Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

11. szám - Szolnoky Elemér–Pálfy Imre–dr. Borus Sándor: Kis szennyvíztisztító berendezések építési és üzemeltetési kérdéseiről

478 ' Hidrológiai Közlöny 1972. 11. sz. Szolnoky E.—Pálfy I.— Dr. Borús S.: Kis szennyvíztisztító berendezések. A TABTA rendszerű berendezés teljes egészében a Tatabányai Szénbányák VIDUS gyáregységében, gyártmányként előállítva, készül. Helyszíni kivi­telezői munkára csak a alapozásnál és a szerelés­nél van szükség. Az oxidációs árok gépészeti berendezéseit — szel­lőztető rotor és zsilipek — a Vízgépészeti Vállalat sorozatgyártásban gyártmányként állítja elő. A sorozatgyártású gépek meghibásodása esetén a gyártó vállalat a meghibásodott alkatrészeket kicseréli, illetve pótolja. Szükséges azonban meg­jegyezni, hogy ma még ez a szolgáltatás meglehető­sen rugalmatlan, és nem terjed ki a gépek, szerke­zetek rendszeres javítási munkálataira. Amíg a gyári javító és karbantartó szolgálat széles körben nem épül ki, semmiképpen sincs megnyugtató módon megvalósítva a berendezések üzembizton­sága. Kis szennyvíztisztító berendezések kezelése A kis szennyvíztisztító berendezések kezelőivel kapcsolatban tapasztalatunk az, hogy ha rendel­keznek is szennyvízkezelői vizsgával, az semmi­képpen sem elegendő, és nem teszi elhagyhatóvá a tervezői közreműködést a próbaüzem időszaká­ban. A szakképzett kezelő a kiképző tanfolyamo­kon sokféle szennyvíztisztítási technológiát ismer meg, de nem foglalkozik elmélyültebben a tisztí­tási folyamatokkal, és így általában zavaros elkép­zelésekkel kezd hozzá az üzemeltetéshez. Éppen ezért ezeknek a berendezéseknek kezelésére a Mélyópterv összeállított egy olyan kezelési és üze­meltetési utasítást, mely kisebb szak képzettségű kezelők számára részletesen ismerteti nemcsak a kezelési folyamatokat, a gépek és műtárgyak kar­bantartási teendőit, hanem technológiai alapisme­reteket is tartalmaz, melyeknek elsajátítása után a kezelő az eddigieknél jobban elláthatja fel­adatát. Mindkét berendezésben biológiai tisztítási folya­mat megy végbe, így viszonylag rövid üzemzavar, félnapos áramkimaradás vagy téves tolózárnyitás, napokra, hetekre leronthatja a tisztítás mértékét. Alapvető fontosságú, hogy a kezelő ne gépiesen, hanem a technológiai folyamat alapos ismeretében irányítsa, kezelje a tisztítóberendezést. Mielőtt a munkabérköltségekkel foglalkoznánk, meg kell állapítanunk, hogy kis szennyvíztisztító berendezésnek is kell, hogy legyen lehetőleg szerelő szakmunkás alapképzettségű vezetője, aki kellő szaktudással rendelkezik ahhoz, hogy a tisztítás­technológia biológiai folyamatait elmélyültebben megismerhesse. A vezetőnek semmiképpen sem sza­bad más munkaterületeket is ellátnia, mert az — ta­pasztalatunk szerint — mindig a gondos üzemel­tetés rovására megy. A kezelőnek két db laboratóriumi 1 literes mérő­hengerre van szükséges melyekben a recirkuláció­ból és a szellőztetőből kivett mintát ülepíti, annak megállapítására, hogy mennyire csökken az eleven­iszap-térfogat 30 perc alatt. E vizsgálatból követ­keztetni tud néhány hetes gyakorlat után, hogy az adott berendezésben mikor és mennyi fölös isza­pot kell elvezetni a rendszerből, és azt is meg­állapíthatja, hogy milyen mértékű recirkulációval kell üzemelni. A vizsgálatokból észlelheti a kezelő azt is, hogy az eleveniszap állapotában kedvezőtlen változás következik be. Gyártmányalkotás eredményei és íeladalai A továbbiakban rövid áttekintést kívánunk adni arról a jelentős szellemi és anyagi ráfordítást igénylő tevékenységről, amely a harmadik ötéves terv vége és a negyedik ötéves terv kezdete óta — a közművesítés gyártmányainak a kialakítása és a szerelőjellegű megvalósítás mind szélesebb kör re való kiterjesztése érdekében — az építésügyi, a vízügyi tárca és néhány bányászati vállalat részé ről folyamatban van. Ezen belül — a cikk tárgyának megfelelően — ismertetni kívánjuk a Tatabányai Szénbányák és a Mélyépterv eddigi munkáját az ún. tömbösített, előregyártott vasbetonelemekből készülő tisztító­berendezés létrehozásával kapcsolatban. Az utóbbi években mindinkább megnyilvánul nak a szennyvíztisztító berendezések gépi szerke­zeteinek a területén a gyártmányalkotás előnyei. Jelentős értékű mujikát fordítottak erre a Vízgépé­szeti Vállalat, a Tatabányai Szénbányák, a Vízi­terv és a Mélyépterv. Nem szabad azonban meg­elégedni gépszerkezeti gyármányok állandóan gya­rapodó sorával, hanem az ezeket magukba fog­laló — általában medence — vagy aknaszerű — műtárgyak építését is korszerűsíteni kell. A kor­szerűsítésnek elsősorban a szerelőjellegű építés meg­valósítására kell irányulni. MOBA átemelők Ezzel a kifejezett céllal került bevezetésre a MOBA (Mélyépítési Tervező Vállalat, Országos Bányagépgyártó Vállalat és Bányászati Akna mélyítő Vállalat) átemelők gyártmánya, amelynek nemcsak a gépi, hanem az építési szerkezetei is szerelőjellegű munkával készülnek. Az építésben elért eredmény meglepő, mert — és ezt ma már kb. 60 átemelő megépítése után megállapíthatjuk — a telepek építési ideje 2—3 hétre csökken, tehát a hagyományos építési idő ötödére, nyolcadára. A MOBA átemelőkkel egyidőben fejlődött ki a TABTA szennyvíztisztító berendezések gyártmány terve (3—4. á.) a Tatabányai Szénbányák VIDUS gyáregységének a fővállalkozásában és gondozá­sában, a Mélyépterv tervezői közreműködésével. Az említett két különböző gyártmányban az építményt is magában foglaló gyártmányosításí törekvés a közös vonás. Az elérendő végcél, vagyis a helyszíni építőipari munkaráfordítás csökken­tése szempontjából közömbös, hogy a MOBA átemelőnél ennek megoldása telepített üzemben, előregyártott vasbetonelemek használatával tör ténik és az eddigi TABTA berendezéseknél acél­tartályokkal. Valójában az azonosság nem ennyire nyilvánvaló. Nagy hiba lenne figyelmen kívül hagyni a költ­ségek alakulását. Különösen fontosak a természe­tes egységekre vonatkozó fajlagos költségmutatók. Ezen kívül természetesen mindig mérlegelni kell a műszaki szempontokat, az építmény várható élet-

Next

/
Oldalképek
Tartalom