Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

1-2. szám - Kelemen László: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése

Kelemen L.: Ipartelepek vízgazdálkodási rendszer-tervezése Hidrológiai Közlöny 1972. 1—2. sz. 25 — ha a vízellátás kiesés a technológiai berendezések, gépek tönkremenetelét eredményezi, — ha a vízellátás kiesése csak termeléskiesést, vagy termékminőség-romlást okoz. A vizsgálat során megállapítható az a kérdés is, hogy valóban indokolt-e a 2 órás kényszerüzem. Ugyancsak vizsgálandó, hogy a kényszerüzem ideje alatt a teljes (100%-os) vízellátásnak hány %-a bizto­sítandó feltétlenül: — A víztermelő telep üzemkiesésének jelzése esetén minden üzemben találhatók olyan vízhasználók, melyek vízellátását, minden különösebb következmény nélkül 50—30%-osra lehet lecsökkenteni, vagy teljesen meg­szüntetni. — A vízellátás szempontjából kritikus üzemrészek­ben a vízellátás az optimálisról lecsökkenthető a mini­málisra (ez általában 10—30%-os csökkentést eredmé­nyez). — Az üzemzavar kényszerleállási fázisában, mivel beszüntetik a melegüzemekben a kalóriabevitelt, hideg­üzemekben pedig a termelést, ezért további jelentős víz­igénycsökkenéssel lehet számolni. A fenti példa csak töredék része mindannak a körül­ménysornak, amely vizsgálata elengedhetetlen az üzemi vízellátás üzembiztonságának kielégítő megoldásához. Szemlélteti azonban a feladat sokrétűségét, mely csak igen nagy szakmai körültekintéssel és az ipari üzem technológiai összefüggésének az üzemeltetési és egyéb adottságainak teljes ismeretében oldható meg. A teljes vízigény vizsgálata Vizsgálni kell a különböző üzemi vízhasználó­helyek, ill. technológiák által igényelt víz para­métereit : — mennyiség — minőség, — nyomás, — csatlakozási hely. A vízigény fenti paramétereit csaknem minden esetben az ipari technológus ill. gépkonstruktőr szol­gáltatja. Az adatoknak üzemi vízgazdálkodási szem­pontból történő gondos vizsgálata azonban a már előzőekben ismertetett okok miatt szükséges. A teljes vízigény meghatározása a gyakorlat­ban — a villamosenergia-ipar kivételével — igen nagyvonalúan, igen nagy biztonsággal és igen ke­vés gonddal történik. Ennek a pontatlan meg­határozásnak — különösen a kohászati technoló­giákban — egyes hűtőelemeknél 300—400%-os egy-egy üzem esetében pedig 80—150%-os több­letvízhasználat az eredménye. Az ipari hűtések teljes vízigényeinek túlzott értékei elsősorban a vízhasználatokkal szemben uralkodó érdek­telen szemléletnek, másodsorban a kevésbé megbízható hőtechnikai elméleteknek és számításoknak köszönhető. Forgatott hűtővíz alkalmazása esetén a pótvízigények meghatározásában — ismét a villamosenergia-ipar kivé­telével — még nagyobb eltérések mutatkoznak. Az eltéré­sek kisebb hányada a fenti teljes vízigények pontatlan meghatározásából, nagyobb része pedig a gyakorlatban kevésbé ismeretes számítási módok alkalmazásából származik. 1.2 A térségben beszerezhető vízkészletek vizsgálata A teljes vízigények ismeretében szükséges előze­tes vizsgálatot végezni az üzem környezetében be­szerezhető vizek mennyiségére, minőségére és költ­ségeire : — felszíni vizek (vízfolyás, nagytározók), — a környező vízhasználók (ipari üzemek) hasz­náltvizeinek felhasználási lehetőségei, — felszínalatti vizek (térszínközeli és mélységi rétegek vize, kavicsvizek, partiszűrésű és talaj­vízdúsított kutak stb.), — különösen felszíni vízhasználat esetén vizsgá­landó a más vízhasználókkal közös víztermelő és szál­lító rendszer kiépítésének lehetősége, ill. egy már meglevő telepnek a bővítése, — különösen felszínalatti vizek beszerzése esetén vizsgálandó, a víznek közműtől vásárlási lehetősége, a saját vízmű megépítésével és átadásával vagy a közmű víztermelőtelepének szükséges mértékű bővítésével. A beszerezhető vízkészletek vizsgálatának ebben a fázisában a frissvízigény maximális értéke, a tel­jesvízigények összege. Az ennél kisebb vízkészlete­ket is szükséges azonban számbavenni, mivel a tény­leges frissvízigény mennyisége csak az üzemi víz­használati rendszer változatainak kidolgozása után számítható, ami lehetséges, hogv — mint mini­mum — a teljes vízigény 3—5%-a. Lehetséges ezenkívül az is, hogy a nagy minőségi követelmé­nyekkel rendelkező vízigény, a teljes friss vízigény­nek egy kisebb hányada (pl. az üzemi ivóvízigény, v. kazánpóttápvíz igénv). Szükséges ezért különö­sen a magasabb minőségi igényeket kielégítő, ki­sebb mennyiségű vízkészleteknek a vizsgálatát is elvégezni. A beszerezhető vízkészletek minőségének vizsgá­lata során minden beszerezhető vízkészlet esetében a teljes vízanalízist szükséges elvégezni, ill. be­szerezni, mivel a következőkben sorrakerülő rend­szervizsgálat során recirkulációs vízellátás esetén az egyes vízszennyező-anyagok bedúsulás miatt már alacsonyabb frissvíz koncentrációk esetén is károsak lehetnek. A vízminőség-vizsgálati adatok esetében csakúgy mint a mennyiségek vonatko­zásában, vizsgálati idősorok szükségesek, a meg­bízható paraméterek meghatározásához. 1.3 A vízhasználó technológiák által kibocsátott használtvizeknek és elhelyezési lehetőségeiknek vizsgálata Az ipari technológiák mellékterméke, ill. hulla­dékai az ipari szennyvizek. Mint bármely más ipari hulladékot, a szennyvizeket is úgy szükséges elhelyezni, hogy az a környezetre káros hatással ne legyen, ami az ipari üzem feladata. Az ipari technológiákból az igen sokféle ipari termék előállítása során számtalan féle szennyező­anyag, igen széles határok között változó menv­nyiségben kerül az ipari szennyvizekbe. Az ipari szennyezőanyagok nagy mennyiségének a használtvízbe kerülése többféle szempontból is káros: — a vízszennyezőanyagok gyakran az ipari kész­vagy félkésztermékekből kerülnek ki, tehát az üzem anyagkihozatali arányát rontják, — a víz elszennvezése miatt lehetetlenné válik annak saját üzemben az újrahasználata, ezért nagy költséggel frissvíz beszerzéséről kell gondos­kodni,

Next

/
Oldalképek
Tartalom