Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

Gerö Gy.-né: A vízgazdálkodási ágazat bér- és jövedelemszabályozási... Hidrológiai Közlöny 1973. 5. sz. 241 mit, hiszen ezt égy sor tényező, elsősorban a szakmai összetétel befolyásolja. Ha azonban az összehasonlításnál a szakképzettségi színvonalat is figyelembe vesszük — amit felfoghatunk mint az egy munkásra jutó szakmunkás képesítés számát—, akkor sem találunk lényeges aránytalanságot. Az 1970. évi statisztikai adatok alapján a munkások szakképzettségi színvonala a tanácsi víz, csatorna, fürdővállalatoknál, 0,37 és a munkások havi átlagkeresete 1939 Ft volt. Ugyanezek az adatok a regionális vízgazdálkodási vállalatoknál 0,50 és 1998 Ft gépiparban 0,48 és 2000 Ft, vegyiparban 0,38 és 1953 Ft textiliparban 0,36 és 1771 Ft Hangsúlyozni kell, hogy a gyorsabb fejlődés a preferenciáknak, vállalati tartalékoknak és az építőipari tevékenység fejlesztésének tudható lie és nem a szabályozórendszer automatizmusának. Ez az automatizmus — mint azt Gerő elvtársnő előadásában részletesen kifejtette és számokkal is alátámasztotta — nem biztosítja a vállalatok számára a kielégítő bérfejlesztési lehetőséget és ezért, ha el akarjuk kerülni az ágazat bérhelyzetének ismételt elmaradását, akkor az ágazatot továbbra is bérpreferenciában kell részesíteni. A preferálásnak a jelenlegi rendszerét azonban nem tartom helyesnek, mert azzal, hogy a vállalati gazdálkodásban külső segítségnyújtó szerepet tölt be, egyben akadályozza az előrelátó vállalati bérgazdálkodást. Szükségesnek tartanám a preferenciákat a szabályozórendszerbe úgy beépíteni, hogy vállalatainknál megfelelő eredmények elérése esetén a megfelelő bérfejlesztést automatikusan biztosítsa. ad. 3. Következő kérdés: mit tekintsünk a vízgazdálkodási vállalatoknál „megfelelő eredménv"-nek? A jelenlegi szabályozórendszer az egy főre eső nyereség növekedését tekinti annak. Vajon a nyereség kifejezi-e vállalataink hatékonyságát? Meggyőződésem, liogv nem. A vízgazdálkodási vállalatok akkor működnek hatékonyan, ha a feléjük irányuló jogos társadalmi igényt minél nagyobb mértékben kielégítik. Ez a társadalmi igény azonban naturális formában jelentkezik, tehát kielégítésük mérésének is csak naturális formában van értelme. Naturális formának tekintem itt azt az értékformát is, ami a naturális összetételt és volument hűen tükrözi. Ez azonban nem mondható el jelenleg sem a termelési érték, sem az ár, sem a nyereség kategóriákról. Az elmondottakból következik, hogy a szabályozórendszer, ha a nyereség növelését értékeli és a vállalatoknak is ez válik érdekévé, akkor nem növelik az olyan tevékenységeket, amelyek ugyan társadalmi szükségletek kielégítésére irányulnak, de nem nyereségesek. Megállapítható, hogy a jelenlegi szabályozórendszerben a vállalati érdek nincs megfelelő összhangban a társadalmi érdekkel. Nagyon jól ismerjük a marxista filozófiának azt a tanítását, mely szerint a lét és a tudat közöfti összekötőkapocs, transzmisszió az érdek. Feltétlenül meg kell valósítani a szabályozórendszeren keresztül, hogy vállalataink érdeke a társadalmi igény minél nagyobb mértékű kielégítése legyen — természetesen a gazdaságossági szempontok figyelembevételemellett—, és ezért a nyereségelvet, mint a vállalati hatékonyság egyetlen kritériumát el kell vetni. Korszerű Tervezés Mezőgazdasági Vízhasznosítás 16 tanulmány, összesen 117 oldalon, 150 ábra. Építésügyi Tájékoztatási Központ. (1972.) Hazánk éghajlati adottságai következtében az ország területének háromnegyed részén — az évek túlnyomó többségében — a növénytermesztéshez szükséges vízben hiány mutatkozik. Ennek a hiánynak leküzdése érdekében a közelmúltban több nagy mezőgazdasági vízhasznosítási terv készült a VIZITÉRV-nél, amelyeket a Korszerű Tervezés című most megjelent tanulmánykötetben ismertetnek a tervezők. A Korszerű Tervezés bevezetőjében György István igazgató rámutatott arra, hogy a sokféle tervezői szakágazat a VIZITERV-ben együttműködve arra törekedett, hogy a tervekben a legkorszerűbbet, a mezőgazdasági vízhasznosítások rendeltetésének megfelelően a legjobbat adja, de ugyanakkor a részfeladatok optimálisan álljanak össze harmonikus egésszé, a sokféle szakma eredményeit legjobban egyesítő létesítménnyé, mint ahogy az a Kiskörei Vízlépcső ós öntözőrendszereinek tervezésénél történt. A VIZIT ER V ennél a több milliárdos kiemelt beruházásnál is maradéktalanul megvalósította vállalati munkájában a korszerű megoldást biztosító komplex tervezést. Uj feladatként jelentkeztek a mezőgazdasági vízhasznosítással kapcsolatban az export tervezések, melyek közül jelentőségében kiemelkedik a F

AO megbízásából készülő jemeni Wadi Zabid völgy gazdaságfejlesztési terve, amelyet a VIZITERV a VITUKI va\ közösen dolgozott ki. A Scheitz Emil által ismertetett terv mintegy 20 ezer ha sivatagi terület hidrológiai, hidrogeológiai, talajtani, meliorációs stb. feltárását és ezek alapján az ottani gazdálkodás fejlesztésére vonatkozó lehetőségek komplex megvalósítását szolgálják. A felmérés alapján változatok készültek a jelenlegi öntözési rendszer korszerűsítésére. Elsősorban — a vízkivétel lehetőségének biztosítása érdekében, az ideiglenes terelőgátak helyettesítésére — a wadi mederben építendő 10 db, kőből készülő fenékgátat és korszerű, zárószerkezettel ellátott beeresztő zsilipeket tervezték meg. A mezőgazdasági termelés egyes kérdéseinek beható vizsgálatára részletes kísérleti terv készült. A kísérletek a jemeni kormány által rendelkezésre bocsátott 20 ha-os kísérleti telepen (amelynek öntözési tervét a VIZITERV a vállalkozás keretében készítette el) 1970 májusában kezdődtek el. A farm veteményes kertjében hazánkból kiszállított magokkal végzett eddigi termelési kísérletek bíztató eredménnyel zárultak. A felmérés és kísérletek alapján a művelési módszerekre, a vetésforgók megjavítására ós új növényfélék bevezetésére javaslat készült. Kálmán László ismerteti a VIZITERV meliorációs tervezési munkáját Iránban. (Folytatás a 246. oldalon)