Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Balogh K.–Lukáts K.: Ipariszennyvíz-öntözés üzemgazdasági összefüggései

359 Hidrológiai Közlöny 1973. 9—10. sz. Ipari-szennyvíz-öntözés üzemgazdasági összefüggései* BALOGH KiHOlY — LUKÁTS KATALIN** A Borsodi Vegyi Kombinát í. Gyáregységében naponta 12 500 in

3 nitrogéntartalmú szennyvíz keletkezik. Ez a mennyiség évente csaknem 4,4 millió m

3. A szennyvíz főként ammónia-nitrogént tartalmaz mintegy 3,7 tízezrelékes koncentrációban. Az I. Gyáregységben keletkező nitrogéntartalmú szennyvíz jelenleg — a gyárban keletkező többi szennyvízhez hasonlóan — a Sajóba folyik, amely a legszennyezettebb vízfolyásaink közé tartozik. Ezért különös jelentősége van annak, hogy további szennyeződését csökkentsék, illetve a jelenlegi szennyeződését is mérsékeljék. A nitrogéntartalmú szennyvizek kezelése a Borsodi Vegyi Kombinátnak régi problémája. Több évvel ezelőtt merült fel az a gondolat , hogy ha már egyszer emberi munkával nitrogénműtrágyát állítottunk elő, akkor azt ne hagyjuk veszendőbe menni, sem úgy, hogy káros anyag formájában szennyezze a természetet, sem úgy, hogv a víz tisztítása címén a létrehozott hasznos anyagot újabb munka felhasználásával elpusztítsuk. A legkézenfekvőbb elképzelés az öntözésre való felhasználás volt. Ez azonban két ok miatt is nehézségbe ütközött. Az egyik ok a víz minősége és összetétele, illetve ennek bizonytalansága, a másik az ökonómiai feltételek tisztázatlansága, pontosabban a körülöttük fennálló bizonytalanság, zavar és félelem. Nem másról, mint a beruházási terhek megosztásáról és az üzemeltetési költségek viseléséről van szó. A víz minőségével kapcsolatos kételyek — ha még nem is egzakt módon bizonyítottan —gyakorlatilag jelentősen csökkenthetők. A fő probléma inkább az ökonómiai kérdések tisztázása marad. Kétségtelen, hogy sem a Borsodi Vegyi Kombinát, sem az érdekelt mezőgazdasági üzemek — önmagukban — nem képesek a szennyvíz mezőgazdasági hasznosításának megvalósítása érdekébe?! szükséges intézkedések megtételére. Szinte biztosra vehető, hogy az így közvetlenül érintett felek együttesen sem képesek az ehhez szüksége« anyagi eszközök biztosítására. Ezt a reális helyzetet azok a felsőbb szervek is látják, amelyek e kérdéssel hivatalból foglalkoznak. Nem is zárkóznak el annak gondolatától, hogv saját vagy más forrásból származó eszközeikkel — már csak azért is, mert nem egyedi probléma — elősegítsék a megoldást. Magyarország többi műtrágyagyára — és alkalmasint számos más vegyi üzeme is — hasonló problémával küzd, sőt világszerte, de legalábbis Európa-szerte megoldatlan a hasonló jellegű szennyvizek tisztítása, hasznosítása vagy semlegesítése. A probléma korszerű megoldása tehát mindenképpen kívánatos lenne. * Az Agrárgazdasági Kutató Intézet tanulmányt készített „Számítások a Borsodi Vegyi Kombinát nitrogéntartalmú szennyvizeinek mezőgazdasági hasznosításáról" címmel (Bp. 1971. Szerk. Kovács A".). Cikkünk e tanulmányra támaszkodva ismerteti a legfontosabb számítási eredményeket. ** Agrárgazdasági Kutató Intézet, Budapest. A probléma felismerése után az érdekeltek kérésére az Agrárgazdasági Kutató Intézet elkészítette azt a tanulmányt, amely sokoldalúan és több alternatívában vizsgálja a nitrogéntartalmú szennyvizek mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit. Cikkünkben — a tanulmány alapján — azokat a gondolatokat sűrítjük, amelyek a környező gazdaságok termelési struktúrájában várható változással foglalkoznak. A szennyvíz felhasználásának módozatait kidolgozni nem jelentett könnyű feladatot. A legalkalmasabb és leggazdaságosabb termelési szerkezetet lineáris optimalizálás módszerével közelítettük meg, amihez sokoldalúan kellett elemezni a gazdaságok tevékenységét. Részletesen megvizsgáltuk a térség mezőgazdasági üzemeit, hogy helyzetüket, eredményeiket és lehetőségeiket megismerve kialakíthassuk koncepciónkat és megfogalmazhassuk a modellben érvényesítendő célkitűzéseket és a feltételi rendszert. Ezenkívül számításba kellett vennünk a mezőgazdasági termelésre ható jelenlegi közgazdasági szabályozó rendszert, valamint azt a tényt, hogy az öntözés nem minden feltétel mellett növeli a termelés gazdaságosságát. Ezen előzetes és általános ismeretek birtokában arra törekedtünk, hogv a legcélszerűbb és a legbiztonságosabb hasznosítási lehetőségeket keressük meg. A célszerűséget csak ökonómiai szempontból vizsgálhatjuk. A mezőgazdasági hasznosítás beruházási igényét tehát az elérhető többlet jövedelmezőség lehetőségével együtt kellett elemeznünk. Ennek érdekében tanulmányoztuk mindazt az elvileg szóba jöhető megoldást, amelyik akárcsak mint gondolat, egyáltalán felmerülhetett mezőgazdasági hasznosítás szempontjából. Azt a következtetést vontuk le, hogy a szennyvíz hasznosítását öntözés útján a mezőgazdasági vállalatok növénytermelésének —- zömmel szántóföldi áru és takarmánynövény termelésének — keretében lehet megoldani. Ezt a következtetést a terület mezőgazdasági vállalatainak sokoldalú elemzése és a gazdaságok fejlődési tendenciája, valamint fejlesztési törekvése minden szempontból alátámasztja. Az öntözés általános feltételei a) Az érdekelt mezőgazdasági üzemek tevékenységének körülményei. Az öntözés fejlesztésében érdekelt terület csapadékban szegény, az évi csapadék 525—580 mm. A levegő relatív páratartalma éves átlagban 60— 62%, a napsütéses órák száma évi 1800—1900 óra, tehát az éghajlati tényezők szükségessé teszik, vagy legalábbis indokolják az öntözést. A domborzati és talajadottságokról érdemes megemlíteni, hogy az itt levő 11 gazdaság kereken 21 004 ha mezőgazdaságilag művelt területének kb. 55%-a a Sajó-völgy síkságán, mintegy 45%-a pedig a szegélyező dombokon helyezkedik el. A folyó-