Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

8. szám - Dégen, I.: A vízgazdálkodás mint népgazdasági ágazat

342 Hidrológiai Közlöny 1973. 8. sz. Dégen I.: A vízgazdálkodás, mint népgazdasági ágazat A szolgáltatott vízmennyiség túlnyomó része ivóvíz minőségű, és általában a közüzemi vízhálózatból elégítik ki. A vízigénylők jelentős csoportja a lakosság. A vízgazdálkodás aktív szolgáltató-vevő viszonya ebben a csoportban a legtömegesebb. A települések részére szolgáltatott ivó- és háztartási víz előállítása érdekében végzett vízgazdálkodási munkafolyamatok összességét népgazdasági tervezési gyakorlatunkban ,,lakossági víztermelés-szolgáltatás" címen jelöljük, jóllehet az itt termelt víz jelentős részét — 60%-át — az ipar és a közületek használják fel. A termelő-felhasználó, szolgáltató-vevő viszonyban a vízgazdálkodás felhasználóként, vevőként is fellép. Ezt a kapcsolatot a vízgazdálkodás szempontjából közgazdasági értelemben passzívnak nevezzük. Ezek közül az építőiparral, elsősorban a vízépítőiparral és a gépgyártással fennálló kapcsolatot kell kiemelni. Ezek állítják elő a vízgazdálkodási termelőfolyamatokban használt munkaeszközök nagy részét. Ágazati kapcsolatok mérlege A vízgazdálkodás és az egyes népgazdasági ágazatok közötti rendkívül tagolt termelő-felhasználó, szolgáltató-vevő viszonyról alaposabb áttekintést az ágazati kapcsolatok mérlege alapján lehet nyerni. Az ágazati kapcsolatok mérlege kimutatja a termékek mozgását az ágazatok között (az egyes ágazatok termékfelhasználását, másrészt termékkibocsátását), illetőleg az ágazatokban előállított termékek szétosztását más ágazatok között. Ezek a mátrix formájában kifejezett mérlegek alkalmasak arra is, hogy a termelés, felhalmozás és fogyasztás közötti ágazati arányokat kimutassák. Az ágazati kapcsolatok mátrix jellegű mérlegének vízszintes sorai megmutatják, hogy az egyes (oldalrovatban felsorolt) szektorokban rendelkezésre álló forrásokból, termékekből egy-egy (a fejrovatban feltüntetett) szektor mennyit használt fel. A mérleg oszlopai viszont arról adnak felvilágosítást, hogy az egyes (a fejrovatban felsorolt) szektorok teljes felhasználásának mekkora része származik egy-egy kibocsátó termelőszektorból. Az oszloponkénti végösszeg egyezik az azonos elnevezésű sorok végösszegével. A legfőbb összefüggések körébe tartoznak a népgazdaság legfőbb arányai. Elsősorban az I. és II. osztály aránya, valamint annak változása. Az ágazati kapcsolatok mérlege n termelő ágazat esetén értékben a következő: A] Xu X

1

2. . . Xij... Xi

n í/i X

2 X21 X

2

2 • • • X

2j... X

2

n 2/2 Aj Xu Xí2 • • • Xij... X{

n yi X

n x

n

l x

n

2. . . x

nj... x

n

n y

n ahol Xi az i-edik szektor bruttó terméke értékben; Xij (i-edik sor, J-edik oszlop) az i-edik szektor termeléséből a j-edik szektor számára termelési célokra átadott termék mennyisége értékben (ha i =j, akkor Xij termékmennyiség ugyanabban az ágazatban kerül felhasználásra, ahol megtermelték); yi az i-edik szektor nettó, tehát végső felhasználásra (nem termelő fogyasztásra, beruházásra, készletváltozásra, exportra) átadott terméke értékben; i—1,. . .n a termékkibocsátó ágazatokat jelöli; j—1 ,...,n a termékfelhasználó ágazatokat jelöli. Ez a táblázatos kifejezés tartalmazza anyagi oldalról megközelítve egyfelől a termelőágazatok egymás közötti termékcseréjét (az ún. ágazatközi áramlásokat), másfelől a termelőágazatok bruttó és nettó termelését, vagyis azt, hogy az egyes ágazatok termékeik előállításához milyen mértékben veszik igénybe más ágazatokban és részben a saját ágazatukban előállított termékeket (pl. a vízgazdálkodási termelőfolyamatokhoz a gépiparban előállított gépek, berendezések). A táblázatos kifejezés sorait összegezve, az egyes népgazdasági ágak termelésének mérlegegyenleteihez jutunk: n xi= 2 xn+yi> (

2) ahol j = 1,... ,n és i = const. Ezek a mérlegegyenletek azt az egyszerű követelményt fejezik ki, hogy az egyes ágazatok bruttó termékének (az egyenlet bal oldala) egyenlőnek kell lennie ugyanezen ágazatok termékéből különböző célra történő felhasználások összegével (az egyenlet jobb oldala). A táblázat oszlopait összegezve az egyes népgazdasági ágazatok tárgyiasult munkafelhasználásának értékét kapjuk, tehát azt, hogy hány egységet kell felhasználni az i-edik ágazat termékeiből a j-edik ágazat termékmennyiségének előállításához. Az elemzésbe bevonhatjuk az ágazatonkénti élőmunka-felhasználást az (1) kifejezés következő kiegészítésével: Xqí x

0

2 • . Xoj. • n Xx x

n x

1

2. . . Xi j. . . X\

n 2/i X

2 X

21 x

2

2.. . X

2j. . • x

2

n 2/2 Xi Xu Xi

2. . • • • Xin Vi X

n Xnl X

n

2 . . • • • • X

n

n 2tn 7

X Y

2. . Yj.. Y

n mi m

2. . mj. . m

n Ai X

2. . Xj.. X

n ahol az előbbi (1) jelöléseken túlmenően xoj aj-edik termelőszektorban kifizetett mun kabér