Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

10. szám - Könyvismertetés

Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 463 értők jelentését. A külföldi szakértők is kiemelték a Vásárhelyi Pál által annyira hangsúlyozott árvízi mederszabályozás fontosságát. Egyúttal rámutattak annak fontosságára, hogy a városok, ill. a sűrűn lakott, vágy gazdaságilag fontos területek számára különleges védelmet kell biztosítani (körtöltések létesítése). Foglalkozik a továbbiakban a kiadvány a Tisza szabályozási és társidati törvényekkel, majd az 1894., ill. az 1907. évi távlati fejlesztési tervekkel ós azok végrehajtásával. E fejlesztósi tervek döntően Kvassay Jenő tevékenységéhez fűződtek. A Tisza szabályozás ügye új viszonyok közé került a két világháború között. Az állam ebben az időszakban egyre kevesebbet áldozott a vízimunkálatokra. Ennek a korszaknak a javaslatait elsősorban a Sajó Elemér emlékiratában foglaltak összegezik. A történeti adatok közlése után a szerzők a Tiszavölgy jelenét és jövőjét jellemző rövid értékelő összefoglalást is adnak. Itt tájékozódhatunk az 1945 és 1970 közötti időszak tevékenységéről ós terveiről, amelyek ma már részét képezik az Országos Vízgazdálkodási Kerettervnek. A jelen időszakban az egyes folyószabályozási ós árvízmentesítési feladatok felvetését is áthatja a korszerű vízgazdálkodási szemlélet: vagyis annak felismerése, hogy a vízgazdálkodás nem korlátozódik pusztán a víz kártételeinek elhárítására, de nem elégedhet meg csupán a víznek, mint adott természeti kincsnek kiaknázásával sem, hanem gondoskodnia kell a természetes utánpótlás mesterséges növeléséről, a vízkincs védelméről, a víz és társadalom közötti tervszerű összhang kialakításáról. A szerzők ós a kiadó nagy szolgálatot tettek a vízügyi tudománynak, amikor a Tisza szabályozásnak egyes időszakokban talán feledésbe merülő, de nemcsak történelmi távlatában, hanem a mai gyakorlatban is fontos lépéseit nagy műszaki igényességgel, magas színvonalon összefoglalták. Minden a Tisza vízfolyásával kapcsolatos mai ós jövőbeni döntésnek támaszkodnia kell elődeink példamutató tevékenységeire ós tapasztalataira, s mint ahogy az 1970. óvi sikeres árvízvédekezés is figyelmeztet: a Tisza szabályozás ügyéről még időlegesen sem feledkezhetünk meg, hazánk területének kb. egy negyedót súlyosan fenyegető veszély kockáztatása nélkül. Dr. Vágás István Ausgewählte Methoden der Wasseruntersuchung. Bd. II: Biologische, mikrobiologische und toxikologische Methoden. Lfg. 2. Jena: VEB Gustav Fischer 1972. Több táblázattal és 22 ábrával. —

11,80 M. A Hidrológiai Közlöny 1971. 11. számában az 532. oldalon ismertettem a fenti munka első részét, amely két főfejezetre tagolódott: I. Biológiai vízvizsgálat ós II. Bakteriológiai vízvizsgálat. A most megjelent második rész 107 oldalon részint újabb fejezeteket tartalmaz a két főfejezethez, részint kiegészítéseket ad a már megjelentekhez. A második részben találjuk a könyv harmadik, nagyon rövid főfejezetét is: 111. Parazitológiai vízvizsgálat. Az újabb fejezetek a következők: rheoszeszton (II. Ziemann), fotoszintetikus oxigénprodukció — Warburgmódszer (W. v. Tümpling), oxigénbruttoprodukció (G. Rudolf), klorofillkomponensek meghatározása (R. Arndt), nitrogénkötés (acetüón-redukciós módszer, jí/N-módszer) (H. Hübel és M. Hübel), Haematococcusteszt (R. Hedlich), Tubificidateszt (H. Ziemann), Asellusteszt (G. Rudolf), Ankistrodesmusteszt (H. Weckend), patogenek (H. Heinrich), Salmonéllák (H. Heinrich ós H.—J. Dobberkau), TBC baktériumok (H. Heinrich), Staphylococcuscsiraszám (H.—J. Dobberkau), Enterovirusok (B. Böthig és J. Diirkop); végül a III. főfejezetben a praziták kimutatására szolgáló módszerek c. fejezetben a féregpetékröl ír G. Ockert. A kiegészítések a toxicitástesztekre (M. Tscheu-Schlüter, G. Rudolf, G. Breitig), a Daphniatesztre (M. TscheuSchliiter), a csíratesztekre (M. Tscheu-Schliiter), lebontásgátlásra (M. Thonke), az Enterococcusokra (H. Heinrich) és az Enterococcusok cs'.raszámára (H. Heinrich) terjednek ki. A második rész felópítéso, beosztása megegyezik az első résszel, ezt már ismertettem. Az új szerzők: R. Arndt (Berlin), B. Böthig (Berlin), K.-J. Dobberkau dr. (Bad Elster), J. Dürkop (Berlin), R. Hedlich (Leipzig), H. Heynig (Halle), O. Ockert dr. (Halle), Christa Rummel dr. (Berlin), H. Weckend (Potsdam) értékes fejezetekkel, kiegészítésekkel járultak hozzá a kiadvány sikeréhez, melyet ismételten az elmélet és a gyakorlat szakembereinek a figyelmébe ajánlok. Dr. Hortobágyi Tibor Dietrich Elossner: Krebstiere, Crustacea Kiemen- und Blattfüsser, Branchiopoda Fischläuse, Branchiura. —Die Tierwelt Deutschlands. 60. Teil. VEB Gustav Fischer Vorlag Jena, 1972. 501 oldal, 201 ábrával. —101,50 M. Az 1925-ben alapított sorozat 60. köteteként jelent meg az Ízeltlábúak törzsén belül a Rákok osztályába tartozó, a Szerző által alosztályi rangba sorolt Branchiopoda vagy Kopoltyúsok ós az ugyancsak alosztályként ismertetett Branchiura vagy Haltetvek Németországban élő taxonjainak az ismertetése. A munka túlnyomó részét természetszerűen a Branchiopoda szervezetek leírása tölti ki. Az általános részben ismerteti morfológiájukat, anatómiai felépítésüket, fejlődésüket, rokonsági viszonyaikat, előfordulási viszonyaikat és életmódjukat, ökonómiai jelentőségüket és végül a vizsgálati eljárásokat. A részletes leírásban a nálunk használatos Dudich rendszertől eltérő csoportosításban ismerteti a taxonokat. Az alosztályon belül kót ,,Überordnung"-ot különböztet meg: Anostraca ós Phyllopoda. Az Anostracán belül 4 családban taglalja a fajokat. A másik „Überordnung" kót rendje a Notostraca és a Diplostraca ( = Onychura). A Branchiura vagy Haltetvek alosztálya általános részében szintén megtaláljuk a morfológiai, anatómiai, fejlődéstani, az életmódra vonatkozó és a vizsgálati eljárásokat ismertető részeket. A részletes részben az Argulidea renden belül egyetlen családdal: Argulidae foglalkozik. Az egész 17 oldal terjedelmű. A terjedelmes könyvet irodalomjegyzék, tárgy- ós névmutató zárja. Az irodalomjegyzékben hazai kutatóink közül Abonyi A. 3 tanulmányával, Daday J. 14, Entz Géza 1, Entz Béla 1, Gelei J. 1, Gelei—Megyeri— Szabados—-Varga 1, Hankó B. 1, Kertész Gy. 1, Kottász J. 1, Megyeri J. 1, Ponyi J. 6, Ponyi—Kertész 1, Sebestyén O. 7, Szilády Z. A. 1, Woynarovich E. 1 (Branchiopoda részben); valamint Ivánfy E. 1 (Branchiura részben) cikkével találkozunk. A fajok ismertetése részletes, mindenre kiterjedő. A határozókulcsok világosak, egyszerűek, nagyon megkönnyítik a pontos determinálást. A 201 ábra valójában sokkal több, mert egy számmal jelzett ábrán csaknem mindig több részábra található. Hazai limnológusaink a szép kiállítású, gondosan szerkesztett, kitűnően illusztrált munkában nagy segítséget kaptak. Az elméleti kutatók, a gyakorlatban dolgozó szakemberek számára napi munkájukban nélkülözhetetlen Flössner könyve. Dr. Hortobágyi Tibor