Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)
6. szám - Illés György: A főváros vízgazdálkodásának helyzete az országos vízgazdálkodásban
HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY ó3. ÉVFOLYAM G. SZÁM Budapest 1973. június 257—290. oldal A főváros vízgazdálkodásának helyzete az országos vízgazdálkodásban ILLÉS GYÖRGY OVH elnökhelyettes A civilizációs szint egyik fontos értékmérője a társadalom közműves vízellátása, csatornázása és a közfürdők hálózatának kiépítettsége. Az ókori Rómát és az ókori térség nagy városainak nevét is az akkori magas közművesítési színvonal fémjelezte. A tudomány és a művészet számos területén hazánk jelentősen hozzájárult Európa és az emberiség gazdagodásához — ezen a területen soha nem tartozott a világ élvonalába, igaz, hogy a történelmi sors is közrejátszott ebben. Az alacsony nemzeti jövedelem, a nép szegénysége volt tehát mindenekelőtt akadályozója a közművek fejlődésének. Visegrád látogatói ma is megcsodálhatják Mátyás király várának vízellátási és csatornázási emlékeit mintegy bizonyságát annak, hogy történelmünk rövid szakaszaiban, amikor az anyagi lehetőségek lehetővé tették, a közművek színvonala is ugrásszerűen emelkedett. A vízgazdálkodás magyar úttörőire, Széchenyi Istvánra és Vásárhelyi Pálra, akik a folyók megfékezésében és a termőterületek visszahódításában alkottak nagyszerűt, Fodor Józsefre, aki a közegészségügy oldaláról harcolt a modern budapesti közművekért éppúgy mint Wein Jánosra és lieitter Ferencre ma is büszkék vagyunk, ők segítettek megteremteni a Főváros víz- és csatornarendszerét, amely átélte a háború pusztításait és ma is ellátásunk alapja. Az ő harcuknak és munkájuknak is köszönhető, hogy amikor száz éve Pest, Buda és Óbuda egyesülésével lerakták egy modern világváros alapjait, a fejlődést a közművek hiánya, vagy alacsony szintje nem akadályozta. 1940. évben Magyarországon a vízművek kereken 100 millió m 3 vizet szolgáltattak, ebből Budapesten 70 millió m 3-t, 70%-ot. A közcsatornában elvezetett szennyvíz tekintetében ugyan ez évben Budapesten 183 millió m 3-t lehetett nagyságrendben megállapítani (ebből 120 millió ipari hulladékvíz volt), ami az országban elvezetett szennvvíz (205 millió m 3) 90%-át jelentette. A felszabadulás után megszűntek a közművesítést gátló régebbi okok, de a háborús károk és a helyreállítás által követelt gazdasági erőfeszítések között nem lehetett a közművesítés lemaradásának teljes megszűntetését és a korszerű fejlesztést, végrehajtani. Ma jutottunk el oda, hogy a lakásépítkezések, az iparfejlesztés és a modern mezőgazdaság növekvő igényei egyrészt számottevő vízellátási és csatornázási eredményeket hoztak, másrészt halaszthatatlanná tették a vízi közművek rekonstrukciójának és fejlesztésének programszerű kidolgozását és végrehajtását. A múlt és a jelen összehasonlításánál néhány igen jeléntős tényezőre kell még figyelemmel lenni: —- 1940-ben mind a vízellátás, mind a csatornázás önmagában jelentkező és megoldandó probléma volt. Az azóta eltelt három évtized alatt sokszorosan megnőtt az emberi környezet elszennyeződésének veszélye, ma már a vízellátás fejlesztését csak a csatornázással összhangban lehet előirányozni és ha csatornázásról beszélünk, akkor a szennyvíztisztításra éppúgy gondolnunk kell, mint 1. táblázat Közüzemi vízművek által termelt ivóvíz [10® m 3/óv] Felszíni Felszín alatti Összesen Megoszlás Főváros 51,4 211,3 262,7 48,9 Alföld 7,7 81,9 89,6 16,7 Dunántúl 11,6 118,6 130,2 24,2 Eszak-Magyar130,2 orszag 4,3 50,7 55,0 10,2 Összesen 75,0 462,5 537,5 100,0