Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Dr. Bozzay Józsefné: Mikroszennyezések eltávolítása aktívszén adszorpcióval és klórdioxidos oxidációval

Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. 105 Mikroszennyezések eltávolítása aktívszén adszorpcióval és klórdioxidos oxidációval I)r. BOZZAY JŐZSEFNÉ* A felszíni vizek ivóvíz céljára való felhasználása során egyre több gondot okoznak azok a szennyező anyagok, amelyeknek már csekély mennyisége is nagymértékben rontani képes a víz minőségét. A korszerű ipar, elsősorban a vegyipar növekvő mennyiségű és mind változatosabb kémiai össze­tételű olyan anyagokat gyárt, amelyeknek hulla­dékai a szennyvizekből csak rendkívül nehezen, vagy egyáltalán nem távolíthatók el és már kis mennyiségben is huzamos időn keresztül veszélyez­tetik az élővizeket. Ezen anyagok analitikai kimu­tatása általában nehézkes. A klasszikus vízanali­tikai vizsgálatok alapján kifogástalannak minő­sülnek olyan vizek is, amelyek érzékszervi, vagy egészségügyi meghatározások szerint ivóvízül nem lennének elfogadhatóak. Az 1969. évi IWSA kong­resszus óta ezen anyagok megnevezésére a „mik­roszennyezés" fogalma vált általánossá. A Nemzetközi Vízellátási Szövetség 1969. szep­tember 1—5. Bécsi Kongresszusára Raimond Courtis és Cyrill Gomella [1] összefoglalta a mikroszennye­zésekre vonatkozó eddigi ismereteinket elsősorban abból a célból, hogy a szakemberek széleskörű kö­zössége előtt rámutassanak a mikroszennyező anya­gok jelentőségére, káros voltára, s eliminálásuk terén addig elért eredményekre. Az azóta szerzett tapasztalatok még hangsúlyozottabban alátámaszt­ják azt a véleményt, hogy a víztisztítás során nem elegendő csupán a szuszpendált szilárd anyagok el­távolítása. Teljes értékű ivóvíz előállításához olyan eljárásokkal kell kibővíteni az eddigi víztisztítási rendszert, amelyek a mikroszennyeződések eltávolítá­sára is alkalmasak. A nagyobb népsűrűségű országokban mind nagyobb mértékben használnak felszíni vizeket ivóvízellátás cél­jára: az Amerikai Egyesült Államokban 1950-ben a szolgáltatott ivóvizek 70%-a volt felszíni eredetű [2], 1980-ra ezt az arányt 80%-ra becsülik. A felmérések szerint Angliában [3] a jövőben épülő vízművek nagy­részt folyók vizére kénytelenek települni az eddig nagy­részt felszín alatti vízforrásokhoz képest. Franciaország­ban [4], Nyugat-Németországban [5] hasonló irányzat állapítható meg. Ugyanakkor számtalan irodalmi adat tanúsítja, hogy a vizek szennyeződése rohamosan növek­szik, annak ellenére, hogy a kérdés aktív érdeklődés középpontja, s a szakemberek általában kételkednek a felszíni vizek teljes megóvásának lehetőségében. A né­hány országban már megalkotott és alkalmazott vízvé­delmi törvények hatása egyelőre többnyire csak a bün­tetések behajtásának tényében nyilvánul meg. Várható ugyan a szennyvíztisztítás sokkal jobb és szélesebb körű megvalósítása, a szennyezést növelő tényezők növeke­dése azonban úgy mennyiségi mint minőségi szempont­ból általában nagyobb arányú, mint a szennyezést csök­kentő tényezők fejlődésének aránya ós hatásossága [6]. A mikroszennyeződéseket jelenleg három nagy csoportba osztjuk: — szervetlen mikroszennyezők, — szerves mikroszennyezők, — vírusok * Fővárosi Vízművek, Budapest. Szervetlen mikroszennyezések. Toxicitásuk, illető­leg organoleptikus hatásuk miatt esnek kifogás alá. Teljes eltávolításuk nehéz, már igen kis koncentrá­cióban ártalmasak. A szerves mikroszennyezések a legutóbbi évek ro­hamosan súlyosbodó problémája. Ezek az anyagok úgy toxicitásuk, mint organoleptikus hatásuk miatt veszélyesek. A szerves mikroszennyezések egyre inkább a felszíni vizek velejáróivá válnak. Kémiai összetételük rendkívül változatos, a leggyakrabban előforduló anyagokat az alábbiak szerint csoporto­síthatjuk : mikrofauna és -flóra anyagcsere termékei, fenolos jellegű szerves vegyületek, ásványolaj termékek, detergensek, peszticidek (rovar és gyomirtó szerek, gomba­ölők, rágcsálók elleni mérgek). A felszíni vizek élő szervezetei közül sok alga és gomba termel anyagcseréje során vagy elpusztu­lásakor olyan anyagokat, amelyektől a víz kelle­metlen, undorító szagává és ízűvé válik. Ezek az anyagok — Markisov szerint — állati szervezetekre, de még az emberre is toxikusak lehetnek. Fenolok és fenolszármazékok nagyon gyakran kerülnek a folyóvizekbe az ipari szennyvizek útján, s már olyan koncentrációban is élvezhetetlenné teszik a vizeket, illetőleg a folyók halállományát, amelyben még nem toxikusak. A városi és különböző ipari szennyvizek mind nagyobb mennyiségben tartalmaznak mosóaktív anyagokat, detergenseket. Ezek az anyagok hab­képződés útján súlyosan akadályozhatják a vízi élet zavartalanságát és gátolják a folyók öntisztu­lását. Organoleptikus hatásuk kétségtelen, a vizet szappan-ízűvé változtatják. Szigorúan vett toxi­citásuk nem jelentékeny, de huzamos időn keresz­tül az emberi szervezetbe jutva daganatkeltő tu­lajdonságúak lehetnek. A korszerű mezőgazdasági művelésben egyre nagyobb mennyiségű rovar-, gyom-, gomba-, rág­csáló stb. irtószert alkalmaznak. Ezek között igen stabil vegyületek vannak, amelyek még évek múl­tán is kimutathatóak a vízben. Egyes peszticidek daganatkeltők lehetnek, képesek az élő szervezet­ben felhalmozódni. Nemcsak organoleptikus ha­tásuk, hanem toxicitásuk miatt is súlyosan ve­szélyeztetik az élővizet. Olajfinomítók, ipari szennyvizek, gázgyártás, aszfaltozás útján igen nagy mennyiségű szénhidro­gén és ezek különböző származékai kerülnek a felszíni vizekbe. Ezek organoleptikus és kancerogén hatásuk folytán rontják a víz minőségét, toxikusak lehetnek, gátolják a folyó öntisztulását valamint a víztisztítás során a koagulációt, ülepedést, de még a szűrést is. A vírusok az élő szervezetek fertőző megbetege­dését okozhatják. Csak élő sejtekben tudnak lé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom