Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dulovicsné dr. Dombi Mária: A települések távlati kommunális vízigényét meghatározó fontosabb tényezők vizsgálata

130 Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. Dulovicsné, Dr. Dombi M.: A települések távlati vízigénye bon és ezzel egyúttal megszabják a laksűrűsógeket is. A laksűrűsóg egyúttal a közművesítési fok egyik meghatározója is, mert — többszintes épületek esetében szükséges biztosítani kommunális úton a helyhez kötött, és hosszú időre el nem halasztható igények kielégítését, és a — nagyobb laksűrűsóg a kommunális létesítmények gazdaságosságát növeli, jóllehet elképzelhető, hogy ennek bizonyos „szintkorlátja" van. Az egy főre jutó járulékos és kapcsolódó beruházási költségek — különösen a közművek és közelekedési létesítmények tekintetében — ugyanis a jelenlegi dimenziókat tekintve alacsonyabbak lesznek, mint kisebb laksűrűségek esetén. A szükséglet és lehetőség egybeesése miatt a vízigény ilyen területeken lesz a legnagyobb. A vízigények előrebecslésénél tehát a városfejlesztési elképzelések alapvetők, ós ennek ismeretében az össznépességet fel kell osztanunk a különböző övezetekben lakókra, illetve az azonos szinten ellátandó körzetekben lakókra, és a vízigényeket az azonos színvonalú körzetekben külön-külön kell megállapítanunk. Bonyolítja a helyzetet az a tény, hogy a városrendezési irányzatok változnak. Az elmúlt években a városfejlesztésben két egymással ellentétes irányzatot figyelhettünk meg. Az egyik irányzat a népességet minél nagyobb laksűrűséggel és maximális komfortossággal kis területen igyekszik koncentrálni (pl. Marseille, Unite Habitation). A közművesítés jelentősége itt igen nagy, és a maximális komfort biztosítása itt maximális igényt jelent, melyet általában gazdaságosan lehet kielégíteni. Ez az elv a városi lakóterületek maximális kihasználását tűzte ki célul, maximális civilizációs lehetőségek biztosításával (elidegenedés problémája). A másik irányzat az egészséges „városkörnyékre" (természeti adottságok) kívánja telepíteni a városi lakosságot az ún. „alvóvárosokba" ahol aránylag kis laksűrűség mellett igyekszik biztosítani a civilizációs ártalmak kiküszöbölését (elidegenedés, zaj, levegőszennyeződés stb.). A városnak ós környékének ily módon való összekapcsolása a közművesítés ós a közművekkel szemben támasztott igények megváltozását eredményezheti és felveti itt a regionális rendszerek alkalmazásának szükségességót, azok jelentőségét növeli. Az agglomeráció létrejötte miatt a városkörnyéken is a városihoz hasonló vagy azonos szintű ellátásról kell gondoskodni. A termelési viszonyok ún. társadalmi alapja többek között meghatározza az elosztási viszonyokat, amely a felszínen mint a nemzeti jövedelemből való részesedés jelenik meg. Ennek hatására már az életszínvonal tárgyalásánál kitértünk. 2.212. Társadalmi felépítmény. A 2.2. pontban megállapítottuk, a társadalmi felépítmény kívülről hat az igények alakulására, szerepe azonban igen jelentős. Különösen a reális igényeket befolyásolja a vízgazdálkodás tevékenysége (pl. a felesleges vízhasználat korlátozása). A telepíilésigazgatás, a település szerepköre az ún. nappali népességszám alakulását befolyásolja, amely nappali népességszám vízhasználóként jelentkezik, és igénye burkolt formában az állandó, letelepült lakosok vízigényében nyilvánul meg. 2.22. Természeti adottságok, mint tudjuk szintén kívülről hatnak a vízigények alakulására. Térben igen nagymértékben befolyásolnak, hiszen abszolút értékben az egyes eltérő tulajdonságokat mutató területeken lényeges igény-eltéréseket tapasztalhatunk. (Pl. sivatagi, arid, humid területek eltérő vízigénye.) A befolyásolás itt az emberek lét által meghatározott tudatán, biológiai és higiéniai igényalakulásán keresztül hat. A leglényegesebbnek tekinthető tényezők közé sorolhatók a meteorológiai, hidrogeológiai és vízkémiai, biológiai adottságok. Ezek a tényezők azonban általában befolyásolják a vízigények alakulását, és az időbeni növekedésre minimális hatást fejtenek ki, hiszen maguk a tényezők is térbeliek és időben statikusnak tekinthetők (kivétel vízkémia, biológia), szemben a társadalmi tényezőkkel, amelyek sokkal dinamikusabbak és éppen ez a dinamizmusuk a hajtóereje a fejlődésnek, tehát esetünkben az igények növekedésének. 2.23 A szükségletek (igények) színvonala és szerkezete, mint befolyásoló tényező. A szükségletek és igények kialakulása és növekedése szintén kívülről hat a fejlődésre, és visszahat egyúttal a saját növekedésére is. Korunk egyik nagy problémája: a több szabadidő mint igény jelentkezik. Ez az igény hozta létre nemcsak a termelés, de a háztartás automatizálását is. Az automata mosó- és mosogatógépek, burgonyahámozók stb. igen tekintélyes vízigény növekedést eredményeznek. (Például egy automata mosógép 200 1 vizet használ fel egy teljes mosóprogramhoz.) Itt említhető meg a korábban már tárgyalt fajlagos személygépkocsi ellátottsági mutató is, amely emelkedik és szintén a több szabadidőért alakult igénnyé, ezáltal több más igény probléma felvetése mellett még vízigényként is jelentkezik. A köztisztasági technológiák fejlődése, a település higiéné, a burkolt útfelületek növekedése hasonló jelenségeket eredményez. 2.3. Összefoglalás A várható vízigények megbízható előrebecslésének alapja, hogy megismerjük azokat a tényezőket, amelyek hatására változik a vízigény nagysága időben és térben. E tényezők megismerése azonban nem elégséges. Nehezíti a kérdést , hogy a tényezők ismeretén túlmenően azok változását is követni kell. Ezek együttes hatásának közvetlen eredője: a vízigény változása. Az eredőt befolyásoló tényezők felismerése rendkívül bonyolult, és csak nagyszámú, és megbízható adat ismeretében és analízise útján lehetséges. Az operatív tényezők bonyolult hatásmechanizmusának, az okok és következmények felismeréséhez szükséges segítségül hívni a valószínűségszámítás alapvető módszereit, hogy kapcsolat vizsgálattal eldönthessük — a szükséges számú és megbízhatóságú adat birtokában —, a befolyásoló tényezők közül melyeket szükséges elsősorban és melyeket másodsorban vizsgálnunk a vízigények alakulásának szempontjából. IRODALOM [1] A népesség hosszútávon várható vízszükségletét meghatározó fontosabb tényezők vizsgálata. Előkészítő tanulmány. Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Távlati Fejlesztési Bizottság. Vízgazdálkodási Albizottsága Bp. 1969. [2] Dégen Imre: Vízgazdálkodás I. A vízgazdálkodás közgazdasági alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest. 1972. [3] Dégen Imre: A vízgazdálkodás és az új gazdaságirányítási rendszer. Hidrológiai Közlöny. 1968. 6. 241—288 p.