Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

1. szám - Dr. Jurányi Róbert–Dr. Vág Jánosné–Dr. Némedi László: Trichomonas vaginalis életképessége különböző hőmérsékletű és ionterhelésű termálvizekben

38 Hidrológiai Közlöny 1973. 1. sz. Trichomonas vaginalis életképessége különböző hőmérsékletű és ionterhelésű termálvizekben Dr. JURÁNYI II Ó I) E II T * — Dr. VÍG JÍNOSNÉ

4 - Dr. SÍMKDI LÁSZLÓ* Intézetünk rendszeresen vizsgálja a budapesti gyógyfürdők vizét bakteriológiai és kémiai szempontból. A parazitológiai laboratórium — a vizsgálatok kiegészítéseképpen — felmérte a termálvizű fürdők medencéinek trichomonas infestációját. Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a vizsgált 8 fürdő közül 7-nél nemcsak a 37 °C-os medencékben, hanem ennél alacsonyabb hőmérsékletű vizekben is sikerült — Trichomonas vaginalist kimutatni [15]. Az irodalomban eltérő vélemények vannak a közfürdők szerepéről az urogenitalis trichomoniasis terjesztésében. Aszódi és mtsai [5] nyilvános strandfürdők 10 medencéje közül 8-nál találtak visszatérően Trichomonas vaginalist. Weiler [4] ugyanakkor nem tudta kimutatni a freiburgi uszoda vizéből. Az előbbiek termálvizű fürdőket vizsgáltak, ami az eltérés egyik oka lehet. A közfürdők közegészségügyi veszélyeinek tanulmányozása során vetődött fel az az igény, hogy a termálvizű közfürdők medencéinek vizéből általunk is kimutatott Trichomonas vaginalis életképességét különböző hőmérséklet, ionterhelés és csíraszám mellett megvizsgáljuk. A használt medencevíz egyes mutatóinak laboratóriumi modellezésével adatokat kívántunk kapni a Trichomonas vaginalis ökológiai valenciájáról. Természetesen nem lehetett célunk a használt medencevíz összes jellemzőjének akár külön-külön, akár együttes modellezése, hiszen ezt a laboratóriumi körülmények nem is teszik lehetővé. Hangsúlyozzuk, hogy munkánkban a Trichomonas vaginalis bizonyos élettevékenységét vizsgáltuk egyes környezeti tényezőkel szemben, melyek a termálvizű közfürdők medencéiben előfordulhatnak. Anyagok és módszerek A túlélési vizsgálatokhoz használt Trichomonas vaginalis törzsek a Bőr- és Nemi kórtan i Klinika beteganyagából származtak. A törzsek fenntartása Locke-féle oldatban, ill. Kovács-féle májpeptonos táptalajban történt. Az átoltásokat 24 óránként megismételtük. Az inkubációs hőmérséklet 37 °C volt. A túlélési vizsgálatok közegéül szolgáló termálvizek a Margitszigeti Sportuszoda kismedencéjéből származtak, közvetlenül a nyitás után. Szándékosan nem forrásvízzel, hanem medencevizzel dolgoztunk, hogy ha minimális mértékben is, de a medencevizekre jellemző baktériumflóra, mint ökológiai háttér biztosítva legyen. Az ionterheléses vizsgálatokhoz használt ammóniumklorid maximális koncentrációja 0,6 mg/l, a káliumnitráté 0,5 mg/l, és a nátriumnitrité 0,4 * Budapest Fővárosi Közegészségügyi-járványügyi Állomás, Budapest. mg/l volt. Ezek a koncentrációk ugyanis megegyeznek a vízkémiai laboratóriumunk által mért, legnagyobb terhelésnél vett vízminták eredményeivel. A különböző hőmérsékleten való túlélés vizsgálatát a következő módon végeztük: 100—100 ml termálvizet tartalmazó lombikokba 4, 8, 16 és 32 csepp trichomonas tenyészetet cseppentettünk. A kultúra egyedszáma 100/ml volt. A különböző mennyiségű trichomonassal beoltott lombikokat 22 °C, 25 °C, 28 °C, 37 °C, és 42 °C hőmérsékletű termosztátokban tartottuk. 24 óránként mintákat vettünk a lombikokból és a flagellátákat függőcseppben vizsgáltuk. A mikroszkópos vizsgálattal egyidőben meghatároztuk az elegyek pH-ját és baktériumszámát. Túlélés vizsgálata különböző ionokat tartalmazó termálvizekben 100—100 ml ainmóniumkloridot, káliumnitrátot és nátriumnitritet tartalmazó termálvizeket 25 °C, 28 °C és 37 °C hőmérsékletű termosztátokban 48 órán át tartottuk. Az jgy előkészített oldatokból egyenként és ezek keverékéből 3—3 ml-t óraüvegekbe mértünk és nedveskamrába helyeztük azokat. Ezt követően óraüvegbe 3 -3 csepp trichomonas tenyészetet cseppen tettünk. így látóterenként 20—20 Trichomonas vaginalis egyedet tartalmazó oldatot kaptunk. Valamennyi mintához ionterhelés kontrollt állítottunk be. 27 napon keresztül naponta regisztráltuk a látóterenkénti flagelláta számot. A vizsgálati periódus 14. és 27. napján bakteriológiai vizsgálatot végeztünk az elegyek bői. Eredmények Az a tapasztalat, hogy a különböző hőmérsékletű termálvizű medencék vizében Trichomonas vaginalist sikerült kimutatni, indokolttá tette, hogy megvizsgáljuk a hőmérséklet hatását a Trichomonas vaginalis túlélésére. Az 1. táblázatból leolvasható, hogy laboratóriumi körülmények között a 22 °C-on és a 42 °C-on tartott trichomonas kultúrák már az első 24 órában kipusztultak. Az egyedszámra való tekintet nélkül viszont 25, 28 és 37 °C-on a flagelláták életben maradtak és a 37 °C-on tartott kultúrák még a 15. napon is tartalmaztak élő trichomonasokat. Mivel nem steril forrásvízből indultunk ki, képet alkothattunk arról is, hogy a medencevizekhez hasonlóan az egyre emelkedő baktériumszám nem akadályozza ezeken a hőmérsékleteken a trichomonasok túlélését. Kísérletünkben a kezdeti baktériumszámok 18 000 körül voltak, míg a 15. napon 300 000/ ml. Az egyes minták pH értékei nem mutattak szignifikáns változást sem időben, sem pedig a különböző hőmérsékleteken. A semleges vegyha-