Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Tóth István: A szennyvíztisztításhoz szükséges gépi berendezések és technológiai folyamatszabályozó elemek gyártmányfejlesztésének helyzete és jövője

Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. 519 A szennyvíztisztításhoz szükséges géj i berendezések és technológiai íolyainatszabályozó elemek gyártmányfejlesztésének helyzete és jövője TÓT H IRTVÁN* A szervezett gyártás kialakulása A szennyvíztisztítási igények rohamos növekedése megteremtette a tervezett és megvalósított tisztítási technológiák nagyszámú változatát. A tervezés ós a gyártás is irodalmi adatok alapján történt, következésképpen típusok nem alakultak ki. A szervezetlen és egyedi gyártás következtében a gépek és szerkezetek prototípusok maradtak. A közművek, így a szennyvíztisztítás tervezését és építését is több főhatóság irányította. Ezek egyike sem rendelkezett szervezett és elegendő műszaki felkészültségű gyártó és kivitelező kapacitással. Nagyobb távlatot nyitó koncepció kialakítása nem volt lehetséges, mert a nagy hagyományokkal rendelkező szivattyúgyáraknak semmiféle érdeke nem fűződött a szennyvíztisztítás gépészeti berendezéseinek kifejlesztéséhez. A feladatok gyakorlati megoldása 1966-ban kezdődött. Ahhoz, hogy a gépészeti berendezések kifejleszthetők és rendszeresen gyárthatók legyenek, előzetesen igen alapos elemző, feltáró, mennyiségeket meghatározó munkát kellett elvégezni. Ezek eredményeként és a közművesítés fejlesztési ütemének ismeretében — szelektálódtak az azonos értékű tisztítási technológiák, és — lehetővé vált a technológiákhoz rendelt gépek, szerkezetek kiválasztása. Az elemző és feltáró munkában nagy segítséget nyújtottak azok az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság megbízásából készült tanulmányok [ÍJ, melyeket nem kis számban a Mélyépterv 15—20 éves tapasztalattal rendelkező szakemberei állítottak össze, az Országos Vízügyi Hivatal koordi nálásával és közreműködésével. A gépeket és szerkezeteket, melyeket a jövőben az alkalmazni kívánt technológiákhoz rendeltünk, nem volna helyes egy-egy gyárnak teljes vertikumban gyártani. A szennyvíztisztításban alkalmazott gépészeti berendezések 40—50%-át ugyanis olyan gépekkel lehet kielégíteni, amelyeket a KGM szakosított gyárai ma is sorozatban, kisebb darabszámban, saját terveik szerint gyártanak. Ilyen gépek: szivattyúk, motorok, hajtóművek, ventillátorok, fúvók. E gyártmányok választékának növelését. valamint állandó műszaki fejlesztését továbbra is ezeknek agyáraknak kell biztosítaniok. Ezen, klasszikusnak mondható gépeken túlmenően szerkezet- jellegű berendezések nagy számát is igényli a szennyvíztisztítás. A Mélyépterv gépész szakági főmérnöksége ezekre vonatkozóan 1967ben „Gyártmánytervezési programjavaslatot" készített. A rendszeres gyártás megszervezése ugyanis csak abban az esetben lehetséges, ha a kisebb yagy nagyobb sorozatban gyártani kívánt szerke* Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. zetek tervdokumentációi rendelkezésre állnak. Tekintettel arra, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium illetékes gyárai profiljukat nem kívánták bővíteni vízgépészeti szerkezetgyártással, OVHÉVM keretek között kellett a gyártóbázist megszervezni, kialakítani. A gyártmánytervezési programot az illetékes két főhatóság (OVH-ÉVM) elfogadta, és a feladat koordinációjával a Mélyéptervet bízta meg. A program tartalmazta: — úszó- és durva lebegőanyag visszatartók és aprítok, — homokeltávolítók. — kotróberendezések, — vízelosztó, adagoló, levegőztető, keverő, semlegesítő, berendezések, — átemelő berendezések és tartozékainak tervezését, mégpedig olyan mélységig, hogy a gyártás egyértelműen biztosítva legyen. A tényleges tervezési munkába a gyártók is bekapcsolódtak, akik korábban írásban is kötelezettséget vállaltak, hogy az általuk gyártani kívánt berendezéseknek rendszeres gyártói lesznek. A szerkezettervezési programon túlmenően a Mélyépterv irányítástechnikai programot is készített [2]. A tisztítás technológiai folyamat állandó ellenőrzése ugyanis döntő jelentőségű a szennye zés, illetőleg az oldott anyagok mennyiségi és minőségi változásának megállapítása céljából [3]. A műszerezés és folyamatszabályozás területén az a célkitűzés vezette a tervezőket, hogy öncélú műszerezést és automatikát ne alkalmazzanak. Csak azok a területek jöhetnek szóba, ahol a szabályozáshoz szükséges jelzőberendezés alkalmas a végrehajtó szervek egyértelmű működtetésére. Az esetek zömében az elemzés azt mutatta, hogy a technológiai folyamat irányítására általában né hány összetevő, vagy esetleg egy összetevő koncentrációjának folyamatos mérése elegendő. A gazdaságirányítás új rendszerében kialakulhattak tehát — aránylag rövid idő alatt — a hazai gyártó bázisok. Gép- és szerkezetgyártásra a megjelölt szakterület műszaki fejlesztési igényeinek kielégítésére vállalakoztak: — a Vízgépészeti Vállalat — a Víztisztító és Dúsítóberendezések Gyára (Tatabánya) — a Ganz-Mávag; Műszer automat iku területén — a Mechanikai Mérőműszerek Gyára (MMG) — a VBKM VTLLESZ Gyára. Meggyőződésünk, hogy a magyar műszaki-teehnikai színvonal jelenlegi helyzete és növekedési üteme biztosítja a szennyvíztisztítás gép- és szerkezetigényének mintegy 90%-os kielégíthetőségét,