Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
12. szám - Dr. Takács Sándor–Vukovich Ferenc: Bioaktív elemek felszíni és felszín alatti vizekben
566 Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. Dr. Takács S.—Vukovich F.: Bioaktiv elemek * színi vizek átlaga viszont meghaladja a 3 mikrogramm/1 mennyiséget. A maximum érték a talajvizekben a legnagyobb. Á cink-ion átlagértékeiben lényeges eltérés nincs. A talajvizek maximuma viszont 11 mg/l-t meghaladja. A vanadium átlagértéke és maximuma a mélységi vizekben a legnagyobb. Az alumínium átlagértékei egyaránt alacsonyak valamennyi vízféleségben. Megbeszélés Ismeretes, hogy a talaj és a víz egymással szoros kölcsönhatásban van. A víz alakítja, formálja a talajt, gáznemű (0 2, C0. 2) és szervesanyagokat juttat a talajba, de oldóhatása révén számos mikroés makroelemet old ki belőle. A talaj minősége tehát visszatükröződik a víz összetételében is. A földrajzi tájegységek szerint tehát jellemző a vízminőségek változása, egves elemek halmozódása vagy hiánya. Mivel a víz az ember anyagcsere folyamataiban fontos szerepet játszik, annak jellemző változásait az emberi szervezet visszatükrözi, melynek eredményeként változó jellegű heveny vagv idült megbetegedések, tájbetegségek jelentkezhetnek. Néhány mikroelem és bizonyos megbetegedések közötti összefüggés már régen ismeretes. Kutatások bizonyították, hogy a golyva vagy a fogszú jól körülhatárolható földrajzi teriileteken fordul elő, ott ahol a víz jód- vagy fluortartalma alacsony. Az egyes megbetegedések területi halmozódása nem kis mértékben vezetett a kiváltó ok felderítéséhez. Az említett megbetegedéseken kívül egyéb idült elváltozások is ismeretesek, amelyek kiváltó okaiként más ivóvíz nyomelemek szerepelhetnek. A víz és egyes szervi megbetegedések összefüggése indokolja tehát, hogy a terület vízösszetételét, a bioaktiv elemek jelenlétét és mennyiségét megismerjük. A földrajzi tájegységekben a felszín alatti vizek minősége változó, de a talaj szerkezeti viszonyait jellemzi. A tájegységeken belül sem tekinthető azonban egységesnek a vízminőség, ezért a víz eredete szerinti csoportosítás jobb indikátor. A talajvizek fluoridja nem mutat nagy szóródást, a mélységi vizekben az eltérés jelentősebb. A bromid és jodid a talajvizekben egyenletesebb eloszlású, míg a mélységi vizekben a tájegységek szerinti eltérés kifejezettebb. A cink a 3. tájegység mélységi vizeiben magasabb, viszont a 6. tájegységben nulla. A vanádium mind a talaj, mind a mélységi vizekben jelentős és 0,5 mg/l alatt csak két tájegységben található. Utóbbi két elem néhány éve került az érdeklődés középpontjába. A cink szerepe az enzim tevékenységben ismert, de összefüggésbe hozzák a daganatok keletkezésével is [10]. A vanádium az érelmeszesedés és fogszuvasodás megelőzésében, kivédésében játszik szerepet [11, 12, 13, 14, 15, 16], Az alumínium valamennyi vízféleségben csak igen kis mennyiségben van. A felszíni vizekben előforduló nyomelemek a víz szennyezettségének megismerése miatt, fontosak, de ennek alapján a partmenti talajvizek várható változásaira is következtetni lehet [17]. Érdekes megvizsgálni, hogy a különböző minőségű Vízfolyások keveredés után miként egyenlítődnek ki. A változásokat nemcsak az egyes elemek minőségi, hanem a vizek mennyiségi viszonyai is szabályozzák. Az egyes vízfolyások minőségének szezonális változásai jól megfigyelhetők, s a jellemző csúcsok leolvashatók. A csúcsok megjelenésére vonatkozóan nem sikerült magyarázatot találni. A feltételezett szennyező forrással a közvetlen kapcsolatot nem lehetett kizárólagosan igazolni. A felszín alatti és felszíni vizek összetételének, változásának ismerete nemcsak élettani okok miatt fontos, hanem belőle következtetni lehet a víztisztítás szükségességére és milyenségére is. Összefoglalás A szerzők több éven keresztül vizsgálták a felszín alatti és felszíni vizek összetételét. Egy mintában 23 elemet határoztak meg és több, mint 60 000 vizsgálatot végeztek. A vizek minőségét földrajzi tájegységenként egyetemlegesen, majd eredetük szerint elemzik. A talajszerkezet változásai a vizek alkotórészeinek változásában visszatükröződnek. A vizsgált bioaktiv elemek közül a fluorid ós bromid átlaga alacsony. A fluorid nem éri el a kívánatos higiénés optimumot. A jodid a talajvizekben egyenletesebb mennyiségben fordul elő, a mélységi vízben szóródás nagyobb. A cink- és vanádium átlagértékei a legnagyobbak, e két elem élettani jelentőségére számos közlemény utal. A felszíni vizek minőségének ingadozása kifejezettebb, de a vízkeveredések a csúcsokat kiegyenlítik. A vizek minőségének ismerete mind higiénés, mind víztisztítási szempontból szükséges. IRODALOM [1] Bakács T.: Település Egészségtan. Kézirat. Tankönyvkiadó Budapest, 1968. 340. o. [2] Szitkey L. Szerk.: Víz-higienia Közlekedési Dokumentációs Vállalat kiadása Budapest, 1961. 313. o. [3] Berencsi Oy.: Hidrológiai Közlöny 2, 161 —169. 1961. [4] Berencsi Gy.: Hidrológiai Ivözlönv 3—/, 129—135. 1952. [5] Magyar Szabványügyi Hivatal: Vízvizsgálati szabványok Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1963. 336. o. [6] Scher Á.: Hidrológiai Közlöny 10, 169—175. 1960. [7] Jacinszkij K. B.: A kémiai analízis kinetikus módszerei Akadémiai Kiadó Budapest, 1966. 199. o. [8] Cieleszky V., Dénes A.: Élelmiszerek kémiai-toxikológiai vizsgálati módszerei. Kézirat. Budapest, 1967. 118. o. [9] Raisz I.: Doktori értekezés 1968. 112. o. [10] Halme E.: Städtehygiene, 20, 174—175. 1969. [11] Gurran G. L.: J. Biol. Chem. 210, 765—770. 1954. [12] Schroeder, II. A.: J. Chron. Dis. 8, 312—324. 1958. [13] Sauer II. I., Enterline T. E.: J. Chron. Dis. 10, 513—518. 1959. [14] Schroeder 11. A.: J. Chron. Dis. 12, 586—591. 1960. [15] Geyer C. F.: J. Dent. Res. 32, 590—595. 1953. [16] Tank G., Storvick C. A.: J. Dent, Res. 39, 473—488. 1960. [17] Schiefner K., Csanády M.: Hidrológiai Közlöny, G, 521—525. 1963.
