tartalmaz 40 x 54 = 2160 m

2 teljes szűrőfelülettel, a WRK 2 egység 20 szűrőegységet tartalmaz 1080 m

2 szűrőfelülettel és ugyanennyi bővítési kapacitással. A nyersvíz felső beömlóssel kerül a szűrőágyakra, ós mintegy 5 m/ó szűrési sebességgel halad rajta keresztül, majd a tiszta vízgyűjtő vezetéken keresztül gravitációsan a tisztavízgyűjtő medencébe jut. A szűrők drónrendszere perforált csövekből áll, az öblítő levegő számára bevezető rácsozattal ellátva. Erre kerül a 80 cm vastagságú támréteg (kavics) amely felett 120 cm-es homokszűrőréteg helyezkedik el. A szűrőréteg feletti vízborítás 1 30 cm. A szűrési folyamat szabályozása önműködő szelepekkel történik a kifolyóvízi oldalon beépítve, amely a szűrő felett az állandó vízszint tartását lehetővé teszi. Ha a szűrőellenállás növekszik, a szelepek önműködően működésbe lépnek. Ha a szűrőellenállás eléri az 1,20 m vízoszlop nyomást, a szűrők öblítése megkezdődik. Tekintettel a nyersvíz erős szennyezettségére és nagy iszaptartalmára, a szűrők eltömődése hamar bekövetkezik, általában 1—2 naponként öblíteni kell. A folyó iszaptartalma változó, de az átlagos 90 mg/l iszaptartalom esetén a szürlet 5 mg/l iszaptartalomra redukálódik. A szűrők öblítése vízzel és levegővel történik. Az öblítővíz egy ülepítőmedencébe kerül, ahol az iilepedőanyagok kiülepednek, s a folyóba visszavezetve azt már nem terhelik. Az öblítés kézi szabályozású tolózárakkal szabályozható. Az öblítés víz- ós levegő együttes alkalmazásával kezdődik, és 4 percen át tart 7,5 ill. 67 m/ó sebességgel, 1. kép. A gyorsszűrők öblítése