Hidrológiai Közlöny 1972 (52. évfolyam)

3. szám - Dóra Tibor: A vízszétosztás komplex főművei a kiskörei öntözőrendszerben

140 Hidrológiai Közlöny 1972. 3. sz. Dóra T.: A vízszétosztás komplex főművei 3. ábra. Előregyártott főtartós liíd építése ' Fotó: MTI Fig. 3. Construction of bridge with precast girders A z öntözőcsatornáknak a belvízcsatornákkal és . vasutakkal való keresztezését bujtatókkal, az útkeresztezéseket vízszintszabályozó zsilipes átereszekkel vagy hidakkal oldják meg (3. ábra). A főcsatornák összes hossza 190 km. A megépítendő nagy műtárgyak száma — az átemelő szivattyútelepeket is beleértve — 100. A főcsatornák nem hajózhatók. A vízszolgáltatás rendje A kiskörei öntözőrendszerekben a vízszolgáltatást bizonyos feltételek mellett szabadon megvalósíthatónak terveztük. Ez azt jelenti, hogy a felhasználók saját vízkivételeiket maguk kezelve, a megkötött vízszolgáltatási szerződés keretein belül a vízkivétel maximális vízszállításáig akkor és annyi vizet vesznek ki, amennyit az adott időpontban optimális érdekeik megkívánnak. Ez az elv megegyezik a kommunális víz, a gáz, az elektromos szolgáltatások gyakorlatával. E tekintetben semmi sem indokolja, hogy a mezőgazdaság hátrányosabb helyzetben legyen, mint pl. az ipar. E szolgáltatási forma alapvető feltétele az, hogy a termelői vízkivételeken a folyamatos vízmennyiségmérés megvalósítható legyen, továbbá az, hogy ezekhez a mérőeszközökhöz csak a szolgáltató tudjon hozzáférni. Ez a feltétel ma még gyakorlatban közelről sem megoldott, de elvi megoldások már születtek és valószínűsíthető, hogy 10—15 éves távlatban, mire ezekben a rendszerekben szükségessé válik, a megoldás már a gyakorlatban is elterjed. Ezen túlmenően biztosítani kell a fogyasztói kivételeknek a szolgáltató által történő szabályozási feltételeit , valamint a legnagyobb várható egyidejű vízfogyasztás kielégítésére képes vízellátó csatornarendszereket. A szolgáltatás vázolt rendjét azonban bizonyos kötöttségek, lehetőségek esetünkben is korlátozzák. A korlátozást előidézhetik hidrológiai, és üzemi okok. Hidrológiai korlátozásra a teljes kiépülés után (20—25 év múlva) az évek 20%-ában számítani kell a rendszerek és a hullámtéri tározó hidrológiai tervezéséből kifolyólag. (A terv szerint csak az évek 80%-ában van lehetőség a teljes igény kielégítésére). Üzemi korlátozást részben műszaki, részben szolgálati okok idézhetnek elő. Műszaki okokból származó korlátozások csoportjába sorolunk valamilyen előre nem látott meghibásodás folytán kialakult rendkívüli üzemszünetet. Ennek előfordulási valószínűsége a létesítmények rendeltetésszerű használatával, lelkiismeretes karbantartásával nagymértékben csökkenthető, azonban meg nem szüntethető. Szolgálati okokból származó korlátozások, a rendszer üzemét befolyásoló egyéb adottságok hatására következnek be. Ezek főleg időbeli és nem mennviségbeli korlátozások. A szivattyútelepek utáni szakaszokon, mind a betelepülés során, mind a teljes kiépülés utáni időszakban a vízszolgáltatás célszerűen napi 21 órában vehető igénybe, mivel az elektromos szivattyútelepek az esti csúcsidőben nem üzemelnek. Amennyiben azonban a szivattyútelepek után kiegyenlítő tározók épülnek ki, úgy elvileg a 24 órás vízszolgáltatás is megvalósítható Korlátozásra másik okot adhat az a tény, hogy a teljes kiépülés után a tervezettet meghaladó különlegesen nagy vízigények lépnek fel csúcsidőszakban, aminek következtében a csatornák nem birják a szükséges vízhozam szállítását. Ilyen esetek elkerülése érdekében rövid ideig sor kerülhet az igények előzetes összehangolására és ennek megfelelő ellenőrzésére. A teljes kiépülés után a csúcsidőszakban történő többletfogyasztást a vízdíjak megfelelő kialakításával is lehet szabályozni mégpedig úgy, hogy az ilyenkor fogyasztott víz drágább legyen. Szolgálati korlátozást idézhet elő a főcsatornák vizének időszakos elszennyeződése (főleg halastavak szempontjából káros) is. Ez a főleg minőségi korlátozás előre jelezhető, de teljes kiküszöbölése bizonytalan. Röviden foglakoznunk kell azonban az öntözési idényen kívüli vízszolgáltatás kérdéseivel is. A téli időszakban a halastavi fogyasztók vízellátása nem engedhető meg, mert egyrészt a csatornák téli vízszíne alacsony és így a gravitációs vízkiszolgálás nem oldható meg, másrészt a víz megfelelő minősége — belvízi üzemet is figyelembe véve — nem biztosítható. Továbbá a téli jeges vízszállítás erősen rongálja a csatornákat és így tetemes fenntartási költségnövekedést okoz. A halastavakat úgy kell tehát kialakítani, hogy téli frissítővíz-szükségletüket belső forgatásból tudják fedezni és ilyenkor vízszolgáltatásra nem tarthatnak igényt. A fogyasztási csúcs csökkentése érdekében a halastavakat úgy érdemes kialakítani —- 4—5 hét párolgási és elszivárgási veszteségének figyelembevételével kb. 15—20 em-rel megemelt tározási vízszint lehetőségének biztosításával —- hogy az öntözési csúcsfogyasztás alatt vízellátásukról ne kelljen külön gondoskodni.