Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
7. szám - Dr. Dobolyi Elemér: Üzemi méretű foszfáteltávolítási kísérletek a balatonfüredi szennyvíztisztító telepen
Dr. Dobolyi E.: Üzemi méretű foszfáteltávolítási kísérletek Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. 331 koncentráció nem biológiailag aktív szerves iszap mennyiség növekedést jelent. Vizsgáltuk továbbá a szennyvízben levő különböző nitrogénformák koncentrációit és a telep nitrogéneltávolító hatásfokát. Az eredményeket a 4. táblázatban foglaltuk össze. A táblázat legfontosabb tanulsága, hogy a téli jelentős nitrifikációval szemben, ebben a kísérletsorozat ban semmiféle nitrifikáció nem lépett fel. Az elfolyó víz ammónia tartalma nagyobb, mint a befolyó vízé. A jelentéktelen nitrogéncsökkenés az utóülepítőben lejátszódó denitrifikációra vezethető vissza. (A szennyvíz átlaghőmérséklete a vizsgálatsorozat alatt 20 C° volt.) A szennyvíz foszfortartalmának vizsgálatáról, ami az egész kísérletsorozat legfontosabb részét képezi, a következő pontban számolunk be. 2.2 Foszfáteltávolítási kísérletek A foszfáteltávolítási kísérleteket a téli laboratóriumi kísérletek alapján a nyári vizsgálatsorozat alkalmával üzemi méretben is megvalósítottuk. Kicsapószerenként a víztisztításban alkalmazott technikai, őrölt alumíniumfoszfátot, valamint a Dunaújvárosi Vasműben hulladékként keletkező vasszulfátot alkalmazzuk. A kicsapószerek kiválasztásánál figyelembe vettük a nagyüzemi foszfáteltávolítás megvalósításának mind gazdaságossági, mind műszaki-technikai előfeltételeit. Ezért a ferrikloridtól rendkívüli drágasága miatt, a mész alkalmazásától pedig technológiai szempontból tekintettünk el, mivel mind az irodalom, mind pedig előkísérleteink alapján azt tapasztaltuk, hogy foszfáteltávolító hatását (amit tulajdonképpen közvetve a hidroxil ion végez), csak akkor fejti ki, ha a víz pH-ja legalább 10,5-re emelkedett. Ilyen körülmények között pedig hazánkban biológiai szennyvíztisztító telep mégnem üzemelt, ezért ezzel nem is kívántunk kísérletezni. Továbbá a mész adagolását kísérleti körülmények között műszakialag nem tudtuk volna megoldani. Első lépésben meg kellett határoznunk a vegyszer adagolásának a helyét. Ebben a kérdésben a számtalan nagyüzemi példa alapján a nyers szennyvíz befolyó aknáját jelöltük ki a kicsapószer adagolási pontjául. így a befolyó aknára telepítettük a vegyszeradagoló berendezésünket, amelynek vonalas rajzát a 2. ábrán, illetve fényképét a 3. ábrán mutatjuk be. A berendezés egy 1200 literes keverővel ellátott vaslemez, illetve üvegfalú, lábakon álló medencéből és egy ehhez csatlakozó, mintegy 130 literes túlfolyóval ellátott (de keverés nélküli) kisebb medencéből állt. A nagy medencében oldottuk fel a vegyszert, majd feloldás után a kicsapószer oldatot szivattyúval a kis medencébe nyomattuk, ahonnan az oldat rotaméteren keresztül beömlött a csatornába. Mivel a szivattyúval szállított oldott mennyisége nagyobb volt az adagoltnál, a kicsapószerfelesleg gravitációsan a túlfolyón keresztül visszajutott a nagy medencébe, miáltal a kis medencében az állandó folyadékszint biztosítva volt. Az állandó nyomáskülönbség miatt a rotaméter egyszeri beállítás után állandó szinten maradt, így az egyenletes adagolás biztosítható volt. A vegyszeradagolás nélküli és a vegyszeradagolás mellett kapott foszforkoncentráció értékeket, mint az összes foszfor, az összes oldott foszfor és az ortofoszfát foszfor tartalmat, valamint a vizsgálatsorozat átlageredményeit az 5. táblázatban mutatjuk be. Az 5. táblázathoz szorosan kapcsolódik a 6. táblázat, amelyben bemutatjuk az egyes foszforformák egymáshoz való arányát. A táblázatok alapján a következő főbb megállapításokat tehetjük. Az automata mintavevővel vett minta eredményét nem számítva, a befolyó összes foszfor koncentráció átlaga 6,80 mg/l, ami a téli kísérletsorozat 5,0 mg/l-es átlagához képest minegy 34% növekedés. A biológiai szennyvíztisztítás foszforeltávolítása 16,0%-kal (hasonlóan a téli 10,2%-hoz) most sem számottevő. A 6. táblázat első oszlopát vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a befolyó foszfor jelentős része lebegőanyag formájában van jelen, 22 —44%-ig, míg ugyanez télen csak 20% volt. Az elfolyó víznél még szembetűnőbb a különbség, hiszen a foszfor 15 — 67 százaléka van kiszűrhető formában jelen, a téli 3,4 5. táblázat A Balatonfüredi szennyvíztisztító telepen, a foszfáteltávolítási kísérletben mért átlagos foszforkoncentráció értékek Table 5. Average values of phosphorus concentrat ion measured in the phosphate removal experiments id the Balatonfüred wastewater treatment plant Dátum 1972 Üzemelési mód Befolyó Elfolyó Százalékos I 1 eltávolítás Dátum 1972 Üzemelési mód Összes P Összes oldott P POj—P Összes P Összes oldott P Pö 4—P Összes P Összes oldott P Pö 4—P Dátum 1972 Üzemelési mód [mg/l] 0/ /o Júl. 14— júl. 21. Vegyszeradagolás nélkül . . . 6,25* 4,88* 4,45* 5,25 4,48 4,13 16,0 8,2 7,2 Júl. 22— júl. 27. Alumíniumszulfát adagolással 6,70 4,02 3,34 2,59 1,36 0,96 61,3 66,2 71,2 Júl. 28— aug. 2. Ferro-szulfát adagolással 6,89 3,86 3,60 2,83 0,94 0,60 58,9 75,7 83,3 * Automata mintavevővel vett mintából.
