Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
6. szám - Lorberer Árpád: A rétegvízkészlet kitermelés okozta időbeli változásainak vizsgálata
Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. 266 A rétegvízkészlet kitermelés okozta időbeli változásainak vizsgálata LOR BEREK, ÁRPÁD* Hozzászólás Halász Béla: „A kitermelhető mélységi vízkészletek meghatározása potenciálelméleti módszerekkel" című dolgozatához Halász Béla a Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 454—458. sz. oldalain megjelent cikkében a mélységi vízkészlet változásának viszonyait vizsgálta, közvetlenül a csapadékból történő utánpótlódás egyik kiválasztott beszivárgási szelvényében. Vizsgálataiban az adott helyen, F felületen történő sokévi átlagos w beszivárgási hányadot és az ennek hatására kialakult görbevonahi piezometrikus szintet vette alapul, a továbbiakban is az általa választott, az 1. ábrán felvázolt modellt vizsgáljuk, azonos körülmények között. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a választott modell a felszín felé nyitott a szabad beszivárgás miatt, és az alapul vett w beszivárgási hányad csak egy része az F felületre hullott csapadéknak, amellyel minden esetben az alábbi öszszefüggésben áll: Cs F — L F vagyis B F=Cs F — L F—P F illetve bevezetve a beszivárgás, a csapadék, a felszíni lefolyás és a párolgás sokévi átlagainak w; <?<!«; v-tí/cs és ]> fajlagos értékeit: F • w =f • q c s - a 0F -qcs- F-p Mivel a sokévi átlagok esetében az adott modellben a tározódás értéke változatlan, ezért az F feliile* Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Budapest. ten beszivárgott F-w vízmennyiség a vizsgált modellből q 1 és q 2 értékű oldalirányú elfolyással távozik a j) x és p 2 peremi szelvényekben: B F = F • w = q í + q 2 Természetes állapotban — megcsapolás nélkül —, a peremi elfolyások a teljes beszivárgási felület egyegy beszivárgási részterületére eső értékével jellemezhetők : F 1-W = q v ill. F 2-W = q 2, ahol F^F^F A beszivárgás tehát a modell egészét tekintve felszínalatti lefolyásként jelentkezik abban az esetben ha semmiféle mesterséges vízelvonás nem történik a rendszerből. Abban az esetben viszont, ha a kialakult természetes dinamikus egyensúlyt egy, a szabad beszivárgási övezetbe telepített vízkivétellel bontjuk meg (2. ábra), kizárólag a Q értékű víztermelés beindításakor (a t 0 időpontra vonatkoztatva) igaz az alábbi, Halász Béla vizsgálataiban alapul vett egyenlőség: F •w-Q = q l + q 2 ekkor ugyanis a teljes Q vízmennyiség a porózus vízadó rétegben már korábban felhalmozódott, tározódott vízből származik: Q=AVjAt, de bármilyen kicsiny At időintervallum elmúltával megszűnik ennek az egyenletnek az érvényessége, Fi l-fiflcs-llcs- W ir Fr w lilllllIHlllllilllilllilllillíll Cs-F-tfc-BH+P M tt M t M tt t f M t M M tt M««-^-") -L 2=F 2-cc-q c s m qrf-W 1. ábra. A vízháztartást- és vízkészletviszonyok az emberi beavatkozás előtti természetes dinamikus egyensúlyi állapotban
