Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Csanádi Lajosné–Major László: A vízgazdálkodás hosszú távú tervezésének módszertani problémáiról

176 Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. Csanádi L-né dr.—dr. Major L.: A vízgazdálkodás hosszútávú tervezése időtartamára. Következésképpen a módszer alkalmazása esetén az ipari vízigények tényleges alakulása jelentősen eltérhet a becsült nagyságrendtől. A harmadik megközelítésben is az a feltételezés, hogy az ipar várható fejlődéséről a szükséges információk (növekedési ütem, szerkezet, technológiai változás) rendelkezésre állnak, de ezek az információk természetes mértékegységben jellemzik az ipar várható fejlődését. Ez esetben kétségkívül a legmegbízhatóbb lenne a vízigény előrejelzett volumene, mert a termékegységre eső víznorma alapján lehetne a vízigényeket előrejelzéssel közelíteni. Ennek az előrejelzési módszernek az egész iparra kiterjedő alkalmazása azonban két ok miatt is nehézségbe ütközik. Ez első az, hogy az ipari termelés várható volumenéről természetes mértékegységben kifejezve csak néhány kiemelt termékre (villamosenergia, acél, cukor) készül prognózis. A sokféle terméket előállító iparágban ilyen típusú prognózis készítése nem is lehetséges, többek között azért sem, mert hosszú távra nem látható előre a termékválaszték alakulása. A másik ok, hogy eddig csak az ipari termékek szűk körére dolgoztak ki viszonylag pontos, mérésen alapuló víznormákat, s ezek a normák is a jelenlegi gyártási technológiák vízigényét jellemzik. A vázolt nehézségek ellenére is éppen a leg vízigényesebb iparágakra (villamosenergiaipar, papíripar, kohászat, cukoripar) a termékegységre jutó víznormák alapján a várható vízigény kielégítő pontossággal prognosztizálható, különösen abban az esetben, ha a termelési technológiák változását előrelátva ún. dinamikus víznormák alkalmazásával jelezzük előre a vízigényeket. E tekintetben az a helyzet, hogy a magyar ipar iparágankénti frissvízigényének indexét, növekedési ütemét, valamint az iparágak termelésének és frissvízigényének kapcsolatát, a kapcsolat szorosságát a múltra nézve, megfelelő hosszúságú (több évtizedet felölelő) idősor hiányában kimutatni nem lehet, ezért — korlátozott pontosságú adatok birtokában — a tervezők csak La teljes ipari termelés frissvíz felhasználásának alakulását elemezhették. A számítások azt mutatták, hogy az ipari termelés és az ipar teljes vízhasználata (vízforgalma) között szorosabb a korreláció, mint az ipari termelés és a frissvízhasználat között. Ennek oka, hogy az ipari termelés frissvíz igényének mennyisége a termelés volumene mellett elsősorban a gyártási technológiák színvonalától, a vízelőállítás költségétől és a rendelkezésre álló vízkészlet mennyiségétől függ. Az ipari termelés frissvízigényének előrejelzése éppen ezért csak az ipar összes vízigényének előrejelzése után a recirkulációs mutató (frissvízhasználat aránya az összes vízhasználaton belül) prognosztizálásával oldható meg. A vízigények előrejelzése rendkívül fontos, de ugyanakkor bonyolult, további kutatásokat igénylő tervezés-módszertani feladat. Ennek a nehézségét — reméljük — hogy e néhány, korántsem a teljesség igényével felvetett problémával érzékeltetni tudtuk. Az ágazat hosszútávú tervének elkészítéséhez azonban már ma is elengedhetetlen feltétel a vízigények prognosztizálása, függetlenül attól, hogy az eddig kialakított módszerek megfelelnek-e a követelményeknek, vagy sem. Éppen ezért — véleményünk szerint — a várható vízigények számszerűsítése a legkisebb hibahatárral úgy oldható meg, hogy a prognosztizálás több módszer alkalmazásával történjék. A különböző módszerrel számított vízigények realitása ellenőrizhető is olymódon, hogy összehasonlítjuk a várható vízigényeket azoknak a gazdaságilag fejlett országoknak a vízigényével, amelyeknek fejlettségi színvonalát a prognosztizált időszak utolsó évére hazánk eléri vagy megközelíti. Az összehasonlítás eredményeként kijelölhetők azok a szélső értékek, amelyek között a társadalom, a gazdaság vízigénye várható. A hosszútávú tervezés területi egységei A népgazdaság hosszútávú tervezési munka keretében ki kell dolgozni a területi fejlesztési terveket is. A népgazdaság hosszútávú területi tervezésében a vízgazdálkodásnak különösen nagy a jelentősége, mert a vízgazdálkodás színvonalának, teljesítőképességének alakulása a jövőben az eddiginél jelentősebb befolyással lesz a termelőerők területi fejlesztési lehetőségének megteremtésére, a településpolitikai célkitűzések megvalósítására és a természetes környezet megóvására. Következésképpen a vízgazdálkodási ágazat hosszútávú területi tervét egy-egy adott országrészre vonatkozó népgazdasági területi tervre alapozva, abból kiindulva indokolt kidolgozni. Ez annál is inkább szükséges, mert a vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztési koncepciójában számításba vett társadalmi igények — az ipar, a lakosság, a mezőgazdaság vízigénye, az árvízvédelem, a víz természetes tisztaságának megóvása iránti igény, stb. — területi megoszlásukban nem egyenletesen jelennek meg, de a fejlesztési igények azért is differenciálódnak, mert az ország körzeteinek, településeinek jelenlegi ellátottsági színvonala is különböző mérvű, s így eltérő mértékű lemaradottságokat kell pótolni. Ezen túlmenően a fejlesztési költségek is differenciálódnak, mert a költségek alakulását erőteljesen befolyásolják a területenként eltérő földrajzi (vízrajzi, domborzati stb.) adottságok. Egyes területeken például bőséges a vízkészlet, más területeken viszont már ma is hiány mutatkozik és a vizet távolról kell majd odavezetni, stb. Az elmondottak szakmai körökben jól ismertek, de mégis kénytelenek voltunk utalni rá, mert tervezés-módszertani szempontból problémát képez, hogy a hosszútávú népgazdasági tervezés keretében milyen területi egységben célszerű és lehetséges a vízgazdálkodási ágazat fejlesztésével kapcsolatos problémákat és feladatokat megragadni. A helyzet ugyanis az, hogy a népgazdasági területi tervezés lényegében a meglevő közigazgatási területi beosztással — ideértve a hat tervezési gazdasági körzetet is — dolgozik annak ellenére, hogy a közigazgatási határok nem egyeznek a gazdasági földrajzi körzetek határával, a vízföldrajzi határoktól pedig végképpen eltérnek.