Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Péczely Tibor: A Kiskörei Öntözőrendszerek kialakítása és üzemi feltételei

146 Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. Pusztai P.: A Kiskörei öntözőrendszerek belvízrendezése szokon, valamint az esőztető öntözőfürtökben a tervezett üzemidő 20 óra. A vízszolgáltató hálózatban nincs betervezett folyamatos vízmennyiség mérés. Azonban az egyes fontosabb helyeken — mint pl. a szivattyútelepeknél, vagy ahol természetes és mesterséges vízfolyások csatlakoznak az estenkénti mérés megvalósítandó. A vízszolgáltató hálózat végpontjain, a termelői vízkivételeknél a folyamatos vízmennyiség mérés biztosítva van. A vízszolgáltató rendszer üzeméről az egyes fürtök vízszolgáltatását irányító központokba az alábbi információkat szükséges szolgáltatni: — az öntözőfürt néhány kulcsfontosságúnak ítélt pontjáról lehívó rendszerű távjelzést és automatikusan működő vészjelzést. — a fürt területén, a szolgálattevők jelentéseit, a vízkormányzás folyamatának menetéről, felügyeleti tevékenységükről. Az információ szerzés és a felügyelet alapvetően a szabályozott alvízszint állapotra kell kiterjedjen, a vízkivételek ellenőrzésével. A vízkormányzási feltételek maradéktalan kielégítése érdekében a vízszinttartás pontosságát a vízszállító kapacitástól függő mértékben „cm" pontosságban kell megjelölni. A vízkorniánvzás folyamatát jelentősen befolyásolja a tározás, ez a folyamat annál inkább kedvező hatású minél több a gazdaságosság és ésszerűség határán belül megvalósítható tárolóhely és térfogat. Elsősorban a napi tározás segíthet a csúcsidőszak vízkormányzási viszonyainak javításánál. Az alkalmazott vízszállítási rendszer alvízszint szabályozású hálózataiban kialakuló bögók meder tározása számottevő és a rendszer rugalmas működését az igényekre történő gyors reagáló képességét biztosítja. A vízszolgáltató csatornarendszer működése során néhány olyan rövidebb időszak fordulhat elő, amikor az öntözőfürtök nem a tervezett módon üzemelnek, hanem különböző okok miatt attól eltérnek. Ezek a különleges üzemállapotok a következők : — felvonulás — vízkorlátozás, esetleg csatornazár — levonulás — téli üzem — belvíz üzem — rendkívüli csúcsüzem. A felvonulás során a téli részleges, vagy üzemszüneti állapotból állítják át a normál üzemállapotot. Ekkor a csatornarendszert az üzemvíz szintjére töltik fel és megtartják a próbaüzemelést. Ebben az időszakban általában még nincs vízszolgáltatás. A levonulás pedig a csatorna rendszer leürítésének művelete. A normális üzemállapotot a vízszolgáltatási idényben különböző okok megzavarhatják oly módon, hogy a tervezett kötetlen vízszolgáltatást nem lehet hosszabb-rövidebb ideig az egész rendszer, vagy néhány főbb területen megvalósítani. Ezeket összefoglalóan vízkorlátozásos üzemállapotnak nevezzük, mivel a termelők az öntözővíz fogyasztásban korlátozva vagy esetleg az öntözővíz vételezésből átmenetileg ki vannak zárva. A korlátozást előidézhetik hidrológiai, vízminőségi, és üzemi okok. Hidrológiai korlátozásra a rendszer teljes kiépülése után az évek 20%-ában kell számítani. Vízminőségi korlátozást idézhet elő kémiai szennyeződés. Üzemi korlátozást műszaki és részben szolgáltatói okok idézhetnek elő. Műszaki korlátozás, valamilyen előre nem látott hiba miatt szükséges, rendkívüli üzemszünet ún. csatornazár. Esőztető öntözőfürtök A Kiskörei Vízlépcső öntözőrendszereiben, az öntözésfejlesztés keretében esőztető öntözőfürtök is létesülnek, amelyek területe általában kisebb (kb. 800—2500 ha) a többi öntözőfürtnél. Az esőztető öntözőfürtök olyan mezőgazdasági vízgazdálkodási egységek, melyeknél kettő vagy több mezőgazdasági üzem területén, főként jóminőségű talajokon, általában domborzatilag tagolt terepeken, vízszállító és vízelvezető létesítmények okszerűen egymáshoz kapcsolt láncolatán keresztül valósítható meg az esőztető öntözés. Az esőztető fürtök csoportos elhelyezkedése 10— 25 km-es hatósugarú körzetekben lehetővé teszi az irányítás, felügyelet, karbantartás, hibaelhárítás szempontjából, valamint az ezekkel kapcsolatos tevékenység ellátására rendelt személyzet összevonását. A kiskörei öntözőrendszerekben több öntözőfürtön belül (NK—XII és NK—XIV jelűek ben) létesül az esőztető öntözőfürtöknek ilyen öszszevont irányítású csoportja (4. ábra). Az esőztető öntözőfürtök visszaszállító hálózatán, a tápcsatornán, nagynyomású automatikus öntözőszivattyútelepen, földbefektetett csőhálózaton keresztül jut el a víz a felhasználóig. A földbefektetett csőhálózatra telepített hidránsokról a fogyasztó, üzemrendi és esetenkénti időbeli kötöttség, valamint a megkötött vízszolgáltatási szerződés keretein belül saját esőztető öntöző berendezéseit kezelve, annyi öntözővizet vételez amennyit az adott helyen és időpontban érdeke megkíván. Az esőztető öntözőfürt egyik legfontosabb létesítménye a nagynyomású (80—120 m emelőmagasságú) öntözőszivattyútelep (nyomásközpont), amely leggyakrabban az öntözendő terület geometriaisúlypontjában helyezkedik el és szolgáltatja automatikusan a földbefektetett csőhálózat-rendszeren keresztül az esőztető berendezések számára az igényelt helyen és nyomáson a szükséges öntözővizet. A nyomásközponthoz az öntözővíz, a fürt vízszállító rendszerből általában csatornán jut el. A szivattyútelep villamos automatikája a gépészeti berendezések kisvízhozamok szállításánál a nyomásról, majd az ezt követő nagyobb vízszállítási tartományban a vízhozam változásáról vezérli. Az üzemeltetést biztosító automatikához biztonsági automatika is tartozik. Az esőztető öntözőfürtök kialakításánál az a törekvés, hogy a beépített csőhálózathoz lehetőleg félautomatikus, de mindenképpen gépi áttelepítésű, kevés munkaerőt igénylő esőztető berendezéseket