Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Karkus Pál: A Balatonból elhasználható vízmennyiség és a Sió levezetőképessége közötti összefüggés

Karkus P.: A Balatonból elhasználható vízmennyiség Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. 153 fagy és 30—40 cm-es hótakaró lepi el a vízgyűjtőt. Ebben az esetben magas lefolyási hányadot és abszolút értékben is sok lefolyó vízmennyiséget várhatunk, különösen ha azután a tavaszi olvadás hirtelenül, meleg esővel párosulva következik be. A feltöltődés szempontjából úgy véljük, hogy a 20—25 évenként egyszer előfordulható alacsonyabb augusztusi vízállás kockázatát ésszerű vállalni amíg a Sió bővítése nincs készen, ami azt jelenti, hogy az előbbi kis táblázatunkból a 95% sorát 5 cm-re kerekítve kapjuk a téli hónapok elején tartható határvízállásokat. Ezek a következők : X. 1. XI. 1. XII. 1. I. 1. II. 1. III. 1. IV. 1. tartandó vízállá», cm 65 05 70 75 80 85 90 100 évenként egyszer. 9 9 10 12 16 20 3 50 évenként egyszer legalább 0 0 0 0 4 11 0 cm-rel haladja meg a siófoki vízállás a 100 cm-t. Látható, hogy tavasz felé nő az árvízi kockázat, ez így van a jelenlegi zsilipkezelési szabályzat felső határainál is. Ha ezt nem tennénk, a tavaszi feltöltés és a nyár végi vízállás válna túl bizonytalanná. A tartandó vízállás azt jelenti, hogy ha a vízállás ezt eléri, akkor a vízeresztést el kell kezdeni, ha erre a szintre süllyed, abba kell hagyni. A tartandó, javasolt vízállás vonalát az 1. ábrán eredményvonallal jelöltük be. Rendkívül nedves időjárás esetén lefelé kell eltérni a javasolt vonaltól legfeljebb az 1%-os vonalig. A levezetőképesség és elhasználható vízmennyiség össszefüggése A Balatonból és vízgyűjtőterületéről elhasználható vízmennyiséget döntően az szabja meg, hogy mennyi a III. 1-én tartható vízállás, mert utána száraz években számottevő feltöltődésre már nem számíthatunk a 6. táblázat szerint. Ez a tény a vízszintszabályozást nagyon megnehezíti, mert árvízi szempontból is ez a legkritikusabb időpont az 1. ábra szerint. Mivel csak azonos előfordulási valószínűségű hidrológiai mennyiségeket és azonos biztonságot adó műveket hasonlíthatunk össze, ezért árvízi szempontból válasszuk a 2% előfordulási valószínűséget a jelenlegi 45 m

3/s és a kiépítendő 80 m

3/s levezetőképességhez. Előbbi esetben a 4. táblázat szerint a III. 1-én tartható vízállás 74 cm, utóbbi esetben 97 cm. A kettő különbözete 23 cm, azaz ha kizárólag árvízi oldalról vizsgálódunk, ennyi tározótérrel ér többet hidrológiailag a 45 m

3/s-ról 80 m

3/s-ra bővített Sió meder. Kérdés azonban, hogy mennyire telik meg ez a térfogat? Töltés és nyári apadás szempontjából válaszszunk kisebb biztonságot, tűrjünk el például 25 évenként egyszeri zavart, azaz válasszuk a 6. táblázatból a 96 év alatti oszlopot és az 5. táblázatból a 4% alattit. Ha csak egy idényt vizsgálunk, akkor a bővítés után május 1-én 98 cm vízállásra lehet számítani, ebből vonjuk le az augusztus végén tartandó 50 cm-t, továbbá a 30 cm apadást, marad 18 cm a hasznosítás céljára. Ha az 5. táblázat második értéksorából vesszük ki a 4%-hoz tartozó —15 cm értéket, azaz a két nyáron és a közrefogott télen összesen várható apadást, akkor 99—-15—50 = 34 cm-t hasznosíthatunk ezen 16 hó alatt, vagy egy nyáron koncentráltan 17 cm-t. Ha a három nyár és a közrefogott két tél adataival számolunk, akkor 99 + 6—50 = 55 cm hasznosítható 28 hó alatt, vagy egy nyáron koncentráltan a harmada. Az értékek jól egyeznek. A bővítés után egy év alatt, vagy május 1. és augusztus 31. közé koncentrálva kiadható vízmennyiséget kereken 110 millió m

3-re tehetjük. Ez a mennyiség teljes egészében azonban nem adható ki, ha az agrotechnika változása következtében a száraz években a lefolyás csökken, ezt a csökkenést figyelembe kell venni, nem szabad megfeledkezni, hogy a használt adatsor múltbeli viszonyokat jellemez. Ezt a mennyiséget a vízgyűjtőn csak többéves kiegyenlítésű tározókkal lehet növelni, mert az évszakos tározókkal visszatartott vizet mértékadó száraz évben teljes egészében a Balaton képes felfogni tározók nélkül is, tározóval visszatartott víz a Balatonból hiányzik. Az eddigiekben láttuk, hogy kizárólag vízhasznosítási szemmel milyen tekintélyes előnyei vannak a Sió bővítés után tartható magas vízállásnak. Nem hagyhatjuk azonban megjegyzés nélkül, hogy a téli-tavaszi magas vízállás jelentős károkat képes okozni jégzajlás idején a [»artvédő művekben, a szél okozta hullámverés partromboló hatása is erőteljesebb a védelem nélküli partszakaszokon, mint egy átlagosan alacsonyabb vízjárás hatására. Más, itt nem részletezett hatásai is várhatók a magasabb vízállásnak. Az esetleges negatív hatásoknak idejében elejét kell venni. Végezetül pedig fel kívánjuk hívni a figyelmét mindazoknak, akikre páratlan természeti kincsünk, a Balaton védelmének és hasznosításának a felelősságe hárul bármilyen szinten és bármilyen súllyal, hogy a különlegességnek járó szabályokkal védjék meg vizének mennyiségét, minőségét, környezetét. IRODALOM [1] Szesztay Károly: A Balaton vízkészletgazdálkodásának szimulációs vizsgálata. Hidr. Közi. 1972. 10. 441—443. old. [2] VÍZIG (Szombathely): Rábai Balaton vízpótlás. 1971. Kézirat. OVH Tanulmánytár 2407. sz. [3] Bp. Műszaki Egyetem: A Balaton hidrológiai vizsgálata. Összefoglaló zárójelentés. 1971. Kézirat. OVH Tanulmánytár 2347. sz. [4] Bp. Műszaki Egyetem: A Balaton hidrológiai alapadatainak feldolgozása. 1970. Kézirat. OVH Tanulmánytár 2251. sz. [5] VIKÖZ: A Balaton módosított vízgazdálkodásfejlesztési programja. 1970. Kézirat, OVH Tanulmánytár 2243. sz.