Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)
7. szám - Egyesületi és Műszaki hírek
Dr. Toókos I.: Helsinki város szennyvíztisztítása Hidrológiai Közlöny 1972. 7. sz. 311 Az iszapkezelés témában, — az elméleti kutatások befejezése és egy angliai tanulmányút után, a közeljövőben indítják meg a kísérleteket. Finnország speciális meteorológiai adottságai miatt az iszapot mechanikai úton kell szárítani. Ez viszont hozzásegít a gazdaságos felhasználáshoz. Az iszapot nyomás alatt 200 °C-ra hevítik és szűrőprésen víztelenítik. Az iszap teljesen szagtalan. Ez a szárítással együttes sterilizálás lehetővé teszi az iszap mezőgazdasági hasznosítását. 5.2 Analitikai vizsgálatok A laboratóriumban az összes szennyvíztisztítótelep, valamint szükség esetén egy-egy üzem szennyvízének vizsgálatát végzik. A leggyakrabban vizsgálatra kerülő komponensek: pH; Cl 2; B01 ?; Nitrogén; NH 3 —N; N0 3-N összes és orto-P0 4. Szükség esetén CN; S, S0 4, Fe, Zu, Pb, Cr, zsír, olaj, delergens vizsgálatokat szoktak még végezni. Az iszap iilepedőképességét, szárazanyag tartalmát, izzítási veszteségét, pH-t, N-t, C-t, és P0 4-et esetleg zsírtartalmát vizsgálják és időszakosan gáz analízist végeznek. Hasonlóképpen csak időszakosan történik bakteriológiai analízis is. Az analitikai vizsgálatok legnagyobb részét a Standard Method amerikai szabványnak megfelelően végzik. A laboratórium tökéletesen fel van szerelve. Műszereik közül ki kell emelni az automatikus C, N és H meghatározó készüléket és a Technikon Auto Analyser-t. Ez utóbbi felhasználható 34 különböző alkotórész meghatározására. Paralellben kétféle vizsgálat valósítható meg. A műszer kezelése, beállítása igen kényes, finom, gyakorlott munkát kíván, és hosszú ideig tart a műszer kezelésének megtanulása is. 5.3 Tengervízzel kapcsolatos kutatások Ezeket a vizsgálatokat részben a Tengervíz Kutató Intézettel, részben a Haltenyésztési Kutató Intézettel történő kooperációban végzik. A kutatás célja információ-gyűjtés a tengervíz és fenékanyag állapotáról, a tápanyagtartalomról és a mérgező anyagok koncentrálódásáról. Az ipartelepek nagy része a tenger mellé települt és jövő irányvonala is ez, ezért különös súlyai fordulnak a toxikus anyagok vizsgálata felé. A tengerbe vezetett szenny víz útjának kiszámítása áramlástani vizsgálatok segítségével történik. összefoglalás Helsinki város szennyvizének (házi + ipari) jelenleg kb. 90%-át (kb. 700 000 m 3/nap) tisztítják. A szenny víztisztítás biológiai, eleveniszapos módszerekkel történik, a legtöbb helyen mélvlégbefúvást alkalmazva. Jelenleg csak egy telepen használnak rotort a levegőbevítelre. A városi szennyvíz átlagos BOI, értéke 250 mg/l, az elért tisztítási hatásfok átlagban 90%. A szennyvíztisztítótelepek közül 7 (a tízből) egészen új, korszerű, lehetőleg mindent a legkevesebb emberi munkával, tehát automatikusan kíván nak megoldani. A tisztítótelepek üzemelése egy központi telepről történik. Itt modern és jól fölszerelt (műszerezett) laboratóriumban a legkomplikáltabb szennyvízvizsgálatok is elvégezhetők. Helsinki város vízvédelmi laboratóriumának feladata a várost mindenütt körülvevő Balti tenger védelme. Ennek érdekében figyelemmel kísérik a tengervíz fizikai, kémiai, bakteriológiai változásait és áramlástani viszonyait, valamint gondoskodnak a szennyvíz korszerű tisztításának ellenőrzéséről és új módszereket dolgoznak ki. A szennyvíztisztítási el játások fejlesztésére vonatkozó kísérletek közül a foszfor eltávolítására végzett félüzemi és nagyüzemi kísérleteket kell kiemelni. (Folytatás a 307. oldalról) Az előadáshoz Zilahi József, a Megyei Tanács Tervosztályának főmérnöke szólt hozzá. Kiemelte, hogy lehetőség van a megyében vízigényes iparágak folyók mellé való telepítésére és a viszonylagosan kedvező vasúti közlekedési hálózat is az iparfejlesztés céljait szolgálhatja. Miskolczi Lajos, a Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője a megye vízellátási helyzetéről és annak jövőjéről tartott előadást. 1 970-ben a lakosság vízzel való ellátottságának szintje 16,8% volt. 1975-re várhatóan 30—35%ra emelkedik az ellátottság, de a jelentős fejlődés ellenére is még mindig fennmarad az elmaradás az országos várható ellátottsági szinttől. A VIZITERV elkészítette a megye regionális vízellátási tanulmányát. A megye sajátos települései indokolják a körzeti vízmíivesítést. Erőteljes fejlesztés szükséges a csatornázás vonatkozásában, hiszen az 1970. évi ellátottság csupán 9—10%-os és 1975 -re sem várható 15—20%-nál nagyobb ellátottsági szint. Az előadáshoz Cherny László és Ivancsics János szólt hozzá. A hozzászólók hangsúlyozták a távlati koncepció kidolgozásának jelentőségét. Megállapították, hogy Nyíregyháza város iparának vízellátását a Tisza vízkészletéből célszerű a jövőben kielégíteni. Dézsi István, a Megyei Tanács ÉKV Osztály vezetője a közművesítési program végrehajtásának legfőbb akadályaként a kivitelezési kapacitás hiányát jelölte meg. Javasolta, hogy a VÍZIG vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a TSzmajorok, TSz-központok és a községek közös vízművet kapjanak, ha erre lehetőség van. Itoltay József, az OVH osztályvezető főmérnöke kiemelte a közművesítés fontosságát. 2000-re a lakosság 90—95%-át vízvezetéki vízzel kell ellátni. Az általános életszínvonal-növekedéssel párhuzamosan növekedni fog az egy főre eső vízigény is, ezért a vízellátási rendszerek tervezésénél ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Király István, a Vízügyi Igazgatóság osztályvezetője ,,A vízkészlet-gazdálkodás szerepe az ivó- és ipari vízigények kielégítésében" c. előadásában a vízkészlet-gazdálkodás hármas célját fejtegette, a vízkészletek feltárásában és a társadalom vízigényének számbavételében, a feltárási adatok vízmérlegekben és vízgazdálkodási hosszszelvényekben történő ábrázolásában, és végül a készletek és igények időbeni és térbeni mennyiségi és minőségi összehangolásában. Somogyi Miklós, az OVH VIKÖZ osztályvezetője az új vízgazdálkodási nyilvántartás szerepéről és jelentőségéről szólott hozzászólásában.
