Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
7. szám - Dr. Dobolyi Elemér: Üzemi méretű foszfáteltávolítási kísérletek a balatonfüredi szennyvíztisztító telepen
334 Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. Dr. Dobolyi E.: Üzemi méretű foszfáteltávolítási kísérletek 9. táblázat A balatonfüredi szeniiyvíztisztítótelep iszapjainak ki'iniui vizsgálata Table !). Chemical analysis of sludges at the Balatonfüred wastewater treatment plant KOI [%] P 0/ /o N 0/ /o KOI Dátum Az iszap eredete Üzemelési mód veszteség [%] KOI [%] P 0/ /o N 0/ /o izzítási veszt. Júl. 15. Vegyszeradagolás nélkül 58,70 86,1 1,35 5,17 1,47 Júl. 15. Vegyszeradagolás nélkül 58,70 86,1 1,35 1,47 Júl. 15. Rothasztott (kétszintes ülepítőből Vegyszeradagolás nélkül 58,25 85,75 0,97 3,96 1,47 Júl. 19. Eleveniszap Vegyszeradagolás nélkül 70,40 104,4 1,43 5,24 1,48 Júl. 19. Rothasztott (kétszintes ülepítőből) Vegyszeradagolás nélkül 63,40 98,4 0,78 4,01 1,55 Júl. 26. Eleveniszap Alumíniumadagoláskor 66,00 79,52 1,98 4,77 1,21 Júl. 27. Rothasztott (kétszintes ülepítőből) Alumíniumadagoláskor 59,45 81,53 0,86 3,61 1,37 Júl. 28. Rothasztott (kétszintes ülepítőből) Alumíniumról vasra való áttéréskor 61,65 88,67 2,05 3,80 1,44 Júl. 30. Eleveniszap Vasagadoláskor 65,50 83,07 3,00 5,61 1,27 Júl. 31. Rothasztott (kétszintes ülepítőből) Vasad agol áskor 62,00 92,41 1,84 4,05 1,49 aerob folyamatokban keletkező kénhidrogénnel reakcióba lépve fekete vasszulfidot képezett, ami nemcsak a levegőztető medencében levő iszapot festette feketére, hanem előnytelenül befolyásolta az elfolyó víz színét is. A ferroszulfátos foszfáteltávolítás optimális pll tartománya az irodalom szerint 7 — 8 között van. Kísérletsorozatunk alatt a befolyó víz pH-ja 7,72 és 8,05 között, míg az elfolyóé 7,85 és 8,20 pH értékek között változott. Annak ellenére, hogy az adagolt ferroszulfát oldat pH-ja 3,82 volt, semmilyen befolyást nem gyakorolt a befolyó szennyvíz pH értékére. Az alumíniumszulfáttal végzett kísérletekhez hasonlóan vasszulfáttal is végeztünk laboratóriumi foszfáteltávolítási kísérleteket. Ennek eredményét a 8. táblázatban foglaltuk össze. Az eredmények rendkívül tanulságosak, mivel arról tanúskodnak, hogy a kicsapószer mennyiségének másfélszeres megemelésével tehát a szennyvíz Ce 2 +-ion koncentrációját 20 mg/l-ről 30 mg/l-re emelve az összes oldott foszfor tartalmat 85% fölött, míg az ortofoszfát-foszfor tartalmat 90% fölött tudtuk eltávolítani. A táblázatból az is kiderül, hogy a vasszulfát kicsapószert előnyösebb a befolyó nyers szennyvízhez adagolni, mint az elfolyóhoz, mivel ugyanaz a mennyiség hatásosabb a befolyónál, mint a elfolyó szennyvíznél. 2.2.3 A foszfáteltávolítás iszapproblémája. A 2.1.2 pontban a telep üzemeltetési paramétereinek vizsgálata és a 3. táblázat adatainak tárgyalása során már rátértünk a kémiai kicsapószerek alkalmazása következtében megnőtt iszapkoncentrációra. Megállapítottuk, hogy az alumíniumszulfát alkalmaZclScl db levegőztető medencében 34,0%-os iszapsúly növekedést idézett elő, az iszap jobb ülepedése miatt azonban nem okozott iszaptérfogat növekedést. Vasszulfát alkalmazásakor az iszapkoncentráció növekedés 65%-os, azonban az iszap térfogata ebben az esetben is csak 14%-kal növekedett. Tehát ez az a mennyiség, ami a vasszulfátos foszforeltávolításkor többlet iszapként jelentkezik akár rothasztásról és szikkasztásról, akár mechanikai víztelenítésről, akár egyszerű elszállításról (mint Balatonfüred esetében) van szó. Iszapkezelési kísérleteket nem végeztünk, de az irodalom szerint [2, 3, 4] a kémiai foszfáteltávolítás csapadéka az iszap anaerob fermentációját semmilyen mértékben sem befolyásolja, ezzel szemben javítja az iszap vízteleníthetőségi tulajdonságait. A kémiai kicsapás által fellépő iszapszaporulat megállapításán túlmenően vizsgáltuk a különböző üzemeltetési módok mellett jelentkező iszapok kémiai összetételét. A vizsgálati eredményeket a 9. táblázatban foglaltuk össze. Azt, hogy az eleveniszap és a kétszintes ülepítőkben kirohasztott iszap foszfor és nitrogén tartalma között jelentős különbség van, már a téli vizsgálatsorozatban megállapítottuk. A nyári vizsgálatsorozatban azt kívántuk megállapítani, hogy a vegyszeradagolás milyen mértékben befolyásolta az iszap minőségét. Észrevehető, egyértelmű változást csak az iszap foszfortartalmában találtunk a vegyszeradagolás megkezdése után. Ez azonban várható volt, mivel az általunk vizsgált eleveniszapban, illetve kirothadt iszapban természetesen benne volt a kémiai kicsapás eredménye, az alumínium, illetve a vasfoszfát. Kevésbé szembetűnő, de mégis észrevehető a KOI/izzítási veszteség hányadosában beállt változás. Ha átlagoljuk a vegyszeradagolás előtti és utáni hányadokat, akkor 1,49 illetve 1,35-ös értékeket kapunk, ami azt jelenti, hogy vegyszeradagolás előtt az iszap (eleven- és kirothadt) izzításr veszteségének (durván szervesanyagának) minden egyes milligrammjára 1,49 mg KOI-ban mért 0 2 fogyasztás esik, míg a vegyszeradagolás után ez az érték 1,35re csökkent.
