Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
10. szám - Dr. Papp Szilárd–Dr. Bolberitz Károly–Csanády Mihály–Darvas Iván–Dr. Deák Zsuzsanna–Hegyessy László: Szennyvíztisztítók vizének szennyező hatása a Balatonra
430 Hidrológiai Közlöny 1972. 10. sz. Dr. Papp Sz. és mtsai: Szennyvíztisztítók kenése ennek az eredménye. 200 és 300 m-nél nagyobb távolságban az öntisztulás, illetve a további kisebb mértékű hígulás hatására az ammónia és a bakteriológiai szennyezettség tovább csökken. A legnagyobb balatoni szennyvíz-beömlésről a vizsgálatok alapján megállapítható, hogy csak a nádas túlsó szélén — ahol az elkeveredés már métereken belül végbemegy -— kezd javulni a víz minősége mind kémiai, mind bakteriológiai szempontból. A bakteriológiai szennyezettség 200— 250 m-re még észlelhető, tehát eddig a távolságig számolni lehet esetleg a fertőzés veszélyével is. A kémiai mutatók ebben a távolságban általában alig különböznek a nyílt víz mutatóitól. Tehát 300, nagyobb biztonsággal 400 m tekinthető annak a távolságnak, amelyen tál a szennyvíz ártalmas hatása nem mutatható ki. Balatonfüred hajógyári szennyvíztelep A gyár átlag napi 100 m 3 körüli szennyvizét biológiai csepegtetőtestes berendezés tisztítja. A szennyvíz házi szennyvíz jellegű, ipari szennyezést nem kaj). A 3. ábráról megállapítható, hogy a szennyvíz a tóban tisztulási folyamatokon megy keresztül. Minthogy a beömlő szennyvíz híg, összes oldott alkatrész tartalma alig különbözik a tó vizének oldott anyag tartalmától. Innen ered, hogy a grafikonban az ezt ábrázoló vonal esést alig mutat, csaknem párhuzamos a vízszintes tengellyel. A szennyezések kémiai és biokémiai lebontását ábrázoló három görbe mind az ammónia tartalmat, mind a kémiai oxigénfogyasztást és a biokémiai oxigénigényt ábrázoló, csaknem párhuzamos haladást mutatnak, és 10 m távolságig zuhanásszerűen csökkennek. Ezt követően a csökkenés már egészen csekély. A biokémiai oxigénigény csökkenése nagyobb, mint a kémiai oxigénfogyasztásé. A biokémiai oxigénigény magasabb értékről indul ki, de 50 m-nél már az oxigénfogyasztás alá süllyed. A 37 °C-os baktériumszám és a coli szám görbéi szintén elég párhuzamosan haladnak egymással. Számuk 20 m távolságig csökken, 50 m-ig kisebb emelkedés tapasztalható, utána a csökkenés tovább folytatódik. A vizsgálati adatok azt mutatják, hogy a beengedett szennyvíz 300 m távolságig teljesen megtisztult. A 300 és 400 m között látható emelkedés a szervesanyagok mennyiségére jellemző oxigénfogyasztás és biokémiai oxigénigény értékeiben onnan eredhet, hogy e távolságban apart széles nádas, a középvonalban nagy kiterjedésű liinársziget van. Az itt levő növényzet asszimilációs tevékenysége szerves anyagokat termel, ami emeli az említett jellemzők értékeit. Tihany A szennyvíztelepet a Motel, a Biológiai Kutató Intézet, továbbá üdülők szennyvize terheli átlagosan napi 300 m 3-rel. A Motel és az üdülők csak a nyári idényben termelnek szennyvizet és ezért a szennyvíz mennyisége évszakosan erősen változik. Az elevenített iszapos rendszerű biológiai tisztítóberendezés bedolgoztatása csak az idény elején történik meg. A szennyvíz kb. 30 m széles nádasba kerül, ahol a sekély víz alatt 30—50 cm vastag rothadó iszapréteg van, amit a nyílt Balatontól egy 15— 20 m széles nádas rész választ el. A nádas külső szélétől 100—150 m-re húzódik a hajózási útvonal. A tihanyi vizsgálatok eredményeiből megállapítható, hogy híg vagy biológiailag közepesen tisztított, napi 300—600 m 3 szennyvíznek egy kb. 30 m széles nádasba vezetése esetén, a nádason belül 15—20 m szélességű területen anaerob állapot alakult ki, határozott btízzel. A 4. ábra szerint a szennyvíz hígulása, illetve elkeveredése az összes oldott alkatrész alapján az első 20 m-en nagvjá ból, 50 m-ig pedig gyakorlat ilag teljesen megtörtént. A 10 és 20 m közötti távolságban a szenynvezettség lényegesen csökken, ami főképpen az elkeveredésnek tulajdonítható. A 20 és 50 in közötti távolságon az elkeveredés hatásán kívül az öntisztulás is jelentős mértékben lejátszódik, a szerves anyagtartalom már itt eléri a nyílt vízre jellemző értékeket. Az 50 m-es távolságon túl az elkeveredés és az öntisztulás folytatódik, az ammónia tartalom 200 m-ig, a bakteriológiai szennyezettség a teljes vizsgált területen 400 m-ig csökken. Az oxigénháztartás mutatói, mint az oxigénfogyasztás és a biokémiai oxigénigény, a beömléstől 50 m-re már nem mutatják a szennyvíz hatását, az ammónia viszont még igen. Legérzékenyebben a bakteriológiai mutatók tükrözték a szennyező hatást, amelyek még 100 és 200 m távolságban is emelkedett értéket mutatnak. Ebből következik, hogy ilyen mennyiségű szennyvíz és nem tűi széles nádas esetén a 200 m-es távolság közegészségügyi szempontból még nem elégséges. Zamárdi A nevelőotthon szennyvizének tisztítására csepegtetőtestes rendszerű biológiai tisztítóberendezés szolgál. Terhelése átlagosan 33, a nyári idényben 55 nr'/nap. A szennyvízvizsgálati eredmények arra utalnak, hogy valószínűleg túlterhelt a berendezés. A szennyvíz kb. 50 m széles nádasba kerül. A nagy átlagok alapján az 5. ábra szerint bakteriológiailag gyengén tisztított, napi 33—55 m 3 szennyvíznek kb. 50 m széles nádasba vezetése esetén, a nádason belül 10 m átmérőjű területen többnyire anaerob állapot alakul ki, azaz a víz rothadásnak indul. A beömléstől 50 m-re a higulás az összes oldott alkatrész alapján befejezettnek tekinthető. A szennyezettségi mutatók nagy aránvií csökkenése többnyire a hígulásra vezethető vissza. 50 m-től kezdve azonban a víz szennyezettségét jelző mutatók további csökkenése már az öntisztulás jeleként fogható fel, minthogy kb. 300 mnél a mutatók a nyílt Balaton vizével megegyező alacsony értékekre csökkennek. A biokémiai oxigénigény értékében még mutatkozik ugyan némi ingadozás, de 400 m távolságban már ez is jelentéktelen mértékű. A zamárdi vizsgálatokból megállapítható, hogy az adott körülmények mellett a beömléstől mért 200 m távolság még nem biztosítja megbízhatóan a szennyező hatás teljes megszűnését. Ez csak kb. 300 m-es távolságban következik be.
