Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

4. szám - Békési János: OVH Vízkészletgazdálkodási Központ tevékenységéről

146 Hidrológiai Közlöny 1973. 4. sz. Békési J.: OVH Vízkészletgazddlkodási Központ tevékenységéről tárása a jelenre és jövőre vonatkozóan a felszíni vízkészletgazdálkodás feladata. A vízkészletgazdálkodás helyzetéről az országos és területi vízügyi igazgatás, tervezés számára évkönyv alakjában rendszeresen elemző és informatív anyagot állít össze, a területi vízkészletgazdálkodás egységes eljárása érdekében szolgálati kiadványokat, útmutatókat készít, a gazdasági és műszaki tervezés számára tanulmánytárat kezel és országos vízkészletgazdálkodási adattárat épít ki a vízgazdálkodási kooperáció. A szervezett átfogó vízkészletgazdálkodásnak hazánkban még nem olyan gazdagok és annyira kiforrottak a módszerei, mint az évszázados vízrajzi tevékenységé, vagy a vízgazdálkodási szakágak némelyikének évezredes fejlődése során kialakultaké. A tevékenység annyira új, hogy számos nyelvben nincs is megfelelő szava. Természetes tehát, hogy újszerűsége miatt még csak a kialakulási fázisban van és nincsen elegendő számú kipróbált eljárása valamennyi részletmunkában. Következik ebből, hogy a VlKÖZ munkatársainak a szokásosnál nagyobb önállóságra, a probléma felismerésének készségére, a vízgazdálkodás egészére kiterjedő átfogó műszaki, jogi, és közgazdasági ismeretekre van szükségük, munkájuk tehát lényegesen sokrétűbb, mint a klasszikus szakágazatokban dolgozóké. A vízkészletgazdálkodás újdonsága az országos feladatok hatékony elvégzése a vízgazdálkodás hatalmas arányú fejlődése által megkövetelt szerteágazó feladatok ellátása, nyilvánvaló hogy nem a VIKÖZ feladata egyedül. Ez csak a vízügyi igazgatóságok megfelelő részlegeivel szoros együttműködésben lehetséges. A vízkészletgazdálkodási tevékenységgel szorosan összefügg a kerettervezési, a hosszútávú-, a középtávú-, valamint a rövidtávú vízgazdálkodási tervezés és a vízminőségvédelem regionális tervezési munkája. A vízgazdálkodási tervezés közvetlen hatást gyakorol a vízkészletek megóvására, szétosztására és gazdaságos felhasználására. A 27 kötetből és 2 atlaszból álló Országos Vízgazdálkodási Kerettervet az 1964. évi Vízügyi Törvény a vízgazdálkodási tervezés alapokmányává nyilvánította. A Keretterv fő vonalakban határozza meg a távlati vízkészletgazdálkodás műveinek koncepcióját. A Vízügyi Törvény intézkedett az Országos Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztéséről, mely tevékenység két irányban indult meg, nevezetesen a többcélú vízgazdálkodási tanulmányok és a regionális vízminőségvédelmi tanulmányok részletesebb elemzéseiben és a kisebb, súlyponti vízgyűjtőterületek feldolgozásában. Az Országos Vízgazdálkodási Keretterv továbbfejlesztése a VIKÖZ feladata. Szakemberei a Keretterv készítésében irányító módon vettek részt, igen alapos tapasztalatokat gyűjtöttek, s azóta annak továbbfejlesztését a többcélú vízgazdálkodási tanulmányok és a regionális vízminőségvédelmi tervek mellett számos súlyponti probléma, műszaki és közgazdasági elemzésével vitték előbbre. A társadalom szervezeti átalakulásának, a népgazdaság fejlődésének, a nemzetközi kooperáció alakulásának, a lakosság életszínvonala emelkedésének következtében jelentkező vízgazdálkodási igényeinek és kielégítésük módjának vízkészletgazdálkodási, műszaki megoldása a hosszútávú vízgazdálkodási tervezés feladata. Meghatározott — több éves — általában 5 éves időszakra szakágazatonkénti részletességgel, a hosszútávú tervben megjelölt fontosabb vízgazdálkodási fejlesztési célkitűzések időarányos részének, valamint ezek megvalósításához szükséges műszaki és gazdasági eszközök egységes rendszerének és azok mennyiségének a meghatározása a középtávú vízgazdálkodási tervezés feladata. A vízhasználatok növekedése a felszíni és felszínalatti vizek elszennyeződéséhez vezetett és további rohamos romlás következhet be. A szenvnyeződés mértéke a fejlett ipari és viszonylag kis vízkészlettel rendelkező országokban már katasztrofális helyzetet teremt, és — a vizek internacionális jellege miatt — ez a jelenség minden országban fokozódik. Az élet fenntartásához, a civilizáció által megkívánt műszaki fejlesztéshez szükséges vízminőség biztosítása, a vízminőség szabályozása a vízminőségvédelmi tervezés feladata. A vízminőségvédelmi regionális tervezés a vízminőségvédelem, a vízminőség szabályozás hatékony eszköze. A téma összetett jellege és viszonylagos újdonsága egyrészt az elkészült tervek folyamatos értékelését, másrészt a tervezés során szerzett tapasztalatok alapján annak korszerűsítését, fejlesztését igényli. A hidrológiai folyamatokat módosító emberi tevékenység hatására növekvő gyakorisága és növekvő árvízszintek miatt az árvízvédelmi rendszer védőképessége növelésének gazdaságos módjaival az árvízvédelmi osztály foglalkozik. A vízgazdálkodási tevékenységgel összefüggő alkalmazott, elemző és elméleti jellegű közgazdasági (hidroökonómiai) feladatokat a közgazdasági főosztály látja el, s ezzel biztosítja a vízkészletgazdálkodásban a közgazdasági szempontok következetes érvényesítését. A vízgazdálkodás ágazati irányításának céljait szolgáló közgazdasági tanulmányok készítése, gazdasági elemző vizsgálatok elvégzése, a társadalmi fejlődés és a vízgazdálkodás dinamikusan változó kölcsönös kapcsolatának folyamatos értékelése, a vízgazdálkodással szemben támasztott társadalmigazdasági igények alakulását és kielégítésük lehetőségeit feltáró prognózisok és koncepciók kidolgozása. A vízgazdálkodási tevékenység operatív ellátásának megfigyelése, műszaki és gazdasági eredményességének elemzése, az elemző munka eredményei alapján az információs rendszer továbbfejlesztésére, a gépi számítástechnikai módszerek fokozatos bevezetésére, a termelőeszközök kapacitásának hatékonyabb kihasználására, a különféle termelő-szolgáltató és védelmet szogáltató vízgazdálkodási tevékenységek ellátására fordított társadalmi költségek áthárításának módjára a javas-