Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1972. április 24-én tartott évzáró üléséről

568 Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. Beszámoló Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1972. április 24-én tartott évzáró üléséről Az évzáró ülést Dr. Vitális Sándor elnök nyitotta meg az alábbiakkal : 150 évvel ezeló'tt 1822. március hó 14-én Kalocsán született Szabó József a magyar földtan úttörője, megalapozója, kifejlesztője s mindmáig legkiválóbb geológusunk. Szabó az alsóbb és középiskoláit Kalocsán elvégezve 1837-ben 15 éves korában — akkor ez lehetséges volt — beiratkozott a budapesti egyetemre, ahol elvégzi a filozófiai és jogi fakultást, 1841-ben Selmecbányára kerül joggyakornoknak, ahol megismerve a bányászéletet 1842/43-ban beiratkozott a bányászati akadémiára, azt 4 év alatt 1846-ban elvégezve még ebben az évben, Budapesten megszerzi az ügyvédi diplomát is. Tanulmányait befejezve a zsarnoviczai ezüstkohónál, majd Felsőbányán gyakornokoskodik. 1848-ban Kossuth Lajos kinevezi Budára a Pénzügyminisztérium bányászati osztályára segédfogalmazónak, majd 1849-ben Pest kerületi salétromfelügyelőjének. A szabadságharc leveretése után kinevezik helyettes tanárnak a budapesti egyetem mineralógiai tanszékére. 1851-ben megszerzi a filozófiai doktori diplomát és véglegesítését kéri, de ehelyett felmentik a helyettes tanári állásától és 1855-ben kinevezik a budai állami főreáliskola rendes tanárának. 1857/58. tanév végén kinevezik a pesti kereskedelmi akadémiához a kémia-fizika tanárává, majd 1860-ban igazgatójává, 1860/61. tanévben ismét az egyetem ásványtani tanszékének helyettes tanára és 1862-ben kinevezik rendes tanárrá, amit 1894-ben bekövetkezett haláláig betöltött. Kinevezésétől kezdve Szabó tudományos munkássága és közéleti tevékenysége felfelé ívelt. Az egyetem dékánja, rektora, akadémikus, osztálytitkár, az akadémia matematikai és természettudományi biztottságának négy ízben alelnöke, az akadémia igazgató tanácsának tagja, a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke, a Természettudományi Társulat alelnöke stb. stb. Számos külföldi tudományos társaság levelező tagjává választják, és számos kül- és belföldi kitüntetésben részesül. Röviden vázoltam Szabó József életútját, melyről és tudományos működéséről Inkey Béla, Schafarzik Ferenc, Böclch János, Koch Antal, Vadász Elemér és Szádeczhj Kardoss Elemér munkáiból, illetve megemlékezéseiből részletesen tájékozódhatunk. Tudományos működéséről elég talán anynyit kiemelnem, hogy 1846—1893 közt több mint 300 tudományos közleménye, könyve jelent meg, s ezenkívül több mint 80 előadás-ismertetés kivonata a Magyarhoni Földtani Társulatban és a Természettudományi Társulatban. A Szabóról szóló megemlékezések főleg mint mineralógust, petrográfust, geológust, egyetemi oktatót és a természettudományok népszerűsítőjét méltatják, de Szabóról a hidrológusról, hidrogeológusról még nem emlékeztek meg, ezért az alábbiakban Szabó idevonatkozó munkái nyomán születésének 150. évfordulóján ezt szeretném pótolni. Szabó 1854-ben elkezdi földtanilag térképezni Budapest környékét és már 1856-ban öt közleményben: Die geologischen Verhältnisse Ofens. (Erster Jahresbericht der k.k. Oberrealschule der kgl. freien Hauptstadt Ofen), Budapest területének földtani fejlődése, geol. szelvénnyel. (M. tud. akad. értesítő. XVI. évf., 313.1.) A budai melegfor rások földtani viszonyairól. (Kir. m. term.-tud. társ. évkönyve. 1851-6. III. k. 1. 1.) A budai keserűforrások földtani viszonyairól. (Ugyanott, 250. 1.) röviden beszámol megfigyeléseiről. 1858-ban akadémiai pályadíjat nyer Pest-Buda környékének földtani leírásacímű munkájával, melyhez csatolja Budapest első földtani térképét, melyen 18 képződmény van feltüntetve. Részletesen elemzi a Duna romboló és építő hatását, a különböző kavics képletek elterjedését, a hegyi vizek hatását, mésztufaképződést. 1859-ben Die geologischen Verhältnisse von Pest und Ofen. (Vaterländische Mittheil. 1. Heft. Pest, 1859) munkájában a földtani leíráson kívül már hidrogeológiai kérdésekkel is behatóan foglalkozik. így' ismerteti a Krisztinavárosban 1831-ben lemélyített artézi kút adatait. Nagy részletességgel tárgyalja a budai melegforrások geológiai eredetét, kémiai-hőmérsékleti viszonyait, a Gellérthegyi és Józsefhegyi melegforrások összefüggését, amit az 1819-ben a Malomtó vizének lebocsátásakor észleltek. Részletesen leírja a Fürdősziget szökevényforrásait, melyek 30 négyszögöl területen fakadnak, s hőmérsékletük 1856. november 16-án 41 °C volt. Elemzi a források hőmérsékletének eredetét és a geotermikus gradienst, A tanulmány utolsó fejezetében a budai keserűvizes források földtani eredetét, hőmérsékletét és keletkezési viszonyait tárgyalja, A keserűvíz keletkezésének már ekkor helyesen mutat rá a fekvő vízzáró anyagban levő pirit fontos szerepére. Az elmondottakból is képet alkothatunk Szabó munkamódszeréről. Először részmegfigyeléseket végez, azok eredményeit röviden nyomtatásban is ismerteti, majd amikor befejezi a részletek megfigyelését, az elért eredményeket szintézisbe foglalja és lehetőleg azonnal publikálja. Ezt a ma is helytálló munkamódszert a földtani kutatásban Szabó honosítja meg nálunk közel 120 évvel ezelőtt. 1858-ban elkezdi az Alföld földtani vizsgálatát, amiről ismét több rövidebb közleménye jelenik meg, majd 1861-ben kiadja a Magyar Gazdasági Egyesület a Geológiai és Talajnemek ismertetése I. füzet Békés és Csanád megye egy színezett földtani térképpel című összefoglaló munkáját. Ennek előszavából idézem „A földtani vizsgálat megmondja, minő ásványrészekből áll a talaj, s azt a megillető néven nevezi; megmondja a felső réteg vastagságát, megismerteti az altalajt, s így a rétegsorokat egymásután. Ideírja azokat vízgyűjtési és vezetési képességekre nézve; szól a közönséges és az artézi (fúrt) kutak viszonyairól, miből aztán könnyű magát az alagcsövezésre nézve is tájékozni. Megemlíti minő mellékásványok fordulnak elő az egyes rété-