Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Dr. Takács Sándor–Vukovich Ferenc: Bioaktív elemek felszíni és felszín alatti vizekben

Dr. Takács S.

—Vukovich F.: Bioaktiv elemek Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. 563 bonátos kőzete — különösen a triász koriak — erősen karsztosodtak és jó víztározók. Az Upponyi hegység karbonátos kőzetei alig karsztosodtak, kőzetrései kalcittal és kvarccal kitöltöttek. A területen a vizek (talaj és mélységi víz) átlag vas és mangán tartalma alacsony (0,05 és 0,06 mg/l). A fluorid a kívánatos higiénés minimumot nem éri el és átlag mennyisége 0,3 mg/l-nél nem több. Réz és alumínium nem mutatható ki, a bromid-ion átlag mennyisége is 1,0 mg/l alatti. A metakovasav átlag értéke 6,3, a metaborsavé 0,73 mg/l. Alacsony a nátrium és kálium mennyisége is (12,5 és 5,3 mg/l). A terület vizeinek átlag keménysége 27 nkf. A 2-es számú tájegység széntelepes rétegekből (miocénhelvéti emelet) agyagos, homokos és ezek átmeneti kőzeteiből áll. A széntelepekhez közel az agyagos kőzetek távolabb, a homokrétegek találhatók. A vízkivételt a bányászkodás nehezíti. A fedőrétegek (torton-szarmata tufák) víznyerés szempontjából jelentéktelenek. A terület vizeiben vas és mangán csak nyomokban mutatható ki és legnagyobb mennyiségük sem haladja meg a 0,2, illetőleg 0,4 mg/l-t. Az e területről származó vizekben már több esetben sikerült kimutatni réz és alumínium-iont, igaz kisebb menynyiségekben (0,2—0,5 mg/l). A fluorid mennyiségei sem érik el a higiénés értéket. A bromid átlagát tekintve alacsony, bár egy esetben 1,6 mg-ot is mértünk. A metakovasav 5—15 mg/l között váltakozik és átlagban is magasabb, mint az előző tájegységben. A metaborsav átlagértéke alacsony és több mintában nem is volt kimutatható mennyiségileg. A kálium és nátrium átlaga 14 illetőleg 31 mg/l._ A 3-as számú tájegységben oligocén rétegek nagy kiterjedésben találhatók a felszínen. A területen található még zöldes-szürke homok, homokkő ós homokos agyagmárga. Az utóbbi rossz vízvezető képességű, sokszor vízzáró. Vízfeltárás, víznyerés vonatkozásában nem jöhetnek számításba. Szerepük a víz felduzzasztásában, a medence aljzat lefedésében van. A területről származó vizekben alacsony a vas és mangán, bár Ózdon mértünk 3,9 mg/l mangánt is. A fluorid átlagban magasabb mint az előző területeken és néhány településen eléri az 1,0 mg/-t is. Réz és alumínium-ion nem mutatható ki minden mintában, de egyébként sem haladja meg a 0,2— 0,4 mg/l mennyiséget. A bromid átlagban 0,6, a metakovasav 12,2 mg/l. A terület vizeire a nagyobb összkeménység jellemző, így érthető, hogy az átlag összkeménység is 32 nkf. A 4-es számú tájegységen belül három rész különíthető el; Az Aggteleki hegység északi részén Wettersteini mészkő, déli részén Campili agyag— márga-pala található. A környék forrásvizekben nagyon gazdag. A Rudabányai hegység triászkori karbonátos kőzet felépítetlsége ellenére rosszul karsztosodott (vízszegény). A Szendrői hegységet devonkori üledékek északon és délen mészkő, középen szericitpala alkotják. A kőzetrések kitöltöttek, ezért vízföldtani szempontból a hegység jelentéktelen.' A terület vízminőségét alacsony vas és mangán tartalom jellemzi. A fluorid átlag 0,6 mg/l., a bromid is alacsony értékkel fordul elő. Az alumínium mennyisége 0,1—0,2 mg/l között váltakozik. A nátrium és kálium értéke sem magas, bár egy eset ben mértünk 94 mg/l-t is. A terület átlag összkeménysége 26 nkf. Az 5-ös számú, tájegység két részre bontható, de a kőzetek azonos kora miatt vehetjük egy tájegységnek. A nyugati pannóniai terület bár kőzettanilag kedvező felépítésű (kavics), mégis vízszegény. A keleti pannóniai terület medencealjzatát a szendrői hegység adja. A fedőképződmén vek miocién, pannóniai és negyedkor kőzetekből állnak. A területből a Rakaca patak alluviális sávját lehet elkülöníteni. A terület vizeit néhány helyen a magas vas és mangán jellemzi (8,1 és 1,4 mg/l). Réz és alumínium-ion viszont egy mintából sem mutatható ki. A fluorid és bromid átlaga alacsony, a nátrium és kálium viszont magas. A tájegység átlag összkeinénysége 30 nkf. A 6-os számú tájegységben a medence aljzatot kristályos pala és karbonátos kőzetek alkotják. A hegység tömegét lávakőzetek (andezit, riolit) és tufák (főleg riolit és andezit) adják. A tufák pórus és hasadékvizet tartalmaznak. A hegyvidék jellegzetes képződménye a nyirok vízrekesztő. A terület vízminőségére az alacsonyabb vas és mangán jellemző, a minták 63%-ában mindkét elem mennyisége nulla, de a legnagyobb vasérték sem több 1,0 mg/l-nél. Réz ritkán található és értéke 0,2 mg/l-nél nem nagyobb. Alumínium-ion a minták 12,5%-ában található. Feltűnt

1 viszont, hogy néhány esetben az alumínium 1,2 mg/l-t is meghaladta. A fluorid átlaga alacsony, bár néhány mintában meghaladja az 1,0 mg/-t. A metakovasav átlagértéke magas 15,2 mg/l, az átlag összkeménység 24 nkf. A 7-es számú tájegységben a felszínen holocén rétegeket lehet találni, ezek kőzetanyaga leginkább öntés homok, iszap, agyag. A Bodrog—Tisza közben ezenkívül réti agyag, mésziszap és tőzeg fordul elő leginkább. A területen két vízadóréteg ismert, egyik a felszínhez közeli homok-kavics, a másik az ópleisztocén mélyebben fekvő durvaszemű víztároló rétege. Kifejezetten vasban gazdag tájegység, ahol a vizekben az 1,0 mg/l alatti mennyiség a ritka. Átlagban 3,2 mg/l a vastartalom, de több esetben a 10,0 mg/l-t is meghaladja. A mangán szintén emelkedett. Réz í'itkán és nem nagy mennyiségben volt mérhető (0,1 mg/l). Alumínium-ion több mintában is kimutatható, de mennyisége nem több, mint a réznek. A metakovasav közepes mennyiségű a metaborsav alacsony. Az átlag összkeménység 26 nkf. A 8-as számú tájegység területét pleisztocén takaró fedi. Ennek durvább szemű rétegeiből talajvíz nyerhető. Jó minőségű vizet azonban a 60—100 ni mélységben elhelyezkedő pannóniai homokrétegről lehet kitermelni. A terület vízminőségére alacsony vas- és mangántartalom jellemző. Alumínium ós réz a víz-