Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Horváth Imre–Juhász József: Adalékok az utóülepítő és a recirkuláció szerepéről eleveniszapos rendszerekben

Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 67 Adalékok az utóülepítő és a recirkuláció szerepéről eleveniszapos rendszerekben H O K V ÁTH I M R K *, J U H Á S Z J Ó Z S E F 1. Bevezetés A szennyvíztisztítási technológia vizsgálatával kapcsolatos külföldi és hazai szakirodalom tanulmányozása során megállapítható, hogy az utóbbi években a kutatók jelentős figyelmet fordítanak az eleveniszapos rendszerek reakciókinetikai vizsgálatára. Az is megállapítható, hogy a legtöbb tanulmány és ismertetés majdnem kizárólag a levegőztető rendszerek vizsgálatára korlátozódik. Ugyanakkor az eleveniszapos rendszerek lényeges elemét képező utóülepítőket a kinetikai vizsgálatok során általában figyelemen kívül hagyják, és csupán a bennük lejátszódó áramlástani és tilepedési folyamatokat vizsgálják behatóan. Kétségtelen, hogy a levegőztető medencékben végbemenő kinetikai folyamatok határozzák meg döntően az eleveniszapos rendszerek reakciókinetikai jelenségeit. Mégis célszerűnek látszik az utóülepítőkben lejátszódó folyamatoknak a rendszer kinetikai viszonyaira gyakorolt hatásainak megközelítése. .leien tanulmányban célul tűztük ki, hogy üzemi méretű tisztítótelepek vizsgálatából származó adatok felhasználásával néhány vizsgálati eredményt ismertessünk az utóülepítőkben lejátszódó légzés jellemzésével kapcsolatban. Ennek során kísérletet tettünk az iszaplégzési folyamat és a recirkuláció néhány paraméterének mérésére, amelyek az eleveniszapos rendszer kinetikai viszonyainak jellemzésében jelentős szerepet játszhatnak. A kísérleti adatok értékelése során a vonatkozó szakirodalomban ismertetett alapelveket és számítási eljárásokat követtük [1, 2, 5. 8]. 2. A kísérleti berendezések és mérési eljárások Az ismertetésre kerülő ós feldolgozott mérési adatok zömében a pécsi városi szennyvíztisztító telep üzemi vizsgálataiból származnak. Az utóülepítőkben lejátszódó légzési folyamatokkal kapcsolatos méréseket pedig a Fővárosi Csatornázási Művek Délpesti szennyvíztisztító telepén végeztük. Mindkét tisztító telep Kessener-ivnAszerfi levegőztető medencékkel és Dorr-rendszerű utóülepítőkkel üzemel. Ä laboratóriumi mérési eljárásokkal kapcsolatban megjegyezzük, hogy a változó számszerű értékeit a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetben is alkalmazott KGST módszerek segítségével határoztuk meg. Megemlítjük, hogy az oldott oxigén és az iszaplégzési sebesség meghatározását oxigénmérő elektróda segítségével végeztük. 3. Az utóülepítő vizsgálata A pécsi és a délpesti szennyvíztisztító telepeken levő Dorr-rendszerű utóülepítők vizsgálata során néhány olyan paraméter meghatározására törekedtünk, amelyek hatásosak lehetnek az eleveniszapos rendszer reakciókinetikai folyamataira. Az ilyen irányú vizsgálatok különösen azért indokoltak, mivel — amint a bevezető során már említet tük a szakirodalom általában csak említést tesz az ilyen jellegű hatásokról. * Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet, Bp. Mindenek előtt két ábrát mutatunk be a pécsi Dorr-típusú ülepítő működésének jellemzésére. Az /. a—b ábrákon az összes szárazanyagra, illetőleg az összes szervesanyagra vonatkoztatott ülepítési hatásfok értékek eloszlása, illetve összegzett gyakorisága (tartóssága) látható valószínűségi ordináta-lépték esetén. Az ábrákon feltüntettük a grafikus szerkesztéssel kiadódó várható érték (számtani közép) és szórás számértékeit is. A pécsi ülepítő vizsgálata során elemeztük a tartózkodási idő hatását is. Az adott üzemi méretű berendezés esetében 3,4 h és 5 h között változott az átlagos tartózkodási idő. A szárazanyagra vonatkoztatott ülepítési hatásfoknak a tartózkodási idő függvényében való változását illetően az alábbi következtetésre jutottunk. Az ülepítési hatásfok 3,4 h-ás tartózkodási idő után már nem növekszik. Ez a megállapítás összhangban van az irodalmi adatokkal, miszerint házi szennyvizek esetében az eleven iszapos rendszereknél alkalmazott utóülepítőkben általában nem célszerű 3,5 h-nál nagyobb tartózkodási időt alkalmazni. Ugyanis a nagyobb tartózkodási idő az ülepítési hatásfok számottevő növekedését nem eredményezi. A levegőztető medence vizsgálata ugyanakkor lehetővé tette az átlagos tartózkodási idő és a légzési sebesség kapcsolatának meghatározását. Erre vonatkozólag a 2. ábra szemléltet összefüggést. Az elvégzett kísérletek közül egyik legérdekesebb — mind elvi, mind gyakorlati szempontból SS5I I® I 50 30 1 1 1 \ I a, 0 1 1 0 ff-5,61 Az összes szárazant/ag útépítési halúsfbko, [7j •g I b, O 0 / • - o S-3AX o i 75 Í SO Í IOC la — b ábra. A /i és a értékek grafikus meghatározása Fig. la —b Graphical determination of the fi and a values