Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
7. szám - Salamin András: A Zagyva–Tarna komplex vízgazdálkodási rendszer. III. Önszabályozó vízgazdálkodás
324 Hidrológiai Közlöny 1973. 7. sz. Salamin András: A Zagyva—Tarna .. . III. önszabályozó vízgazdálkodás Z táblázat alapadataival, számítógéppel számítolt feladat eredménye Számítógép-. CDC 3000 Programnyelv: FORTRAN 4 Nemti 5. sz. gráfcsúcs ísz grófcsúcs Pásztó 3. sz. gráf csúcs Isz gráf csúcs 12. ábra. Példa a lefolyási modellre Fig. 12. Example for the runoff model 2. táblázat Példa a lefolyási modellre M-l (Alapadatok) 1. Csapadókidősor Állomás Gráf csúcs (1. ábra) Csapadókidősor diszkrét értékei [mm/20 perc] Állomás Gráf csúcs (1. ábra) 1 2 3 Galgamácsa. . . 10 13,0 21,0 22,0 Ecseg 11 10,0 23,0 27,0 Salgótarján . . . 12 17,0 27,0 21,0 Pétervására. . . 13 19,0 20,0 8,0 Mátraszentimre 14 15,0 19,0 15,0 Nemti 15 17,0 16,0 22,0 Hatvan 17 18,0 7,0 8,0 Párád 16 8,0 19,0 20,0 2. Átlagos lefolyási hányad ß = 0,15. A lefolyási modellt a Felső-Zagyva Hatvani szelvényéig terjedő vízrendszerre kipróbáltuk. A feladat kiindulási adatait a 2. táblázat tartalmazza, míg a számítás eredményeit a 12. ábra mutatja. A modellnél alkalmazott összes transzformáció száma mintegy 110, a modellhez meghatározott, és a modellnél felhasznált fizikai paraméterek száma mintegy 700. A program által elvégzett műveletek száma 10 6-on nagyságrendű. A modell a rendelkezésre álló kevés, lefolyásra vonatkozó információból számított fizikai paraméterek igen nagy bizonytalansággal terheltek. A bizonytalanságok, valamint az alkalmazott transzformációk és paraméterek nagy száma dacára a végső kontrollszelvényre — a hatvani szelvényre — a gyakorlati tapasztalatok alapján elfogadható árhullámképet kaptunk. A modell további finomítása csak a távjelző rendszer üzemelése után lehetséges. 4. I. Javító modell (M. 3. modell; 3. ábra) A lefolyási modell által szolgáltatott outputelőrejelzés valószínűségi változó. Ennek az előrejelzésnek a gyakorlati célja a várható árhullámvonulás nagyságrendi jellemzése. Az operatív védekezés természetesen a nagyságrendi jellemzésen túlmenően lényegesen pontosabb információkat igényel. A javítómodell gráfsómáját a 13. ábra szemlélteti. A modell főbb jellemzői az alábbiak: — a javítás paraméteres; — a javítás alapja a vízfolyásrendszer kontroll szelvényei által szolgáltatott vízhozamidősor (árhullámkép), így javítás csak azokban a gráfpontokban lehetséges, ahol kontroll információ is van; ezeket a gráfpontokat javító gráf csúcsnak nevezzük; — a javítás a kontrolladatok befutásának időrendjében kétféle lehet: ha az árhullám már tetőzött, ha az árhullám már teljesen levonult: — a javító gráfcsúcsok a hozzájuk tartozó fáktól függően kétfélék lehetnek: önjavító csúcsok, ha a csúcshoz befutó fa javító csúcsot nem tartalmaz (az elemi vízgyűjtők kontroll kifolyási szelvényét jellemző csúcs), összetett javító csúcs: ha a csúcshoz befutó fa tartalmaz javító csúcsot (több elemi vízgyűjtőt tartalmazó területek kifolyási szelvényét jellemző csúcs); — a javítás a javított paramétertől függően lehet részjavítás: ha a javítás csak ahhoz a csúcshoz tartozó részgráfra (fára) vonatkozik, amelyhez csúcs szolgáltatta a kontrolladatokat; teljes javítás: ha egy vagy több szelvény kontroladatai alapján a terület összes azonos paraméterét javítuk. A javító modell az első javítást az önjavító csúcsban akkor végzi, amikor a rendszer valamelyik kontroll szelvényében az árhullám tetőzött, ekkor az árhullámkép áradó és tetőzőága és az előrejelzett árhullámkép összehasonlítása alapján az alábbi paramétereket javítja: — az egységnyi árhullámkép áradó ágát jellemző paramétert (a) Aj = Á m-(n-\)At, (9) ahol Aj az egységnyi árhullámkép áradó ágának javított hossza; A m a mért árhullám áradó ágának hossza; n a diszkrét hatékony csapadékintenzitásértékek száma, At a csapadékintenzitás-idősor időegysége; a javítás teljes javítás, tehát a javítás során a részterületen kapott információk alapján a teljes rendszer javításra kerül; — átlagos lefolyási hányad értékét (ß) (a + b + 2c)Q m = 2HF ' (10 )
