Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

12. szám - Bulkai Lajos: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai a jelenlegi kutatási szemlélet tükrében

Bulkai L.: A derítés elméleti és gyakorlati vonatkozásai Hidrológiai Közlöny 1972. 12. sz. 543 automatikussá tévő eddig még nem sikerült meg­valósítani. Természetesen a mennyiségi szabályo­zás és iszapeltávolítás automatizálásának nincs akadálya. 5. (íazdaságossági vonatkozások Amennyiben a beruházási költségeket a derítő be­rendezés napi kapacitására vonatkoztatjuk, ön­kéntelenül adódik, hogy a nagy felületi terhelésű és kevés gépészeti berendezést tartalmazó, tehát kotró nélküli derítők adják a legkedvezőbb fajlagos ered­ményeket. így mind a Korridor, mind a Pulzátor, tehát az egyenáramú rendszerek kerülnek elő­térbe. A Cyclofloc fajlagos gazdaságosságát a ma­gasabb gépészeti költségek ellenére nagy felületi terhelése teszi lehetővé. Fajlagosan legdrágábbnak kell lenniök a kis felületi terhelésű és kotróval rendelkező típusok­nak, vagyis az ellenáramú, nagyméretű derítőknek. E két határ között találhatók a hosszanti és sugárirányú átfolyású (accelátor) medencék, me­lyek közül a hosszantiak a flokkuláló berendezésen kívül még kotrót is igényelnek. Hasonló fajlagos értékekkel kell számolnunk a kisméretű, tölcsér­formájú (Candy) ellenáramú medencéknél is. Ezek felületi terhelése a vízszintesekénél ugyan kisebb, de kotrónélküliségük előnyös. A karbantartási költségek főleg a gépészeti beren­dezések nagyságával arányosak. így az egyszerű gépészeti berendezéssel rendelkezők a kedvezőek, valamint azok, amelyeket csak függőleges tenge­lyű flokkulátorral, keverővel szereltek fel, mivel ez utóbbiak karbantartási igénye nem jelentős. Természetesen nem vezethetnek bennünket csu­pán ezek a szempontok, amikor az új üzem létesí­téséről van szó. Az egyes derítők építésének, ill. üze­mének ugyanis mérethatárai vannak, melyek a naponként tisztítható vízmennyiséget megszab­ják. így a Candy és Korridor-féle típusok csak kis kapacitásra alkalmasak, míg a többszintes hosz­szanti átfolyású, azután a Pulzátor-medencék, valamint a Cycloflocok nagy kapacitásra. A többiek közepes teljesítőképességűeknek tekinthetők. Tisztítóhatás tekintetében legelőnyösebbek az egyenáramú, valamint a nagy iszapkoncentrációval dolgozó Cyclofloc és accelátor típusok, vagyis a nehezebben deríthető vizekhez ezeket célszerű választani. A tisztítandó víz mennyiségi és minőségi inga­dozásához az accelátor, Pulzátor és legjobban a Cyclofloc derítők alkalmazkodnak. A szerkezet és kezelés egyszerűsége tekintetében a hosszanti átfolyásúaké az előny a tölcséres, ellen­áramú Candy medencék mellett. 6. Iszapkezelés Az iszapprobléma nem jelentkezik olyan súllyal, mint a szennyvíznél, de észrevehetően kezdenek foglalkozni a megoldásokkal. A vegyszereket tar­talmazó iszap ugyanis nem azonos a felszíni vízből kivettel, s visszavezetése kellemetlen vízminőségi következményekkel járhat. Az egyszerűbb iszapkezelés első lépcsője az ülepítő medencében történő iszapsűrítés, melyet segédderítőszerekkel esetleg még fokozni is lehet. Ezután iszapágyakon szárítják tovább a tömörö­dött iszapot. Újabban kísérleteznek gépi víztelenítéssel is. A leginkább használható berendezés a vákuum-dob­szűrő. Ahol clrága a derítőszer, esetleg kifizetődő lehet annak visszanyerése. Ez eddig még csak kb. 50%­ban sikerült. Ennek a technológiának lényege az iszapsűrítés utáni savazás, mellyel az iszapból ki­oldják a vegyszert s azt visszavezetik a vegyszer­adagolóhoz. A visszamaradó iszapot mésszel sem­legesítik, s lijboli sűrítés után viszik a vákuum­dobszűrőre. Ez a folyamat jól automatizálható s a kapott iszaplepény 70—75% nedvességet tartal­maz. Az elmondottakból látható, hogy a derítési folya­mat elméleti és gyakorlati vonatkozásai miként fejlődnek, s várhatjuk, hogy az elkövetkező idők­ben a vízt isztítási technológiának ez a fontos része mindkét vonatkozásában és egymásra hatva to­vább tökéletesedik. Ne felejtsük el, hogy a tech­nológia ezen szakasza kihat az ivóvíz-minőség annyira időszerű javítására is az íz- és szagrontó, a rákkeltő és rádioaktív szennyező anyagok, víru­sok részbeni eltávolításával. Éppen ezért szükséges és fontos számunkra e tudományággal való fog­lalkozás akkor, amikor a növekvő vízigények kie­légítése érdekében mind többet kell a felszíni vizekhez folyamodnunk. Theoretical and practical aspects of clarification under the present research approach By Bulkai, L. A comprehensive review is presented of all the theore­tical and practical knowledge available at present on the clarification of surface waters. Special sections are devoted to the properties of substances to be removed by clarification, to the mechanism of various floccula­ting additives, to the kinetics of floeeulation, to the variety of clarifier equipment considering hydraulics and technologies alike, as well as to the economics of clarifiers. Sludge treatment is also dealt with separa­tely. Advancement efforts appear to be concentrated on ensuring high surface loads, on improving the flexibi­lity in accomodating variations in the volume and qua­lity of water to be treated and on the development of clarifiers without scrapers. In contributions the growing presence of micro­pollutants in water and the effects thereof of bio­logy and on treatment technology are emphasised. In order to make the design of clarifiers more economical and their operation more efficient it is considered desi­rable to maintain the quality of surface waters at a spe­cified level, i. e., to introduce pollution control. For pretreatment of industrial waters prior to clarification the use of algicide substances is recommended. Great importance is attributed before construction on new treatment plant projects is started, to performing pilot­plant tests at the site contemplated and to the periodic technological inspection of plants already operating. Mention is made finally of t he difficulties encountered,in. the introduction of new technological solutions, since both designers and builders are reluctant to assumo the responsibilities associated with new methods, or equip­ment.

Next

/
Oldalképek
Tartalom