Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

6. szám - Illés György: A főváros vízgazdálkodásának helyzete az országos vízgazdálkodásban

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY ó3. ÉVFOLYAM G. SZÁM Budapest 1973. június 257—290. oldal A főváros vízgazdálkodásának helyzete az országos vízgazdálkodásban ILLÉS GYÖRGY OVH elnökhelyettes A civilizációs szint egyik fontos értékmérője a társadalom közműves vízellátása, csatornázása és a közfürdők hálózatának kiépítettsége. Az ókori Rómát és az ókori térség nagy városainak nevét is az akkori magas közművesítési színvonal fém­jelezte. A tudomány és a művészet számos területén hazánk jelentősen hozzájárult Európa és az em­beriség gazdagodásához — ezen a területen soha nem tartozott a világ élvonalába, igaz, hogy a tör­ténelmi sors is közrejátszott ebben. Az alacsony nemzeti jövedelem, a nép szegény­sége volt tehát mindenekelőtt akadályozója a köz­művek fejlődésének. Visegrád látogatói ma is megcsodálhatják Mátyás király várának vízellá­tási és csatornázási emlékeit mintegy bizonyságát annak, hogy történelmünk rövid szakaszaiban, amikor az anyagi lehetőségek lehetővé tették, a közművek színvonala is ugrásszerűen emelkedett. A vízgazdálkodás magyar úttörőire, Széchenyi Istvánra és Vásárhelyi Pálra, akik a folyók meg­fékezésében és a termőterületek visszahódításában alkottak nagyszerűt, Fodor Józsefre, aki a köz­egészségügy oldaláról harcolt a modern budapesti közművekért éppúgy mint Wein Jánosra és lieitter Ferencre ma is büszkék vagyunk, ők se­gítettek megteremteni a Főváros víz- és csatorna­rendszerét, amely átélte a háború pusztításait és ma is ellátásunk alapja. Az ő harcuknak és munkájuknak is köszönhető, hogy amikor száz éve Pest, Buda és Óbuda egye­sülésével lerakták egy modern világváros alapjait, a fejlődést a közművek hiánya, vagy alacsony szintje nem akadályozta. 1940. évben Magyarországon a vízművek kereken 100 millió m 3 vizet szolgáltattak, ebből Budapes­ten 70 millió m 3-t, 70%-ot. A közcsatornában el­vezetett szennyvíz tekintetében ugyan ez évben Budapesten 183 millió m 3-t lehetett nagyságrend­ben megállapítani (ebből 120 millió ipari hulladék­víz volt), ami az országban elvezetett szennvvíz (205 millió m 3) 90%-át jelentette. A felszabadulás után megszűntek a közművesí­tést gátló régebbi okok, de a háborús károk és a helyreállítás által követelt gazdasági erőfeszítések között nem lehetett a közművesítés lemaradásá­nak teljes megszűntetését és a korszerű fejlesztést, végrehajtani. Ma jutottunk el oda, hogy a lakás­építkezések, az iparfejlesztés és a modern mező­gazdaság növekvő igényei egyrészt számottevő vízellátási és csatornázási eredményeket hoztak, másrészt halaszthatatlanná tették a vízi közművek rekonstrukciójának és fejlesztésének programszerű kidolgozását és végrehajtását. A múlt és a jelen összehasonlításánál néhány igen jeléntős tényezőre kell még figyelemmel lenni: —- 1940-ben mind a vízellátás, mind a csator­názás önmagában jelentkező és megoldandó prob­léma volt. Az azóta eltelt három évtized alatt sok­szorosan megnőtt az emberi környezet elszennyező­désének veszélye, ma már a vízellátás fejlesztését csak a csatornázással összhangban lehet előirá­nyozni és ha csatornázásról beszélünk, akkor a szennyvíztisztításra éppúgy gondolnunk kell, mint 1. táblázat Közüzemi vízművek által termelt ivóvíz [10® m 3/óv] Felszíni Felszín alatti Összesen Megosz­lás Főváros 51,4 211,3 262,7 48,9 Alföld 7,7 81,9 89,6 16,7 Dunántúl 11,6 118,6 130,2 24,2 Eszak-Magyar­130,2 orszag 4,3 50,7 55,0 10,2 Összesen 75,0 462,5 537,5 100,0

Next

/
Oldalképek
Tartalom