Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

6. szám - Dr. Szalai György–Dr. Varga Sándor: A talajnedvesség mérésről (Hozzászól: Dr. SágiKároly és dr. Szabó László)

Dr. Szalai Gy.— Dr. Varga S.: A talajnedvesség mérésről Hidrológiai Közlöny 1972. 6. sz. 231 6 8 10 12 1U 16 18 20 22 U Nedvességért, súly %[% %7 2. ábra. A sótartalomváltozás hatása az ellenállás változására Puc. 2. BAUHHiie codepytcaiiusi COAU na lUMeneuue conpomueAenuH Tlo Xeuccnepy Fig. 2. Effect of changes in soil content on resistance After Heisner [11] A sótartalom-ingadozásokkal kapcsolatos ada­tok alapján belátható, hogy a kalibrációs görbék javítására időről-időre szükség lehet. Műtrágyázás hatására, vagy nagyobb adagú öntözés, illetve csapadék esetén a talajoldat töménységének válto­zása miatt — ha ezt a kalibrációs görbéknél figyel­men kívül hagyjuk — és különösen sós talajokon, a módszerrel kapott hiba meghaladhatja a mező­gazdaság igényei szerint megengedhetőt. Hosszabb időszakra tehát elvileg nem lehet állandó kalibrá­ciós görbével számolni, csupán abban az esetben, ha a szóbanforgó területen és szelvényben nem kell lényeges, az elektromos ellenállást erősen be­folyásoló beavatkozásokra számítani. Gyakorlati­1. táblázat A mérési hiba változása a sótartalomtól f»jcg;ően Heissner [11] nyomán Sótartalom változása Hiba súly%-ban Sótartalom változása 10 4 ohm 5 • 10 3 ohm 2 • 10 3 ohm Sótartalom változása 4,5 súlyO/ 0 7,5 súly% 18,0 súly% Sótartalom változása ellenállás ós talajndvesség esetén 20 mg MgSO« 0,5 0,5 1,5 50 mg 1,5 2,0 3,0 80 mg 1,5 5,5 10,0 60 mg K 2S0 4 1,5 2,5 8,5 120 mg 1,5 3,5 10,5 180 mg 1,5 4,0 12,5 200 mg Ca(OH) 4 0,5 0,3 0,5 400 0,5 1,5 1,5 (ÍOO 0,5 3,5 0,0 100 mg NHjNO, 1,5 3,5 10,5 200 2,0 4,5 12,5 300 2,5 5,0 13,5 lag azonban a megfelelő időben (a tenyészidő elején a trágya beadagolását követően bizonyos tűrési idő elteltével) végzett kalibrálás az egész évben hasz­nálható adatokat nyújt, mert mint újabban igazol­ták [13], a kalibrációs görbe változása csak kevéssé haladja meg általános esetben a mérési adatok szóró­dását. Ez sok tekintetben annak következménye, hogy a sók kapilláris úton való felemelkedése, a mű­trágyák kiszórása, a növények tápanyag-fogvasz­tása, az oldható sók kimosódása stb. a vizsgált szempontból egymással ellentétes tendenciájúak, kiegyenlítik egymást és így a minimálisra csökken­tik a sók hatását általános esetben és különösen öntözött viszonyok között. A műszerrel kapcsolatos technikai nehézségeket il­letően a napjainkig alkalmazásra került számos megoldás bő tapasztalatokat szolgáltat [2, 3, 4, ü, 7, 13, 14, 14, 17]. Ezek közül példaképpen kettőt emelünk ki, melyek tipikusnak nevezhetők. A „Soil Moisture Ohm Meter mod. 300", melyet az ötvenes években forgalmazott az amerikai Berkeley Division, két méréshatárú ún. „kiegyen­lítetlen híd" módszerével mérő műszer. Amper­mérőjének skáláján tett leolvasást egy nomogramm segítségével ohm-értékekre lehet átszámítani. Ez­után az ohmértékeknek egy további nomogramm segélyével meghatározott, standard hőfokra át­számított, „korrigált" értékei már alkalmasak arra, hogy az elkészített kalibrációs görbe útján (harmadik nomogramm!) végül is nedvességtartal­mat adjanak [15]. Az angol Marconi Instruments Limited ,,TF 933A" univerzális nedvességmérője „kiegyenlített híd" módszerrel mér. A műszer ampermérőjének relatív minimum helyzete indikálja a mért ned­vességtartalmat egy — a mérőpotenciométer kar­jának elmozdulását áttételező mechanizmus segít­ségével kialakított — vízszintes skálán. A skála cse­rélhető és tulajdonképpen a kalibrációs adatokat tartalmazza, hőmérsékletkompenzáció nélkül. Ha ez szükséges, külön nomogram mai végezhető el [17]. A kipróbált, vagy használatban levő többi mű­szer hasonló körülményességgel mér. Fenti két példát többek között azért is tartottuk tipikusnak, mivel tárgyalásuk során kitűnik, hogy a talajned­vességmérésnek ellenállás-mérésen alapuló mód­szerénél alkalmazott hídkapcsolás kétféle lehet, t.i. „kiegyenlítetlen" és „kiegyenlített". E két alap­típus között pedig alapvető különbségek vannak, az utóbbi előnyére. Leglényegesebb, hogy a ki­egyenlített híd nem igényel stabilizált tápfeszültsé­get, szerkezetileg egyszerű, s így meghibásodásá­nak valószínűsége nagyon csekély. Míg a kiegyen­lítetlen típusnál a stabilizáció meghibásodása kö­vetkeztében érvényesiilő.egyre csökkenő tápfeszült­ség hatására, ugyanazon tényleges nedvességtar­talom mellett, egyre kisebb a műszer által jelzett érték, addig a kiegyenlített hídnál a csökkenő tápfeszültség legfeljebb „lustább" műszermutató­mozgást eredményez. A kiegyenlítetlen híddal dol­gozó műszer további veszélye, hogy sok olyan hiba adódhat, amelyek mellett a műszer még mér (ter­mészetesen hibás értékekkel!). A kiegyenlített híd­nál ilven nem fordulhat elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom