Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Ábrahám Ottó–Takács Attila: Tatabánya szennyvíztisztító telepének fejlesztése. Városi tisztítótelepek optimális szakaszolásának grafikus vizsgálata

510 Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. Dr. Ábrahám E.—Baríha I.: A nagyüzemű állattenyésztő telepek kerül a központi kezelő telepre. Az átemelő akna szivattyúit és a szűrőberendezéseket az ekkor jelentkező csúcsra kell méretezni. Abban az esetben, ha a csúcsvíz mennyiségét csökkenteni kívánjuk, be kell építeni egy előtározó-homogenizáló medencét. Továbbkezelési igény esetén tározó-homogenizáló medencébe a hígtrágya keverésére, úszókon elhelyezett ABTA aerátort célszerű alkalmazni, mely légbevitellel megakadályozza a hígtrágya berothadását. Előfordul a csatornázási rendszer hibás megoldásainál, hogy a hígtrágya már berothadt állapotban érkezik, ebben az esetben ezzel lehetővé válik annak kilevegőztetése és a rothadási folyamat megakadáolyzása. A tározó-homogenizáló medencébe épített Flvgt típusú szivattyúval történhet azonos intenzitással a hígtrágya felemelése a vibrációs szűrőkre. A vízszint ingadozást követi az úszókra épített ABTA aerator, mely folyamatosan biztosítja a homogenizálást és légbevitelt. A Felsőzsolcai Gépjavító és Gyártó Vállalat terméke a vibrációs szűrő, mely 1 m átmérőjű felülettel rendelkezik. A szűrő anyaga és minősége az adott igényeknek megfelelően változtatható. A vízszintes szűrőfelületen fennmaradó szüredék, a szilárd fázis üzem közben a szűrőfelület kerületén levő nyílások felé távozik, majd onnan szállító szalag vagy súrrantó közbeiktatásával a szállítóeszközre kerül. A szilárd fázis (szüredék) víztartalma kb. 80—85%, további mesterséges víztelenítéséről nem kell gondoskodni, szállítható. A friss szüredék trágyázásra még közvetlenül nem használható, azt tovább kell kezelni, komposztálni, és azután lehet kiszállítani a mezőgazdaságilag művelt területre. A szűrőfelület alatt a folyékony fázis gravitációs iiton jut tovább — a kezeléstől vagy a hasznosítástól függően — különböző műtárgyakba ill. berendezésekbe. A stabil beépítésű vibrációs szűrőberendezéseket célszerű az időjárás változásaira tekintettel épületben elhelyezni. Általában 100%-os tartalékot szokásos elhelyezni. A szűrőket — abban az esetben, ha a hígtrágya nyomóvezetéken érkezik a központi kezelő telepre — a csúcs mennyiségre kell méretezni, és ez esetben a ráfolyástól függően szakaszosan üzemelnek, míg az előbb ismertetett kiegyenlített terhelésnél üzemük folyamatos. Mobil vibrációs szűrőegység alkalmazása A mobilizált vibrációs szűrőegységek kialakítását elsősorban a meglevő telepeken megépült hígtrágyaelvezető és gyűjtő rendszerek tették indokolttá. A mobil szűrőegység kialakításával ill. üzembehelyezésével lehetővé válik adott esetben a már meglevő, egymástól távoleső csatorna — és műtárgyrendszerekben jelentkező hígtrágya iszaptalanítása. A mobil vibrációs szűrőegység működési elve lényegében megegyezik a stabilan beépített vibrációs szűrőknél ismertetett szűrési folyamattal. A mobil szűrőberendezés önálló kezelőegységet alkot, és szükség szerint naponta több helyen üzemeltethető. A mobil szűrőegységgel a szűrés művelete a következő: a szűrőegység a kijelölt gyűjtőakna ill. medence mellett leáll, s a kerekek rögzítése után a szűrőegységhez tartozó Flygt típusú szivattyút fokozatosan leengedik a szívótérbe. A szivattyúk beindításával egyidejűleg a vibrációs szűrőket is üzembe helyezik. A szűrők felületén keletkező szilárd fázis, szüredékszállító szalag közbeiktatásával a szűrőegység mellett utánfútóra kerül. A folyékony fázis gravitációs úton visszakerül a szívótérbe, ezzel a hígtrágyát fellazíthajuk, hígíthatjuk, s ezáltal a folyamatos szivattyúüzem is biztosítható. A szűrési műveletet addig kell folytatni, amíg a szűrő felületén számottevő szilárd fázis mutatkozik. A szűrési művelet befejeztével a szívótérben levő folyadékfázisban, a szürletben maradó lebegő és kolloidális szennyeződés jelentős része a gyűjtőaknába, ill. medencébe kiülepszik. A folyadékfázis bukón keresztül távozik — a befolyó hígtárgya mennyiségének megfelelő arányban — az elvezető csatornahálózatba. Ilyen üzemeléssel a csatornák dugulása elkerülhető, s az ezzel járó kellemetlenség, ugyanakkor üzembiztos a folyékonyfázis elvezetése a központi kezelő vagy átemelő telepre attól függően, hogy az hasznosításra, elhelyezésre, vagy befogadóba történő bevezetésre kerül. A Szovjetunió és az NDK területén fázisbontásra az ott használatos centrifugákat is felhasználják. Ezekkel 90—92%-os hígtrágyából 68—70% nedvességtartalmú iszapfázist lehet kapni, aminek térfogatsúlya 0,65—0,7 t/m

3 és az 34—36°-os lejtős felületen is megáll. Mezőgazdasági felhasználás előtt ezt is tovább kell kezelni, érlelni. A Mélyépterv tervező kollektívája megkísérelte a felvetett probléma megoldására vonatkozó hasznosítási-, elhelyezési-, kezelési-, és tisztítási technológiák és berendezések célszerű kialakítását, melyekről, majd a későbbiek során több éves üzemeltetési tapasztalatok és eredmények birtokában lehet eldönteni, hogy a megoldások közül melyek biztosítanak megnyugtatóan olyan eredményeket, ami széles körben alkalmazható. A továbbiakban röviden áttekintést adunk a különböző megoldásokról a hasznosítás-, az elhelyezés-, a kezelés- és tisztítás után befogadóba történő bevezetés összefüggéseinek figyelembevételével, külön tárgyalva a részleges kezeléseket és a teljes tisztítási technológiai folyamatokat, majd ezt követően a részleges kezelés után elfolyó folyadékfázis további hasznosítási és elhelyezési lehetőségeit. Folyékony, szűrt fázis kémiai és mechanikai kezelése ülepítő műtárgyban Ha a rendelkezésre álló terület nem elégséges, szükségessé válik egy olyan részleges tisztítás biztosítása, mely után az elfolyó, folyékony szűrt fázis minősége olyan, hogy hígítóvíz hozzáadása nélkül, viszonylag kis területen hasznosítható vagy elhelyezhető. A hígtrágya szilárd- és folyadékfázisának szétválasztását feltételezve, a folyadékfázist a kívánt mértékben további kémiai és mechanikai tisztításnak vetjük alá. A folyadékfázishoz 1.5—2,0 g/l