Hidrológiai Közlöny 1973 (53. évfolyam)

3. szám - Borza Dezsőné: A szovjet vízgazdálkodás 50 éve

98 Hidrológiai Közlöny 1973. 3. sz. Borza D.: A szovjet vízgazdálkodás 50 éve 1. táblázat Vízerőmű neve Teljesítmény [ezer kW] 1 Inyepropelrovszk Volhov Felső Szvir Alsó Szvir Csuszova Terek Kubanj Krasznoilar A Itaj Turkesztán 320 35 70 50 30 50 50 25 50 50 Összesen: 730 A GOELRO tervet 1931-ig túlteljesítették. A Szovjetunió energiatermelése a világ nyolcadik helyére került. (A Forradalom előtt Oroszország energiagazdasága az utolsó helyen állt, Németország energiatermelésénél 2,6-szor, az USA energiatermelésénél 15-ször kevesebb energiát termeltek. Az 1 főre eső energiafogyasztás 14 kVVó/év volt. Minden energetikai berendezést külföldről szállítottak, Oroszország nem rendelkezett tudományos kutatóintézetekkel stb.). A GOELRO terv azonban világosan kifejezésre juttatta, hogy a szocialista gazdasági rend megvalósításához állami tervekre és tudományos alapokra van szükség. 1929-ben el is kezdődött az 5 éves tervek időszaka, amelyeknek az volt a célja, hogy a Szovjetuniót elmaradt agrárországból fejlett i pari hatalommá változtassa. A vízgazdálkodás-vízépítés terén is soha nem látott fellendülés következett be. Ez a fellendülés mindenekelőtt a gazdasági és politikai viszonyokból fakadt. A természeti kincseknek, ígv a vízkészleteknek állami tulajdonbavételével megindulhatott azok ésszerű hasznosítása. Kezdetben a figyelem a szocialista ipar fejlesztésének energetikai ellátottsági kérdéseire összpontosult. Igv a vízépítés legfontosabb létesítményei a hatalmas vízerőművek voltak. Minden területen megindult az újjáépítés és fejlesztés. Az ipar fejlődése, az urbanizálódás a Szővjetunió minden táján tározók építését tette szükségessé az ipar és lakosság vízellátásának biztosítására. Nagy munkálatok kezdődtek a folyók hajózási viszonyainak megjavítására, hajózási összeköttetések létesítésére. Közép-Ázsiában, a Kaukázus vidékén és a Szovjetunió európai részének délkeleti vidékein pedig öntözőrendszerek épültek. A második világháború után a vízgazdálkodás nagyarányú fejlesztésére újabb program készült. Már a háború befejezése előtt a Szovjetunió Minisztertanácsa határozatot hozott a mezőgazdaság villamosításának fokozottabb fejlesztéséről, amelynek alapján az ország kis vízfolyásain sok ezer kisesésű vízerőmű létesült. 1948-ban egy újabb történelmi jelentőségű határozat látott napvilágot, amely a szárazság és aszály leküzdésének kérdését tette egy széles körű program központi kérdésévé és ezzel a mezőgazdaság fejlesztésének másik alappillérét kívánta biztosí1. kép tani. A természetátalakítás nagy tervének szerves részeként a fejlett agrotechnikai módszerek (Dokucsajev, Viljamsz elgondolásai) alkalmazásával, erdősávok telepítésével, stb. párhuzamosan tározók és halastavak ezreinek létesítésére kerül sor a mezőgazdaság öntözővízzel való ellátására. A természeti adottságok következtében — ahogy az alábbiakból kitűnik — a vízgazdálkodás különböző ágazatai fejlődtek az ország egyes területein. A Szovjetunió európai részének síkvidéki részén, a Kaukázusban és Közép-Ázsiában nagy teljesítményű vízerőművek épültek. Legjelentősebbek voltak ezek között a Szovjetunió észak-nyugati részén épült vízerőművek, ahol a természetes tározók, a domborzat tagoltsága és a vízfolyások zuhatagos, nagvesésű szakaszai kedvező körülményeket teremtettek a vízerőhasznosítás megvalósításához. Itt megemlíthetők a Tuloma, Néva vízerőműrendszerek. Leningrád környékén épültek a szovjet vízerőhasznosítás első szülöttei (Volhov, Alsó, Szvir, Felső-Szvir). A Haiti Köztárssaságok területén a Narva és a Drina vízlépcsőrendszerek említhetők meg. Ukrajnában Dnyepropetrovszknál létesült a szovjet energiagazdálkodás büszkesége, Európa akkor (1927) legnagyobb vízerőműve. A 40 m magas, félkörívű duzzasztógát által létrehozott tározótér évszakos kiegyenlítést biztosított, s jelentékenyen megjavította a Dnyeper zuhatagos szakaszainak hajózási viszonyait. Az erőmű teljesítménye 320 MW. Még a második világháború alatt megindult Európa legnagyobb folyóján a Volgán — a vízerőműrendszer kiépítése. Egymást követően három vízlépcső épült: Ivanykov, Uglics és Scserbakov. A Volga széles hullámtere kedvező feltételeket biztosít a vízjárás szabályozására még viszonylag kis duzzasztási magasság esetében is. Ilyen tározótér alakult ki az ivánvkovi és scserbakovi vízlépcsőnél. Az előbbi Moszkva vízellátásá?iak biztosításában, és a hajózási célokat szolgáló Moszkva csatornához is vízutánpótlást biztosít. A scserbakovi tároló 25 km

3 térfogatával és 4550 km

2 felületével elősegíti az alsóbb szakaszok hajózási körülményeinek javítását. A vízerőműépítéssel együtt számos vízi közlekedési létesítmény került megvalósításra. Ezek a