Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

4-5. szám - Dégen Imre: Vásárhelyi Pál síremléke

Dégen I.: Vásárhelyi Pál síremléke sága és életének nemzedékünk számára is példamutató jelentősége abban csúcsosodik ki, hogy az elmélet és a gyakorlat terén egyaránt maradandót alkotott. Műve, a szellem, a tudás fegyverével vívott harca összefonódott, ötvöződött a nemzeti ós társadalmi haladásért folytatott küzdelemmel. Az idő Vásárhelyi elgondolásait igazolta. A szabadságharc idején megszakított szabályozási és ármentesítési munkák kudarcai nem a Vásárhelyi— Széchenyi alkotta nagy távú vízügyi program vélt, hiányosságaiból eredtek. Ellenkezőleg,éppen abból, hogy sok esetben feladták e programban megszabott követelményeket. Végül is a Tisza szabályozása — jóllehet mai árvízvédelmünket is nehezítő kompromisszumok árán — lényegében Vásárhelyi elgondolásai alapján valósult meg. így emelkedett azzá az általános érdekű nemzeti üggyé, aminek e munkát elindító Széchenyi és Vásárhelyi szánta. A szabályozási munkák és a Tisza mentén 2700 km hosszon emelt árvízvédelmi töltés révén 3 millió hold felbecsülhetetlen értékű földet sikerült elhódítani a vizektől. E területen immár 300 milliárd forint értékű nemzeti vagyon, falvak, városok, gyárak, termőföldek, utak sokasága talál oltalmat a folyton erősített, fejlesztett árvízvédelmi művek mögött. A folyószabályozással a Tisza hosszát 1/3-ával csökkentették, esését megnövelték és a Tisza-völgy mocsarait lecsapolták. E munkát Vásárhelyi országépítő nagy terve alapján az alföldi agrárproletárok, kubikosok tízezrei valósították meg. ősi primitív eszközökkel, talicskával, kapával, lapáttal verejtékes erőfeszítéssel formálták, alakították át e táj arculatát. Méltán nevezték a múlt század krónikásai a Tisza-szabályozást ,,második honfoglalás"-nak. Ám ez a fogalom akkor nyert igazi tartalmat, amikor a földművelő alföldi parasztemberek tízezHidrológiai Közlöny 1972. 4—5. sz. 163 rei a vizektől megszabadított termőterületeken új otthonra, boldogulásra találtak. Amikor országunk a dolgozó nép hazája lett. Vásárhelyi Pál teremtő eszméi másfél évszázadon átívelve elevenen ihletik napjaink nagyszabású vízgazdálkodási munkálatait is. Ezek gazdaságpolitikai terveink fontos láncszemeiként növekvő fontosságú szerepet töltenek be. Népünk jólétét, népgazdaságunk fejlődését, országunk további felemelkedését hivatottak szolgálni. Évtizedekig tartott amíg a múlt század nagy vízügyi terve valóra vált. Ez az emlékmű, melyet most avatunk, csupán szerény jelképe annak a tiszteletnek, amellyel társadalmunk Vásárhelyi Pál emlékének tartozik. Hősies, alkotó életének teljes és valódi emlékműve monumentális nagyságában ott áll az Al-Dunán és a Tisza völgyében. Az ő géniuszát, népét szolgáló teremtő buzgalmának emlékezetét őrzik és hirdetik a végtelen messziségekbe kanyargó tiszai gátak. Hirdetik a folyamtól és a mocsaraktól elhódított termőföldek, a Tiszavölgy virágzó, gyarapodó falvai, városai. A kétkezi munkások és a mérnökök, akik manapság falvaink, városaink, ipartelepeink vízellátásán, vagy a korszerű árvédelmi művek szüntelen erősítésén, fejlesztésén fáradoznak, akik a Tisza menti tájakat a múlt évben megvédték a minden eddigit meghaladó árvíz pusztításaitól, és azok, akik a Tisza mentén a múlt század nagy művének korszerű továbbfejlesztésén, a nagy öntözőrendszerek megteremtésén munkálkodnak, valamenynyien dicső elődjüknek, példaképüknek vallhatják Vásárhelyi Pált. És él a ,,jeles vízimérnök" emléke, egész mai szocialista társadalmunkban, mely kiteljesíti Vásárhelyi monumentális művét. Nemzeti és műszaki haladásunk 125 esztendeje elhunyt nagy egyénisége iránti hálánkat fejezi ki íme e művészi emlékmű is, melyet most avatunk fel.