Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Dr. Oláh J.: A bakterioplankton biomasszája és produkciója a Balatonban

350 Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. Dr. Oláh J.: A bakterioplankton biomasszája ft Balatonban meghatározásán alapul. A vizekben a heterotróf baktériumok generációs idejét először Eazumov [41], a teljes bakterioplankton duplázódásának idejét pedig Ivanov mérte [12]. Eredeti újítást jelent a generációs idő méréseknél Romanyenko módszere [49], aki a produkció méréséhez a C

1

4-el mért heterotróf C0

2 fixálás duplázódási idejét használja. A produkció meghatározásának második, ritkán használt módszere Cholodny, tárgylemez in situ exponálásán alapul [16, 17]. Ehhez hasonló Straskrabova—Prosekova módszere is [53]. A harmadik módszer azoknak a fiziológiai vizsgálatoknak eredményeként jött létre, melyek során a heterotróf C0

2 megkötés nagyságát a bioszintózis folyamán beépített szerves szénmennyiség 6%-ában állapították meg [47, 48]. Az általunk használt módszer lényegében azonos volt az általánosan elfogadott és használt /uancw-eljárással. A mérőedény azonban az eddig használtaktól eltérően egy mindkét végén nyitott üveghenger volt, melynek nyitott végeit két 0,45 /xm pórusú Oxoid membrán szűrő zárta le (2. ábra). A szűrő az oldott anyagok számára átjárható volt, a baktóriumokat azonban visszatartotta. Ezzel a megoldással az /vcmof-eljárásnál sokat vitatott üveghatást sikerült csökkenteni. A vizsgálandó vízből a zooplanktont 70 ,um-nól kisebb pórusú planktonhálóval kiszűrtük, a szűrt vízben meghatároztuk a teljes bakterioplankton számát, biomasszáját, majd 6—24 órás in situ inkubálás után a meghatározást újból elvégeztük. A bakterioplankton éves, évszakos és rövidperiódusú változásai A bakterioplankton mennyiségében észlelt évszakos változások már a korai munkákban felkeltették a mikrobiológusok érdeklődését [13, 38, 27, 7, 55, 9, 11]. E vizsgálatok során a változásokat a következő tényezőknek tulajdonították: befolyó vizek, őszi planktonpusztulás, a napfény baktericid hatása, tavaszi hóolvadás és őszi esőzések alkalmával bemosott anyagok, fitoplankton. Néhány szerző a baktériumok számára hozzáférhető tápláléknak kis szerepet tulajdonított az évszakos változások kialakításában. Minder [27] a Zürichi tavon végzett vizsgálatai során a nyárközópi minimumot a napfény baktericid hatásának tulajdonította ós a táplálék szerepét nem tartotta lényegesnek a baktériumok inenynyiségót évszakosan befolyásoló tényezők között. A táplálékot Haranghy [10] sem tartotta limitáló tényezőnek a Balatonban. A vízmikrobiológiai kutatások következő szakaszában a baktóriumok évszakos változásait leíró munkák eredményeit Kuznyecov [19, 20, 21, 22], Overbeck és Babenzien [36] és Potajenko [39] foglalja össze. Legtöbb munkában a szerzők a tápláléknak kulcsszerepet tulajdonítanak. A rétegzett tavak többségénél leggyakoribb a tavaszi és őszi maximum, és a nyári, téli minimum. Ugyanakkor adataik mutatják az eltérő típusú vizeknél az évszakos változások különböző tényezők által kialakított nagyfokú változatosságát is. A bakterioplankton mennyisége és az évszakos változások típusai alapján a Balaton két, egymástól nagymértékben különböző vízterületre osztható: 1. M és K szelvények (a Keszthelyi-öböl környéke egészen a Szigliget — Balatonmária keresztszelvényig). A hároméves adatok szerint a teljes bakterioplankton mennyisége általában 5 • 10

5 sejt/ml alatt van, július-augusztusban azonban az átlagos mennyiség meghaladja az 1,5 • 10

6 sejt/ml-t (3. és 4. ábra). A nátrium-kazeinát táptalajon számolt heterotróf baktériumok általában 1 —4-10

2 sejt/ml-es mennyisége (ő. ábra) június-július hónapokban rendkívül magasra emelkedhet (0,5 — 1 • 10

5 sejt/ml). E vízterületen az évszakos változásban legjellemzőbb a nyári maximum. 1966 augusztusában az Aphanisomenon flos-aquae tömeges elszaporodásával fellépő vízvirágzás idején azonban kevés baktériumot találtunk a vízben. 2. A és szelvények. A három és ötéves adatok azt mutatják, hogy a teljes bakterioplankton mennyisége az előbbi vízterületekhez hasonlóan általában 5 • 10

5 sejt/ml alatt van. A tavasszal kialakuló maximumok is csak a 8 • 10

5 sejt/ml-es nagyságot érik el (6. és 7. ábra). A heterotróf baktériumok általában 1 — 2 • 10

2 sejt/ml-es mennyisége a maximumok idején sem haladja meg a 4-10

2 sejt/ml-t (8. ábra). Az előbbi vízterülettel ellentétben a heterotróf baktériumok maximuma tavasszal és ősszel, a teljes bakterioplankton maximum pedig tavasszal alakul ki. Nyáron a teljes bakterioplankton mennyisége rendkívül alacsony lehet. A két vízterület között a G szelvény képezi az átmenetet (5. és 9. ábra). A heterotróf és teljes bakterioplankton mennyisége és az évszakos változások hol az M—K, hol az A—E szelvényekhez leírtaknak felelnek meg. A bakterioplankton mennyiségét befolyásoló tényezők értékelésénél látni fogjuk (Oláh, 1973), hogy a területi szétválasztás nem merev, és csupán a sekély tavakban lejátszódó sajátos eutrofizálódási folyamat pillanatnyi állapotát tükrözi. A Balatonban —- és valószínűleg minden mérsékeltövi sekély, nagykiterjedésű tóban — az eutrofizálódás és a bakterioplankton évszakos változása közötti kapcsolat lényegeként megállapítható, hogy az alacsony trofikus szint rendkívül kicsi nyárinyárvégi értékeit az eutrofizálódás előrehaladásával egyre gyakrabban váltják fel a nyári-nyárvégi maximumok. A bakterioplankton mennyiségét befolyásoló tényezők vizsgálatánál látni fogjuk, hogy a magasabb trofikus szint mellett is kialakulhat a nyári-nvárvégi minimum. A nyári-nyárvégi állapot esetleges évenkénti eltérő alakulását ezek a Balatonra jellemző, sajátos tényezők határozzák meg. A bakterioplankton mennyiségében bekövetkező időbeli változások kérdése elsősorban évszakosan vizsgált. Az éves változásokat még alig vizsgálták, egyedül a szovjet víztárolókról és tavakról vannak adatok, és ezek jelentős éves változásokat mutatnak [19, 42, 52]. Az ötéves vizsgálati adatokból megállapítható, hogy évenként a Balaton egész vízterületén változhat a bakterioplankton mennyisége. A magas 1968-as értékek feltehetően az alacsony vízállással hozhatók összefüggésbe. A teljes bakterioplankton naponkénti, rövidperiódusú változásait rendszeresen még nem vizsgálták. A Balatonban a szél hatására bekövetkező gyors változások szükségessé tették a bakterioplankton és néhány környezeti tényező naponkénti vizsgálatát, ősszel, szélhatásra a Secchi-érték hirtelen csökken és a vízoszlop szervesanyag-tartalma emelkedik (10. és 11. ábra). A két tényező közötti szoros kapcsolat azt bizonyítja, hogy az üledék felkavarodása következtében az iszapból jelentős mennyiségű szervesanyag jut a vízbe. Az üledék felkavarodásával a vízoszlop szervesanyag tartalmának emelkedése mellett az iszapból baktériumok is kerülnek a víztérbe. A megemelkedett szervesanyag mennyiség hatására, a baktériumok szaporodásának eredményeként is növekedhet a víz baktérium-tartalma. Ebben az esetben azonban