Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Rajkai Vilmos: A nyomásstabilizáció, mint az öntözővíz egyenlőtlen eloszlásából fakadó károk megelőzésének egyik lehetősége
Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. 433 A nyomásstabilizáció, mint az öntözővíz egyenlőtlen eloszlásából fakadó károk megelőzésének egyik lehetősége II A J K A I VILMOS* I. Bevezetés Az öntözővíz egyenletes szétosztása mindig nagy beruházást kíván és nehézséget okoz, függetlenül attól, hogy milyen öntözési módot alkalmaznak. A berendezések magasfokú kihasználását szükségszerűen biztosítani kell, mivel az öntözés minőségét befolyásoló tényezők legfontosabbika, hogy a víz az öntözött területen egyenletesen legyen szétosztva. Ezért olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy az eloszlás eltérései adott tűrési határon belül maradjanak. Valamenynyi öntözőtelepnél időszerű probléma az eloszlási egyenlőtlenségek javítása. Az esőztető öntözőfürtök üzemét befolyásoló tényezők közül talán leglényegesebb a csővezetékben felléjjő nyomásingadozás. Ebből adódik, hogy az egyes szórófejeknél, illetve szórófej láncolatnál a kibocsátott vízmennyiség nem állandó. A leglényegesebb eltérést az esőztető öntözés tulajdonságából eredő probléma okozza, miszerint az üzemi viszony változó. Ez azt jelenti, hogy egy fővezetéki leágazásról üzemelő hidráns — amiről adott számú szórófej üzemel — lekapcsolása után egy másik, nem feltétlenül azonos szórófej számú hidráns lép üzembe, a fővezeték egy más pontjáról. Ennek az a következménye, hogy a nyomásnak nemcsak térbeni, hanem időbeni eltérése is jelentős befolyással van a kibocsátott víz mennyiségére. Ezt jelenleg a tolózárok fojtásával ellensúlyozzák, ami nyilvánvalóan gazdaságtalan üzemet eredményez. A jelenlegi öntözési technika nem biztosítja a szükséges nyomás állandóságot, mert egyrészt nincs olyan berendezés, amely a szárny vezet ékek ben, — vagy közvetlenül a szórófejeknél — a nyomást biztosítaná, másrészt a probléma megoldása mindenütt a szórófejek konstrukciójára irányul, holott ez az irányzat nem biztos, hogy egyértelműen a helyes utat képviseli. II. A nyomásstabilizáció hiraulikai kérdései A következőkben vizsgáljuk meg az L hosszúságú csővezeték nyomásviszonyait egy leágazás esetén (1. ábra). * Alsóditnavölgyi Vízügyi Igazgatóság, Baja. 1. ábra. Csővezeték nyomásviszonyai egy .leágazás esetében Abb. 1. Druckverhältnisse der Rohrleitung im Falle einer Abzweigung A csővezetékre dolgozó szivattyú Q í vízmeny nyiséget szállít. A szivattyú Q H görbéjének (SZ) és a csővezeték jelleggörbéjének metszéspontja meghatározza a szivattyú által szállított víz mennyiségét és nyomását (Q v ]> 0). Az A pontban egy leágazás van, amelyen Q., vízmennyiséget vezetnek el. Az OA = Lj csőszakaszra vonatkozó veszteség: t, (1) Az A pontban rendelkezésre álló nyomás: Mivel az AB = L 2 csőszakaszon már csak a Qi—<Ö2 — Ö3 vízmennyiség folyik keresztül, a B pontban rendelkezésre álló nyomás: p 2=p 1-Ap i=p 1-c-^ rQl, (3) Már ebből a példából is látható, hogy az A pontban a nyomás az ideális nyomásnál /Ip'-vel nagyobb. Az ideális nyomásnak itt most a p., nyomást tekintjük, mert ennél nagyobb nyomás—a vizmennvi ség csökkenése nélkül — nem lehetséges. Sok esetben figyelembe kell venni a geodéziai adottságokat is, mert nem minden esetben van szükség olyan szabályozásra, hogy az egyes leágazásoknál csak az ideális nyomás legyen. A további vizsgálatból ezt az esetet kizárjuk. Vizsgáljuk meg azt az esetet, amikor az OG csőszakaszon több leágazás van (2. ábra). p [alt] -ft lü N«/ « z-' í\ p. -— p _ &ft z-' í\ p. &ft 1 D,L, A &ft i>, 0 'a, U 5 2. ábra. Csővezeték nyomásviszonyai több leágazás esetében Abb. 2. Druckverhältnisse der Rohrleitung im .Falle von mehreren Abzweigungen Nyilvánvaló, hogy minden csőszakaszon (OA, AB, ...) kevesebb vízmennyiség fog átfolyni, mint az előtte levőn, így az A pontban a nyomás: Pi=P 0-c-jé-Ql=Po-dp v (4) 1 B pontban a nyomás P2=Po~APi —c -gr Ql = --Po-Api- Ap J l.=p 1 - Ap %. (5)
