Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

9. szám - Rőser Ottó: Az esőztető szivattyútelepek automatizálásának gépészeti kérdései

Rősei- Ö.: Az esőzíető szivattyútelepek automatizálása Hidrológiai Közlöny 1972. 9. sz. 389 látozás nélkül lehessen öntözni, hanem hogy az automatika egyáltalán működjék és megbízható legyen. A módosítás ill. továbbfejlesztés lényegében a nyomásfenntartó szivattyú és főszivattyú közé beiktatott felezőszivattyúnak nevezett gépegység beiktatásával látszott elérhetőnek. Ha a nyomásfenntartó szivattyú üzemelése ellenére a hálózat nyomása lecsökken, a nyomáskapcsoló beindítja a felezőszivattyút, amely fedezni tudja a nyomásfenntartó és főszivattyú közötti vízigényeket. E rendszernek több problematikus pontja van. Az egyik a felező-szivattyú vezérlése. Ha ugyanis a felezőszivattyút a nyomásról, hidroforos rendszerhez hasonlón vezéreljük (6. ábra) akkor a nyomócsőhöz kapcsolt légüst nagyságát a felezőszivattyú vízhozama figyelembevételével kell meghatározni és így igen nagyméretű légüstöt kell beépíteni. Ugyancsak bonyolítja és költségessé teszi az automatikát, ha a felezőszivattyút, a főszivattyúkhoz hasonlóan a vízhozamról vezéreljük (7. ábra). A főszivattyúk vízhozammérő és érzékelő műszerei ugyanis a kisvízhozam tartományban nem működnek megfelelő pontossággal és megbízhatósággal, ezért a felezőszivattyúk részére teljesen külön mérő és vezérlőműszereket kell beépíteni. A felezőszivattyús rendszer egy másik problematikus pontja az egyes berendezések és gépek felcserélhetőségének ós megfelelő beépített tartalékkal való ellátottságának hiánya, illetve költségesebb volta. Az előírt automatikus üzem biztosításához az ún. felezőszivattyús megoldásnál három fajta és nagyságú szivattyút (nyomásfenntartó, felező és fő) valamint ezekhez különfajta vezérlő műszereket kellett beépíteni, amelyek egymás kö700fí. ábra. A nyomásfenntartó és a főszivattyú közötti vízhozam-igényeket kielégítő felezőszivattyú automatizálása nyomáskapcsolással Puc. ö. AsmoMamu3aifua dejiume.ibnozo iiacoca c noMou/bio (iKAwiemisi nanopa ú.nn ofiecnetemm mpeőoeanuu e pacxode Atejicdy ejiaermMit u tianopocodepDicawujtiMu nacoca.uu 7. ábra. A felezőszivattyú szabályozási impulzusait a vízhozam megváltozása szolgáltatja Puc. 7. PeeyARiiuouubte u.\myAbCbi deAiimeAbiweo aepeeama öawmcn u3MenenueM pacxoda zött nem cserélhetők fel. A tartalékot külön kell beépíteni, illetve üzembeállítani és, ha bármilyen meghibásodás is előfordul, az egész automatika rendszer üzemképtelen. Az előzőekben vázolt problémák megoldásaként a következő megoldás alkalmazást tartom, műszaki és gazdasági megfontolásból egyaránt a legcélravezetőbbnek : az 1 db nyomásfenntartó és az 1 db felező szivattyú funkciójának ellátására ill. azok helyett 2 db egyforma nagyságú egymással párhuzamosan kapcsolt, nyomásszabályozással automatizált alapszivattyút kell alkalmazni. E szivattyúk összvízhozamát annak figyelembevételével kell megállapítani, hogy átkapcsolási munkapontjuk azon a legmeredekebb Cs-Sz jelleggörbén legyen rajta, amely a főszivattyún megengedett minimális vízhozamú lekapcsolási munkaponton is átmegy. A kisvízhozamú tartomány szivattyúinak kiválasztásánál azt is mérlegelni kell, hogy ezek üzemi nyomásértékeit csak a csőhálózatban levő víz jeltovábbító szerepének fenntartására (8la ábra) vagy az öntözés igényeit is figyelembe véve (8/b ábra) kell megállapítani. Az első mód, azaz az alacsonyabb értéken tartott nyomás biztosítani tudja ugvan a szivattyútelep üzemelését, de az üzemköltség megtakarítás szempontjából nem jelent akkora előnyt, ami ellensúlyozni tudná az öntözési üzem jelentős korlátozottságát, ezért e megoldást nem tartom követendőnek. A második megoldásnak, ahol az alapszivattyúk nyomástartománya a főszivattyúkéval megegyezik, több előnye is van. Külön üzemeltetve biztosítani tudják a kis-vízhozamú öntözések vízellátását, a fő-